Nincs a köztudatban, de tény, jelen állás szerint sokkal hamarabb lehet a világörökség része az Izsa melletti Kelemantia – Leányvár – római kori tábora, mint a komáromi erődrendszer. Évről évre zajlanak a régészeti munkák a légióstáborban, folyamatosan rekonstruálják a falmaradványokat, de bőven akad még tennivaló az elkövetkező években. 

Az elmúlt években viszonylag sok szó esett arról, hogy a komáromi erődrendszer felkerülhet az UNESCO világörökségi listájára, a jelölést azonban egyelőre visszavonták. Van viszont egy ma is élő jelölés, amely térségünket érinti: Szlovákia még 2011-ben nyújtotta be pályázatát az UNESCO-hoz, melyben az Izsa melletti Leányvárat, azaz Kelemantia római kori tábort javasolja felvenni a kulturális világörökségek közé. Bonyolult, hosszadalmas folyamatról van szó, melyet valószínűleg csak akkor koronáz siker, ha egyszerre több ország összefog, és közösen jelölik a területükön található, egykor a Római Birodalom határát, az ún. limes romanust alkotó légiós táborok és polgárvárosok maradványainak világörökséggé nyilvánítását.

Kelemantia Izsa község kataszterében található, a légióstábor kezelője a Duna Menti Múzeum. Az első régészeti kutatást még a 20. század elején végezte az izsai születésű Tóth-Kurucz János, majd fokozatosan egyre gyakoribbá váltak az ásatások, melyeket jelenleg a múzeum régészei folytatnak Marek Gere vezetésével.

Előretolt helyőrség barbár területen

A 2. században építették a rómaiak, először földtáborként. A szőnyi Brigetio légiós tábor és polgárváros egy „előretolt helyőrsége“, ellenerődje volt. Szerepe az itt élő germán – elsősorban markomann – törzsek támadásai elleni védelem volt. A földtábor azonban az egyik germán támadásnak áldozatul esett, ekkor döntöttek a rómaiak úgy, hogy kőtábort hoznak létre a helyén. Egy négyzet alaprajzú kőerődítményt építettek, melynek oldalai 172 méter hosszúságúak voltak, a külső falak 4-5 méter magasságig nyúltak, melyeket mintegy 20 torony erősített. A táboron belül kapott helyet a parancsnoki épület, a kaszárnyák, raktárak, istállók, műhelyek, kutak és a fürdő is. A 3. században az erőd megrongálódott, de helyreállították és a 4. század végéig fennállt. Később a romok nagy részét széthordták, Izsa csaknem összes házának az alapját ezekből a kövekből rakták le, de a komáromi Öregvár építőanyagául is szolgáltak.

Mint azt Csütörtöky József, a Duna Menti Múzeum igazgatója hangsúlyozta, Kelemantia különlegesnek számít a római limes Duna menti katonai táborai közül, hiszen egyedüliként épült barbár területen, a folyó bal partján, a Római Birodalom határán túl. Mindez megmutatkozott a fürdő elhelyezkedésében is. Ellentétben a Duna által védett többi táborral és várossal, Kelemantiában a tábor falain belül építették fel a fürdőt, hiszen ellenséges területen épült az erődítmény. Brigetióval összehasonlítva jóval katonaibb jellegű az Izsa melletti tábor, nincsenek a békés római polgári életet szolgáló építmények. A katonák hétköznapi életével kapcsolatban azonban kerültek elő érdekes leletek, például egy csontból készült dobókocka. Edények üveg- és agyagtöredékei, fegyverek, katonai felszerelések részei, ékszerek, különböző munkaeszközök, szerszámok, de például 1500 darab érme is előkerült, melyek nagyobbrészt a katonák zsoldjából származnak. Az itteni kőemlékek egy részét a VI-os bástyában található Római kőtárban lehet megnézni, de az izsai Kelemantia Múzeumban is látható egy kisebb kiállítás – érmék, fegyverek, edények, használati tárgyak –, sőt, maga a tábor is szabadon látogatható.

