Több negatív dologra világít rá a szlovákiai magyar közélet állapotáról a gútai iskolákat érintő ügy. A város és az önkormányzat egy fontos kérdésről az érintettek bevonása nélkül dönt, nem kommunikál megfelelően, miközben a politikum és a média távolról, a részletek ismerete nélkül, drámai nyilatkozatokkal és szalagcímekkel borzolja a kedélyeket. Egy bonyolult kérdésre egyszerű válasz érkezik, aminek gyakorlatilag köze nincs a probléma megoldásához. Sajnálatos.

Legalább egy éve ismert, hogy a két gútai városi iskola ügyében tenni kell valamit. Az egyikből ugyanis elfogynak a diákok, már egy osztály megnyitása is gondot okoz. Tavaly hiába döntöttek úgy a gútai képviselők, hogy mindkét városi iskola ugyanannyi, 2-2 osztályt nyithat, ezt a szülők nem így akarták, a Corvin iskola igazgatónője pedig partner volt ebben, nem az önkormányzati határozat értelmében járt el. A végeredmény az lett, hogy a Rákóczi iskola szeptemberben alig tudott elindítani egy elsős osztályt. Volt tiltakozás már tavaly is.

Küszöbön áll a következő beiratkozás, a gútai önkormányzat újra megoldást keres, hogy ne ismétlődhessen meg a korábbi cirkusz. Úgy gondolták, az összevonás jó megoldás, lesz egy erős iskola. Egy nagy hibát viszont egész biztosan elkövettek: a szülők bevonása nélkül, az érintettekkel nem kellőképpen egyeztetve, titkolózást sugallva futottak neki egy ilyen súlyos döntésnek.

A tavalyi történések után borítékolható volt, hogy valamilyen tiltakozás most is lesz, legyen szó bármilyen elképzelésről. Lett is. Hangzatos politikai nyilatkozatokkal, többek között az MKP fentről jövő rendreutasításával, majd az egészet meglovagolta a sajtó, még több érzelmet pumpálva az értelem rovására: magyarok önfeladása, önfelszámolása, fekete betűs gyásznap, dilettáns döntés, két iskola helyett egy – ilyen üzeneteket közvetítettek a szalagcímek.

Vajon mennyi információ birtokában szólaltak meg az illetékesek? Tudja mindenki, hogy az elkövetkező években 30-40 elsőssel kevesebb lesz Gútán? Hogy eközben a magyar egyházi iskola jelentős támogatásból fejleszt, és sokkal vonzóbbá válik, függetlenül attól, mi lesz a városi iskolákkal. Tudja mindenki, hogy a két városi iskola szomszédos egymással, közös udvaruk van, és vélhetően a szülők nem sokat éreznek meg majd abból, hogy a következő tanévben egy igazgatás alá kerül a két épület? Hogy a jelek szerint a jelenlegi osztályok egyben maradnak, sőt, a pedagógusok is maradnak? Egyáltalán tudhatták-e ezeket például a szülők? Illetve: valóban így lesz?

Nemzeti szempontból nem az a legfontosabb, hány iskola van, hanem az, hogy összesen hány gyerek jár magyar iskolába. A következő lényeges pont, hogy jó iskola legyen, minőségi oktatást legyen képes nyújtani, például egy osztályon belül a problémás gyerekek száma ne legyen olyan magas, hogy ez a tanulás színvonalát rontsa. Ebben a vonatkozásban még az is mindegy, hogy egyházi vagy városi iskolákról beszélünk, bár az önkormányzatnak értelemszerűen a két városi iskolával kell törődnie.

Bármennyire is egyszerűsítettnek tűnik, a megoldás valójában a szülők kezében van. Vállaljanak több gyereket, a magyar gyerekeket ne szlovák iskolába írassák. Ha csak szalagcímmel jutnak el az üzenetek, akkor tessék: Fiatalok, csináljatok több gyereket, akkor megtelik három iskola is!

Csaba Ádám főszerkesztő