Egyre több kerékpárút készül el a régióban, de az ehhez kötődő közlekedési szabályokat még meg kell tanulnunk. Az utakon nem ritkák az incidensek és az összeszólalkozások, mivel táblák hiányában mindenki a saját elképzelése szerint közlekedik. Miként lehetne rendezni a forgalmat a bringautainkon, tettük fel a kérdést a szakértőknek. 

Az elmúlt időszakban hosszú szakaszokkal bővült a kerékpározás lehetősége a komáromi régióban. Nemrégiben átadták a Komáromból Gútára vezető 17 kilométeres szakaszt, de október 24-én a Komáromból Karvára tartó 28 kilométeres bringaút is hivatalosan átadásra kerül. Komárom déli oldalán az erődök körül épültek új utak, de a Csallóközben is intenzíven halad a fejlesztés, így a mozgásra vágyó kerekezők lehetőségei megsokszorozódtak. A biciklis társadalmakban a hosszú évek során már megtanulták a kerékpárutak íratlan szabályait, vigyáznak egymásra, de mivel régiónkban az ilyen közlekedési lehetőség újnak számít, itt még gyakran okoz nézeteltéréseket és veszélyes helyzeteket a kerékpárutas élet. Elnevezésükben az utak ugyan a kerekezőkre utalnak, de rajtuk kívül a futók, a görkorcsolyások, a sétálók, a babakocsisok is követelik a saját helyüket a kikapcsolódásra.

A kerékpárutak szabályairól és működési rendjéről a sok ezer kilométert letekert szakembereket kérdeztük. Bujna Zoltán, a Szabadság Vándorai kerékpáros klub vezetője azt mondja, hogy pontos szabályrendszer, ami az ilyen utakra vonatkozna, szinte sehol nincs, leggyakrabban szokások és íratlan etikett határozza meg az irányvonalakat. Véleménye szerint ugyanúgy, ahogy az országutakon is vannak agresszív sofőrök, úgy a kerékpárutakról sem lehet teljesen kizárni a kellemetlenkedőket. A mostani helyzeten azonban még sokat lehet javítani, ami a használat után az emberekben fokozatosan kialakul.

Kovács Kamill, a Piko Bike vezetője arra mutat rá, hogy kevés közlekedési tábla szabályozza az ilyen utak működését, de Komáromban még ezek is hiányoznak. Fontos tudni, hol kezdődik vagy ér véget a kerékpárút, vagy a gyalogosút, mert ennek alapján látható az is, honnantól számíthatunk autós forgalomra. Fontosnak találja a vizuális jelek felfestését az utakra, és jó példaként említi az Erzsébet-szigeten található két kilométeres szakaszt, ahol az út két része el van választva, és képekkel terelik a kerékpáros és görkoris forgalmat. „A jól látható jelek segítenének abban, hogy az emberek megtanulják megfelelően és biztonságosan használni ezeket az útszakaszokat” – mondja Kovács Kamill.

A szakemberek szerint a mostani autóközpontú közlekedés alapján sokan úgy gondolják, hogy ha ki vannak zárva a járművek az utakról, akkor nyugodtan lehet lézengeni rajtuk. „Tudatosítani kell, hogy egy bringás akár 30-40 kilométer/órás sebességgel is érkezhet, és ez bizony már veszélyes is lehet. Vannak, akik fülhallgatóval mennek ki sportolni, de gyakran máskor is hiába csengetnek vagy figyelmeztetnek a biciklisek, még a lassabban közlekedők reagálnak ingerülten” – mondja a Piko-Bike vezetője. Bujna Zoltán arra figyelmeztet, hogy a kerékpárutakon nincs alá- és fölérendelt szerep, mindenkinek figyelni és vigyázni kell a másikra. Fontos, hogy az út jobb oldalára tartsunk, lehetőleg csak az út felét használva, így a gyorsabban érkezők is biztonságosan tudnak kerülni. Hangsúlyozza, hogy kerülni kell a forgalom akadályozását, ilyen példának említi, ha egy csoport egymás mellett haladva lezárja az egész utat, vagy ha valaki egy betonoszlopon veti le a görkorcsolyáját, ahol amúgy is szűk a hely az áthaladásra.

