Több sebből vérzik a gútai iskolarendszer, megoldás azonban egyelőre nem körvonalazódik. A problémák jól láthatók, és ugyan az irányok meghatározása már zajlik, az előremutató vízió hiányzik.

A tavasz folyamán meglehetősen nagy botrányt kavart a beiratkozási mizéria. Azzal kezdődött, hogy a demográfiai adatokat és a csökkenő gyermeklétszámot figyelembe véve a gútai önkormányzat határozatot fogadott el, amelynek értelmében a város által alapított valamennyi alapiskola (két magyar és egy szlovák) két első osztályt nyithat. A beiratkozások azonban jól megkeverték a lapokat, a magyar tannyelvű Corvin Mátyás Alapiskolát ugyanis jóval többen választották, mint a konkurenciának tekinthető, szintén magyar II. Rákóczi Ferenc Alapiskolát – az előbbibe háromosztálynyi gyermeket írattak be, míg az utóbbiba alig tucatnyian jelentkeztek.

Csütörtöki Erzsébet, a Corvin iskola igazgatója kérvénnyel fordult a városhoz, hogy az önkormányzat változtassa meg korábbi döntését, azaz tegyék lehetővé három első osztály megnyitását. Ezt a képviselők elvetették, mondván, szeretnék megmenteni a másik alapiskolát, ugyanis félő, ha folytatódik ez a trend, a kevésbé vonzó oktatási intézményt a felszámolás veszélye fenyegeti. Bagita Judit, a II. Rákóczi Ferenc Alapiskola igazgatónője az egyik ülésen dicsérte a kezdeményezést és reményét fejezte ki, hogy a személyét és iskoláját érintő, jogtalan támadások ellenére a jövőben vonzóbbá tudja tenni az általa vezetett intézményt, mert „elindult egy tisztulási folyamat az iskolában”.

Kerülőúton a szülők győztek

De a corvinos szülők nem nyugodtak bele a döntésbe és erőteljes nyomás alatt tartották a döntési helyzetben lévőket: egy sebtében összehívott szülői fórumon – Horváth Árpád polgármester és Vörös Péter parlamenti képviselő jelenlétében – leszögezték, ragaszkodnak iskolaválasztásukhoz. Gúta polgármestere ezt követően újra összehívta a testületet az ügyben, a képviselők azonban hajthatatlanok maradtak, sőt, obstrukciót alkalmazva nem jelentek meg a rendkívüli ülésen. A szülők többsége felháborodásának adott hangot, és a legfelsőbb szintekre kívánták vinni az ügyet.

Ősszel azonban érdekes fordulat történt. A szülők mégiscsak megkerülték az önkormányzati döntést és a Corvin iskolába vitték csemetéiket. A törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy ha évközben egyik iskolából a másikba viszik a gyermeket, akkor őt az intézményvezető a megszabott létszámon felül is felveheti.

Senki se lát a jövőbe – a Rákóczi iskola udvarán

Bevonnák a gútaiakat

A legutóbbi testületi ülésen a gútai képviselők az iskolaügyi programpont keretében a diáklétszámokkal is foglalkoztak. Elgondolkodtató mellékszál, hogy Samu István MKP-s képviselő, aki a Corvin iskola tanára, bekerült a Rákóczi iskolatanácsába, amit több független képviselő is etikátlannak nevezett. A városi képviselők döntő többségéhez hasonlóan ezt Madarász Róbert, az iskolaügyi bizottság elnöke sem találta kivetnivalónak.

Madarász Róbert részleteket is elárult az alapiskolákat érintő problémakör megoldási lehetőségeit illetően: „Többen többféle megoldási javaslatot felvázoltak. A legutóbbi bizottsági ülésünkön alaposan átrágtuk a problémát, és bár még nem jelöltünk ki egy irányt, de a probléma már látható és körülhatárolható. Nincs közös nézet. Egyöntetű megoldást szeretnék, ehhez azonban társadalmi konzultáció szükséges, amit szorgalmazok. Jelenleg ugyanis nem tudni, milyen iskolarendszert akarnak a gútaiak.”

Összevonni a két magyar iskolát?

Hozzátette, jelen állás szerint az elkövetkezendő 5-6 esztendőben a gútai iskolaköteles gyermekek száma alig száz lesz évente, miközben a városban négy alapiskola működik, három önkormányzati és egy egyházi. Az egyik lehetőség az iskolai körzetek átformálása, Madarász azonban kimondta a legégetőbb problémát ezzel kapcsolatosan: a szülők többsége nem akarja gyermekét olyan iskolába járatni, ahol több a szociálisan hátrányos diák, akik zömében egy meghatározott területről, a főként romák lakta Dankó Pista telepről érkeznek. Manapság, mivel ez volt a tavaszi botrány alapja, a II. Rákóczi Ferenc Alapiskolát Gútán a köznyelvben cigányiskolának nevezik, ugyanakkor az elérhető adatok alapján ezt nem lehet kijelenteni. Érdekes és beszédes adalék, hogy a Takács Imre, a gútai Közös Tanügyi Hivatal vezetője által jegyzett jelentésben szereplő számok azt mutatják: a II. Rákóczi Ferenc Alapiskolában a 216 tanulóból (szept.15-i adat) 14, a Corvin Mátyás Alapiskolában a 352 diákból 9 szociálisan hátrányos helyzetű, ami nem összekeverendő a romával. Igaz ugyan, hogy a Rákóczi iskolában működik egy előkészítő (nulladik) osztály, ahová éppen a hátrányos helyzetű diákok járnak, ám a sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy jelentős részük a speciális alapiskolában folytatja tanulmányait. Korábban, három éven keresztül egyébként a Corvin Mátyás Alapiskolában volt nulladik osztály.

További lehetőség a két magyar iskola összevonása, és egy új (több mint ötszáz diákos) nagyiskola létrehozása. „Mind meghozza a maga ellenállását. De még egyik mellett sem döntöttünk, még az is elképzelhető, hogy egy teljesen más modellt alkalmazunk” – fogalmazott Madarász. A kisvárosi lét egyik rákfenéje az átláthatatlan kapcsolatszövevény, ami szintén fontos szempontja a Gúta iskolarendszerének átalakítására tett igyekezetnek.

A cikkünk címében feltett kérdésre szintén nincs egységes válasz. A szülők döntő többsége, több szakmabeli állítása szerint gyermekmegőrzőnek tekinti az iskolát, ahová hatévesen elviszi a gyerekét és tizennyolc, illetve huszonöt évesen készen kapja vissza érettségistül vagy diplomástul, minél kevesebb gondot okozva. A várost a gazdasági szempontok is érdeklik, és minél költséghatékonyabban igyekeznek üzemeltetni egy oktatási intézményt. A pedagógusok és intézményvezetők is mást szeretnének, saját érdekeik mentén tekintve a problémakörre. Nem beszélve a politikai akaratról.

Borka Roland