Befejeződtek a nyugat-szlovákiai III. liga 2016/17-es szezonjának küzdelmei, a komáromi focicsapat pedig 40 év után, ezúttal bajnokként jutott fel a másodosztályba. Ebből az alkalomból kérdeztük meg Baráth Györgyöt, a KFC jelenlegi elnökét, valamint Szüllő Béla alelnököt, Soós Tibort és Hajabács Gábor szurkolót.

Baráth György (elnök, KFC)

– Az ön elnöksége alatt jutott vissza a csapat a második ligába. Hogy érzi magát ettől?

– Amikor az ember ilyen szép eredmény részese lehet, csakis jól érezheti magát. Igaz, voltak olyan időszakok, amikor szomorú voltam, de most nem ez a helyzet. Ráadásul az U14-es csapatunk megnyerte a második ligát, így nekik is örülhetünk.

– Információink szerint szükség van néhány átalakításra, már ami a stadiont illeti, ellenkező esetben a csapat nem játszhatja Komáromban a hazai mérkőzéseket.

– Mivel városi tulajdonról beszélünk, az illetékesek már fel is mérték, mi az, amit rendbe kell rakni. Egyébként nem nagy dolgokról van szó: néhány mellékhelyiséget kell létrehoznunk, a lelátói székeket kell átalakítanunk, valamint egy vendégszektort kell kijelölnünk, ami kétméteres hálóval lesz elválasztva a hazaitól. Ezzel ugyan 970-re csökken majd a tribün befogadóképessége, de én örülni fogok, ha végre ennyi ember kilátogat majd a mérkőzésekre.

– Bizony, meglehetősen kevesen voltak kíváncsiak a bajnokcsapat menetelésére. Mi lehetett ennek az oka?

– Az extraligában is nagyon alacsony a nézőszám. Megváltoztak az igények, és ha azokat nem elégítjük ki, akkor ez a végeredmény. Remélem, hogy azért a második ligás meccseken többen leszünk. Ehhez persze a lehető legjobb teljesítményt kell nyújtani.

– A második vonal nyilván többe fog kerülni, így nem ártana új szponzorokat találni. Lát erre esélyt?

– Látok, hiszen erre az osztályra már a támogatók is máshogy néznek, mivel országos pontvadászatról van szó. Vannak komolyabb érdeklődők, Magyarországról, de innen is, ugyanakkor amíg nem érnek véget a tárgyalások, nem mondhatok semmit. Nekünk jelenleg fel kell készülnünk erre az új kihívásra, és a csapatot is meg kell erősítenünk.

– Strasser László csapatmenedszer egy pár héttel ezelőtti interjúban azt mondta, hogy a jelenlegi gárda megállja majd a helyét egy osztállyal feljebb is.

– Én úgy látom, hogy ha maradt volna a régi rendszer, akkor valóban így lett volna. Mivel azonban országos bajnokságról lesz szó, érzésem szerint néhány játékost ki kell majd cserélnünk. Rövid távú célunk egyértelműen a bennmaradás, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő.

Szüllő Béla (alelnök, KFC)

– Nagyon szépen köszönöm a gratulációt, támogatóink nevében is, de nagyon sok ember munkája van a siker mögött. Őszintén el kell mondjam, libabőrös vagyok ettől az egésztől, akkora eufória uralkodott el rajtam. Nagyon remélem, hogy a város és a környék szurkolói visszatérnek a lelátókra, és újra jó lesz focira járni. Imádom ezt a sportot. Sajnos felettem már eljárt az idő, így nem művelhetem, az álmom viszont teljesült. Igaz, nem játékosként, hanem sportvezetőként, de így is boldog vagyok. A jelenlegi keretünknek és a lehetséges erősítéseknek hála szerintem nem a kiesés ellen fogunk küzdeni, de ez még a jövő zenéje. Nem szeretnénk csalódást okozni a közvéleménynek, a nézőinknek és a támogatóinknak, úgyhogy a cél egyértelműen az, hogy Komárom megragadjon a második vonalban.

Hajabács Gábor (törzsszurkoló)

– Őszintén szólva vegyesek az érzelmeim. Természetesen a bajnoki címnek örülök, hiszen negyven évvel ezelőtt még labdaszedőként éltem meg, hogy a csapat a második ligában játszott. Abban a gárdában nem akárkik kergették a labdát, rájuk tényleg felnéztünk. A szurkolók negyven éve minden játékost név szerint ismertek, ez sajnos mára egy kicsit megváltozott, ez pedig elszomorít. Ami a feljutást illeti, remélhetőleg kedvezően bírálják el a licenszkérelmünket, hiszen hallottam pletykákat, melyek alapján a stadionunk nem felel meg a második ligának.

Az a bajom a légiósokkal, hogy érzésem szerint számukra ez csak egy elvégzendő munka, és semmi több. Kimennek a pályára, lefociznak 90 percet, tusolás és ennyi. Annak örülnék a legjobban, ha több hazai vagy járásbeli játékos kapna lehetőséget, hiszen ők jobban kötődnének a klubhoz, bár tisztában vagyok azzal, hogy egy országos bajnokság már más kávéház.

Soós Tibor (egykori alpolgármester, világbajnok kajakos-edző)

– Amikor legutóbb feljutottunk a második ligába, még aránylag fiatalember voltam, de így a 67. életévemhez közeledve egészen más érzések uralkodtak el rajtam, de ez normális. Ami a legfontosabb, hogy ilyen kisvárosban minden sportsiker közösségformáló hatással bír, a csapatjáték pedig még jobban összehozza az embereket. Sok mindenről lehet különböző véleményünk, de azt hiszem, ennek a bajnoki címnek mindenki örül.

Én ugyan annyira nem látok be a kulisszák mögé, de mivel a második liga már országos szintű lesz, ott talán egy komolyabb stábot is össze kell majd állítani, de a középmezőnnyel azt hiszem mindenki kiegyezne. Remélem, hogy ebben az esetben nagyobb közönség előtt játszhatnak majd a fiúk. Még az is lehet, hogy egyszer az első ligába is feljutunk, de hogy megérem-e, nos, azt nem tudom, annak ellenére, hogy még sokáig szeretnék élni.

Kovács Gerzson Dávid

(Cikkünk a Delta június 19-i számában jelent meg.)