Negyed évszázad telt el a bársonyos forradalom, a kommunista rezsim bukása óta. Az eltelt idő anyagi téren nem hozott túl nagy javulást az emberek többsége számára. Más téren viszont jelentős változások is történtek, a várható élettartam például több évvel emelkedett.

Huszonöt évvel ezelőtt 3142 csehszlovák korona volt az átlagbér, most 824 euró. Az 1989-es átlagbér ma 104 eurónak felelne meg, azaz a nominálbér – a pénzben kifejezett, vásárlóértéktől független fizetés – a 8-szorosára nőtt. Mivel azonban a 25 év alatt az árak csaknem ugyanilyen mértékben emelkedtek, azt érdemes megvizsgálni, hogy egy adott termék megvásárláshoz mennyi időt kellett dolgozni akkor, s mennyit most, vagyis a reálbéreket kell összehasonlítani, hogy lássuk a keresetek közti különbséget – derül ki a Postabank elemzéséből.

Dana Vrabcová, a bank elemzője rámutatott, a bársonyos forradalom utáni években csökkentek a reálbérek, a fizetések vásárlóértéke először 2007-ben haladta meg az 1989-es szintet. „Gyakran, sokaktól halljuk, hogy a kenyér és a tej olcsóbb volt a szocializmusban. Ez valóban így van. Ezen két élelmiszer megvásárlásához ma néhány perccel többet kell dolgozni, mint 25 évvel ezelőtt“ – mutatott rá a bank elemzője. Másrészről viszont, ha egy kicsit nagyobb, alapélelmiszereket tartalmazó bevásárlásról beszélünk – kenyér, tej, vaj, sajt, szalámi, alma, burgonya, tojás, disznóoldalas, sör – akkor már kedvezőbb a jelenlegi helyzet. 1989-ben ugyanis egy ilyen „vásárlói kosárért“ 216 percet kellett dolgoznunk (67 koronát fizettünk), ma viszont már 161 órányi munkából (14 euróból) meg tudjuk venni, tehát 1 órával kevesebbet kell munkával töltenünk.

Óriási a különbség a hosszabb ideig használatos termékeknél, például az elektronikai cikkeknél. Míg a kommunizmus bukásakor az emberek 36 százalékának volt színes televíziója, ma csaknem 99 százalék az arány, s egy LCD tévéért 10-szer kevesebb ideig kell dolgoznunk. Az ingatlanoknál viszont fordított a helyzet: 25 évvel ezelőtt 1 lakóingatlan négyzetméterenkénti árát (650 Kčs) 4 napi munkával meg lehetett keresni, ma viszont 1216 euróba kerül, amelyért 29 napot kell dolgoznunk.

Érdemes megjegyezni, hogy a teljes állásban lévő alkalmazottak kétharmada a jelenlegi 824 eurós átlagbérnél alacsonyabb összeget vihet haza, vagyis az emberek nagyobb részének a megadottnál valamivel többet kell dolgoznia.

Az élet más területén is akadnak különbségek. 25 éve például átlagosan 22,7 éves korukban szülték első gyermeküket a nők, ma 29,1 évesen. 1989-ben 80 ezer gyermek született, a tavalyi évben viszont csak 55 ezer. Akkoriban csak a gyermekek 7,1 százaléka született házasságon kívül, ma viszont teljesen más a trend: az újszülöttek 37 százaléka így jön a világra. A várható élettartam a férfiak esetében 6 évvel emelkedett a jelenlegi 72,9 évre, míg a nők 4 évvel hosszabb életre számíthatnak, azaz átlagosan 79,6 éves korukig élnek. Korábban a háztartások 33 százalékának volt automata mosógépe, ma ez 97,8 százalék. Személyi számítógépe csak az emberek 1,6 százaléknak volt, ma viszont a háztartások kétharmadában található. 1989-ben a családok 39 százalékának volt személyautója, ma az arány csaknem 60 százalék.

(csá)