Római kori edények a Kelemantia Múzeumban

Érkezik a támogatás, de jöhetne több is

Az elmúlt években a múzeum rendszeresen pályázott a szlovák kulturális minisztériumhoz, a legtöbbször sikerrel. A támogatások összege évente 5-15 ezer euró körül mozog, ám ennek többszöröse lenne ideális. Az elnyert összegeket ugyanis nemcsak feltárásra fordítják, hanem rekonstruálják is a tábor falait, épületeit. Legalább 1 méter magasságig újraépítik a falmaradványokat, azonban szigorúan a római kori technológia alkalmazásával, például oltatlan meszet használva, a beépített köveket pedig Süttőről hozzák – onnan, ahonnan 1700 évvel ezelőtt a rómaiak is beszerezték. Így az újjáépített rész a lehető legjobban tükrözi a római kori állapotokat.

A múzeumigazgató reméli, a jövőben folytatni tudják a kutatást és a rekonstrukciót a kulturális minisztérium támogatásaiból, és talán sikerül az eddigieknél nagyobb összeget elnyerniük. A legnagyobb és legköltségesebb munka az északi kapu rekonstrukciója lesz. Például egy őrtorony újjáépítése akkor is 15-20 ezer euróba kerül, ha csak 1 méter magasságig húzzák újra a falakat – érzékeltette a költségeket.

Hogyan lehet Kelemantia világörökségi helyszín?

Szlovákia még 2011-ben jelölte világörökségre az országban található két egykori római kori katonai tábort: Kelemantián kívül Gerulátát is, ami Pozsony mellett, a Duna jobb partján, Oroszváron található. A római limes egyes részei már régebben rákerültek a világörökségi listára, például Nagy-Britanniában, Németországban és Ausztriában. Az UNESCO bíráló bizottsága az utóbbi években olyan helyszíneket nyilvánít világörökségnek, amelyek sorozathelyszínek (amennyiben jellegükből adódóan ez lehetséges). A siker érdekében tehát együtt kell működniük és össze kell hangolniuk jelölésüket azoknak az országoknak, ahol a limes egyes részei, táborai találhatók, így Magyarországnak, Szlovákiának, Ausztriának, Németországnak. Ugyanez az elv érvényesül egyébként a komáromi erődrendszer esetében is, amely az Osztrák-Magyar Monarchia erődeit, katonai örökségét bemutató nemzetközi együttműködés egyik helyszíneként kerülhetne fel a világörökségi listára.

L. Simon László, Magyarország kulturális államtitkára a múlt héten jelentette be, hogy 2017-ben új világörökségi pályázatot nyújtanak be, ami a limes 400 kilométeres magyarországi szakaszának összes helyszínét magába foglalja, beleértve a kiemelten kezelt szőnyi Brigetiót – a katonai tábort és a polgárvárost. Ráadásul 80 ezer euró – 25 millió forint – állami támogatás is érkezik a Duna túloldalára, a szőnyi ásatások folytatására, elsősorban a 2014-ben felfedezett, kivételesen jó állapotban megőrződött városrész feltárására, ahol egy 800 négyzetméteres fürdőkomplexum is található.

A víztározó egy része

Mint azt Izsa község polgármestere, Domin István elmondta, a leányvári tábor területe jelenleg a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat tulajdonában van, a község azonban szeretné megszerezni (például területcserével), mivel így pályázhatnának is a táborral kapcsolatban, és olyan bosszantó problémák is megoldódnának, mint a fű kaszálása. Hangsúlyozta, óriási turisztikai potenciál rejlik Kelemantiában, hiszen közvetlen mellette halad el az Eurovelo 6-os nemzetközi kerékpárút, mely néhány éven belül teljessé válhat, de a Duna közelsége miatt akár hajón is érkezhetnek turisták. Ha pedig egy nemzetközi együttműködés nyomán világörökségi helyszínné nyilvánítanák a tábort, az egyrészt azt jelentené, hogy a szlovák állam jóval nagyobb támogatásokat nyújtana a feltárásokra, állagmegőrzésre és rekonstrukcióra, de ennél is fontosabb, hogy az egész komáromi térség turizmusának nagy lökést adna, mivel a világörökségi státusz óriási reklámértékkel bír.

Csaba Ádám