Mindkét szakember külön figyelmeztet a hidak alatti átjárókra – Komáromnál a vasúti híd és a Vág-híd alatt is vezet kerékpárút –, mivel itt nem jól beláthatóak az utak, a lejtőn nagy sebességgel érkeznek a kerekesek, miközben az ott lévő korlátok is arra biztatják a sétálókat, hogy ott nézelődjenek. „Az ilyen helyeken nem ajánlott sokat tartózkodni, mivel nemcsak a forgalmat gátolja, de nem is láthatják az érkezők. Néha családok állják el szinte az egész utat és még kerülni sem lehetséges. Előfordult velem már az is, hogy egy babakocsis a bal, velem szemben lévő sávban érkezett, és mikor feltűnt, már majdnem megtörtént a baj” – meséli a tapasztalatait Kovács Kamill. Bujna Zoltán szerint is ezek a szakaszok a leginkább balesetveszélyesek, ezért itt kell a legfokozottabban figyelni és elővigyázatosnak lenni mind a bicikliseknek, mind a gyalogosoknak.

A Piko-Bike bringása egy másik nagyon veszélyes helyzetként említi, amikor a kutyatulajdonosok hosszú vékony pórázon hagyják az út másik oldalán szaladni a házi kedvenceket. „Egy tempósan érkező bringás nem láthatja a vékonyabb pórázt, így előfordulhat, hogy a tulajdonos és az eb között szeretne elsuhanni. A vékony póráz viszont csúnya balesetet okozhat, ezért a gazdiknak nem szabadna hagyniuk, hogy kutyáik bármerre lézengjenek az utakon.” Kovács Kamill szerint olyan helyeken, ahol az aszfaltozott utak mellett párhuzamosan földutak is futnak, a kutyákat ki kéne tiltani az épített útról. „A kutyusoknak is jobb a füvön szaladgálni, és a kerékpárosoknak is biztonságosabb így” – magyarázza.

Bujna szerint vannak olyan íratlan szabályok is, melyek a kerékpáros kultúra színvonalát jelzik. A bringások gyakran köszöntik egymást egy gesztussal, ha a másiknak problémája adódik, akkor megállnak segíteni, érdeklődni. Természetesen ide tartozik, hogy senki nem szemetel, vagy hogy a kutyatulajdonosok sem hagyják az ürüléket az útfelületen.

Mivel lakott területen kívülre esnek az utak, így kötelező volna a bukósisak viselése, amit sokan még kényelmetlennek, vagy cikinek tartanak, pedig a szakemberek szerint is hasznos dolog. Javasolják a fényvisszaverő elemeket is, ami csak javíthat a biztonságos közlekedésen.

A kerékpárosokra még mindig nem gondolnak

A kerékpárosok és a hétköznapi emberek is azt érzékelik, hogy jóval többen bringáznak, azonban a kerékpározást érintő szabályozások, vagy fejlesztési koncepciók teljesen hiányoznak. Komárom belső területein gondot jelent a biztonságos parkolás, de maga a közlekedés is kacifántos. „Néha élet-halál harc végigmenni a városon, olyan rosszak a körülmények. Sok kerekezni vágyó azt sem tudja, hogy merre menjen. Az országút szélén érthetően sok esetben veszélyesnek tartja a kerekezést, a járdákra felhajtva – ami ráadásul szabálytalan – pedig a gyalogosok haragjával találkozik. Gondoljunk olyan útszakaszokra, mint az Erzsébet-híd, ahol egy úton közlekedő kerékpáros még fel is tartja a forgalmat. Ilyen esetekben, ahol már adott a helyzet, hasznosabb volna az egyik oldalon lévő járdát biciklis, a másikat gyalogos sávnak kinevezni, és rögtön jobb lenne a helyzet” – mondja Kovács.

„Ahol felújítják az utakat, sajnos ott sem gondolnak erre az újszerű közlekedési formára. Most kap új burkolatot a Petőfi utca, ahol bőven elfért volna egy biciklis sáv is, mégis újra csak az autósok és a parkolóhelyek kaptak helyet” – mondja Bujna Zoltán. Rámutat arra, hogy a fejlett biciklis társadalmakban is kis lépésekkel kezdték meg a fejlesztéseket, majd fokozatosan bővültek az ilyen szakaszok. „A mostani fejlesztés megmutathatta volna, hogy haladunk egy irányba. Az autósok persze ilyen ötletekkel elküldenek minket a fenébe, de be kell látnunk, hogy minőségi változás csak kompromisszumok árán születhet, amikor bizony néha el kell venni az autósoktól némi teret” – teszi hozzá.

„Valahol el kell kezdeni a biciklis ügyek fejlesztését, különben soha nem érünk a végére. Azt mindenki látja, hogy egyre divatosabb a tekerés, a városokban nemcsak helytakarékos, gyors, de még egészséges is, ezért itt az ideje, hogy tegyünk érte valamit” – összegzi Kovács Kamill.

Keszegh Béla