Közéleti kérdésekben az éremnek szinte mindig legalább két oldala van. Előfordul azonban olyan is, amikor egyértelmű a helyzet. Mint most. A kormánypárti Hídnak sikerült az a „bravúr“, hogy a lehető legszimbolikusabb ügyben, a lehető legalapvetőbb nemzeti ügyünk kapcsán szembeforduljon a magyar közösséggel. Egy szégyellni való, magyarellenes törvényt szavaztak meg képviselőik.

Múlt szerdán a kormánykoalíció többi pártjával együtt a hidas képviselők megszavazták koalíciós partnerük, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) törvénymódosítását, mely bírságolhatóvá tette a magyar himnusz nyilvános eléneklését, így például egy március 15-i ünnepségen, vagy egy DAC-meccsen. Ilyen durván korlátozó jogszabályt a 10 évvel ezelőtti, hírhedt Fico-Slota-Mečiar kormány sem hozott. Hasonló szellemiségű törvényeket Európában legfeljebb a (polgár)háborúba süllyedt, nem EU-tag Ukrajna fogadott el az elmúlt évtizedben.

Nem érdemes túl sok szót vesztegetni arra, miért gusztustalan és civilizálatlan dolog bárkinek megtiltani, hogy nemzeti himnuszát elénekelhesse. Hogy ez nem mások ellen irányul, hanem egy közösség összetartozásának jelképe, alapvető megnyilvánulása. Hogy a közös himnuszéneklés a 20 év alatt 100 ezer magyart elveszítő közösség egyik legfontosabb érzelmi kapaszkodója.

Lehet újra nemzetárulózni a Híd magyar nemzetiségű parlamenti képviselőit, ennél jobb példa nem kell ennek alátámasztására. Meg is kapják a magukét. Megérdemlik, de a valóság valószínűleg az, hogy nem tudatosan szavazták meg a törvénymódosítást, hanem „tévedésből“ (bár a politikában minden lehetséges). Tehát a Híd párt képviselői azért alkalmatlanok a felvidéki magyar közösség érdekeinek képviseletére, mert ennyire palimadarak, felelőtlenek és lusták – nem végzik munkájukat. Élen Bastrnák Tiborral, a Híd parlamenti gittegyletének vezetőjével, halványlila gőzük sincs arról, hogy saját koalíciós partnerük milyen javaslatot terjeszt be. Pedig, ha legalább a parlamenti vitán jelen lettek volna, és nem csak berohannak szavazni, kiderült volna. Hiszen az SNS-es Dušan Tittel, korábbi válogatott labdarúgó világosan rámutatott, azért kell megtiltani a magyar himnusz éneklését, mert szlovákként a DAC-meccseken rosszul érzi magát, amikor 9 ezer ember zengi azt.

A Híd első, óvodás szintű magyarázkodásában ígérte, nem engedik, hogy a törvénymódosítás hatályossá váljon. Mondjuk ez lenne a minimum. A himnuszéneklés tiltásának hatályba lépését egyébként a magyarok szavazatainak köszönhetően megválasztott államfő, Andrej Kiska akadályozhatja meg a legelegánsabban, azzal, hogy megvétózza a törvénymódosítást.

Nem sokkal Bugár Béla pártelnök államfőválasztási fiaskója után a Híd egy egészen hihetetlen bomba öngólt lőtt. Nem csak a magyar kultúrára szánt támogatások pártközelieknek való szétosztására, a gazdasági és politikai ügyekre kellene figyelniük, meg virágokat és csokimikulásokat osztogatniuk. Dolgozni kellene a havi 5 ezer eurós képviselői fizetésért, saját választóikat képviselni. Ezért vannak ott.

Személyi következményei egyelőre nincsenek a botránynak. A Híd megítélésére és jövőjére nézve azonban biztosan lesznek, hiszen a jelképes és mindenki számára érthető üggyel hosszú ideig lemoshatatlan bélyeget sütött magára a párt.

Egy szégyenletes, magyarellenes törvény, magyar részvétellel, kormánytagként. Kirívó dilettantizmus. Még szerencse, hogy a hidas képviselők nem a magyarok kitelepítését szavazták meg, mert épp nem vették észre.

Csaba Ádám főszerkesztő

(Kommentárunk a “himnusztörvény” elfogadásának másnapján íródott.)