Biztosan sokan ismerik azt a rajzot, amelyen a szónok a tömeghez fordulva azt kérdezi: Ki szeretne változást? Kezek a magasban, a tömeg éljenez, mindenki tombol. A következő kockán ugyanez az illető felteszi kérdését: Ki szeretne megváltozni? Ekkor hirtelen csönd támad, s az emberek lehajtják a fejüket.

Ez a hangulatkép sokat elárul Komárom jelenéről, s azon belül a saját és csapatom szerepéről is. A polgárok bizalmát elnyerve határozott céllal vágtunk neki szeretett városunk irányításának, nevezetesen, hogy gyökeres változásokat valósítunk meg a helyi élet szinte valamennyi területén. A már-már matuzsálemi korú, s ahhoz méltó múlttal bíró város az elmúlt 25 évben rendre lecsúszott a nagy lehetőségekről. A világ elfutott mellettünk, mi pedig itt maradtunk dicső történelmünk emlékeivel, s a dühvel, ami a jelenlegi állapotok kapcsán uralkodik el rajtunk. Ígéretek pedig voltak, melyek következtében Komárom tudott küldeni a döntéshozatal valamennyi szintjére – beleértve a legmagasabbat, a parlamentit is – képviselőket. A lehetőségek mégis elúsztak, fejlődés helyett megszűnésekről és bezárásokról szóltak a helyi hírek úgy, hogy közben a szomszédos járások alkalmazkodtak a kor igényeihez: fejlesztettek, fejlődtek és profitáltak. Nem kizárólag a munkahelyteremtésben, de a városi intézmények, a hatékonyság és az élhetőség terén egyaránt.

Mikor megkaptuk a város irányításának feladatát, világos volt, hogy számtalan téren kell majd felszámolnunk a rossz beidegződéseket. A városi hivatal intézményileg olyan tempóra zuhant vissza, amelyben kódolva volt az értékelhető eredmények elmaradása. Mindez amellett történt, hogy döntő többségében nagyszerű emberek dolgoznak itt, akik nem mellesleg talpraesett szakemberek is, bár sok esetben a monoton rutin elhalványította a kreativitást, a kezdeményező problémamegoldást, s az átláthatatlan jutalmazási rendszer következtében a motiváció is jelentősen visszaesett. Az üzenet mindennek okán is egyértelmű: nem elégedhetünk meg a felületes, szimbolikus változásokkal.

Minden lépésnek, döntésnek van néhány olyan mellékterméke, amellyel számolni kell. A berögződöttség elhagyása mindig érdekeket is sért, márpedig egy 130 fővel dolgozó hivatalban ezt nem lehet egy tollvonással orvosolni. Nem ritka az érintettek sündisznó-pozícióba húzódása, hárítása. Ígéretünkhöz híven új munkaerő bevonásával hivatali vérfrissítésbe kezdtünk, de ez elkerülhetetlenül konfliktusokat generál. A változást az önkormányzaton belül az is jelentősen nehezíti, hogy a kulcsfontosságú embereknek egy hivatal nem tud versenyképes fizetést biztosítani. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az önkormányzati munkára ugyan vannak képzések, de nincs olyan átfogó iskola, amely elvégzésével valaki azonnal fel tudná venni a teljes üzemi hőfokot. Márpedig a valós változás egyik alappillére a megújulásra képes, de egyben a régi tudásra is határozottan támaszkodó ütőképes hivatal megléte.

A mindenkori változások egyik fő helyszíne a képviselő-testület kell, hogy legyen. A többségében függetleneket magába foglaló szervben sok elszánt és tettre kész képviselő foglal helyet, azonban a formai keretekről zajló, értelmetlennek és végtelennek tűnő viták sokszor a kedvüket és lendületüket szegi. Vannak ugyan képviselők, akik mindig készek parttalan verbális konfliktusokra, de meggyőződésem, hogy ezek a konstruktív szándék nélküli polémiák ártanak Komárom fejlődésének. Fontos ugyanakkor, hogy valamennyi döntésünk maradéktalan összhangban legyen a hatályos jogszabályokkal, hiszen ez a komáromi emberek érdeke.

Nem ritka az a visszajelzés sem, hogy a városi hivatal rosszul készíti elő az anyagokat az ülésekre. El kell ismerni, hogy az új hivatalnokoknak rengeteg tennivaló zúdult a nyakukba. Biztosíthatok ugyanakkor mindenkit, hogy szorgalmasan, a legjobb tudásunk szerint cselekszünk, bár régi igazság, hogy a tanulópénz megfizetését senki se tudja megkerülni. Ha tenni akarunk a változásért, akkor megértéssel és főleg segítőkészséggel kell fordulnunk egymás felé. Komárom nem lehet ellenzékben, ezt mindenkinek tudatosítania kell. S bár nem hallgathatom el a feketeöves gáncsoskodók meglétét, de tevékenységüket tanulási és fejlődési lehetőségként, alázattal kell fogadnunk. Feladatunk a tanulságok leszűrése és a fejlődés. Szüntelen és sokszor övön aluli kőzáporra is csak felkészültséggel válaszolhatunk.

A komáromiaknak a változásra tettünk ígéretet, és ezt mindenképpen be is fogjuk tartani. Nagy köveket kell odébb tolnunk, hogy újra építkezhessünk. Vissza kell szereznünk az emberek bizalmát, amivel sokan hosszú éveken keresztül visszaéltek. Ez nem egy rövid folyamat. A sok hivatali változásnak lassan érik be a gyümölcse, de számos téren már most érezhetők javulások. Hogy a jövőben minden hibátlanul fog zajlani, arra senki nem tud garanciát vállalni, arra azonban, hogy a legnagyobb szorgalommal, megfelelő odafigyeléssel és alázattal szeretnénk továbbra is dolgozni, fogadalmat tettünk, amit meg is tartunk.

Stubendek László, Komárom polgármestere