Erre senki sem számított. Soha nem fordult még elő, hogy az előzetes közvélemény-kutatásokhoz képest ennyire más eredményt hozzon egy választás. A helyzet zavaros, az első nyilatkozatok szerint ebből nehezen lesz stabil kormány. A magyar érdekeltségű pártok lebőgtek.

A választások utáni gyorselemzések mindegyike kiemeli, sokkoló eredmények születtek. A nép azt mondta, elege van az eddigi politikából, mást akar. Ez pedig úgy mutatkozott meg az eredményekben, hogy a standard pártok nagyon rosszul szerepeltek, a kalandor, asztalcsapkodós, szélsőséges nézeteket valló csoportosulások előretörtek. Csődöt mondtak a közvélemény-kutató intézetek is.

A Smer, a Híd, a Sieť, a parlamentbe be sem jutó KDH és MKP is a vesztesek között vannak. Az SaS az egyik nagy nyertes, de az Egyszerű Embereknek sincs oka panaszra. A legsokkolóbb viszont az, hogy a Szlovák Nemzeti Párt mellett Közép-Európa legszélsőségesebb alakulata jutott be a szlovák parlamentbe, a masírozós-egyenruhás Mi Szlovákiánk (ĽSNS), Marián Kotleba vezetésével. Az egész választásról sokat elmond az is, hogy a négy hónappal ezelőtt alakult Család vagyunk-Boris Kollár párt is csont nélkül lett tagja a törvényhozásnak.

Ha a két magyar érdekeltségű nagy pártot nézzük – az MKDSZ esetében a választók érzékelték a kilógó lólábat, a 0,09 százalékon nincs sok elemezni való –, egyértelmű buktáról beszéhetünk. A közvetlen ok, hogy a déli járásokban mindenütt az országos átlag maradt a választási részvétel, a Komáromi járásban például jelentősen. Hogy miért ennyire kiábrándultak a szlovákiai magyar választók, az már egy mélyebb elemzés tárgya lehet.

A Híd által áhított 10 százalék fényévekre került, de még a minimumként meghatározott 8 százalék is – de Bugárék legalább bekerültek. Úgy tűnik, a pártot megbüntették a Smerrel való kokettálás miatt, és az is kiderült, hogy a Híd jobban függ a magyar választóktól, mint azt hitték. Talán érdemes lenne átgondolni, hogy a polgári párt irányába mutató törekvés valóban a megfelelő irány-e, és nem kellene-e komolyan fontolóra venni az MKP-val való együttműködést. A két párt együtt érte volna el a 10 százalék feletti eredményt. Így viszont csupán 11 mandátumot szerzett a Híd, 7 magyar képviselőt juttatva a parlamentbe. Kijelenthetjük, bárhogyan érnek is véget a kormányalakítási tárgyalások, a Híd ezzel az eredménnyel nem lesz nagy játékos a kártyaasztalnál.

A Híd-MKP koalíciót az MKP-ban is valós alternatívaként kellene kezelni. A több mint 100 ezer szavazatot most is hozta a párt, de tekintettel a részvételre, ez most csak 4 százalékra volt elég, és megint a kukába kerültek a magyar voksok. A legmagyarabb térségekben élen vannak, de országos szinten nem tudják átlépni árnyékukat. Érdemes megvizsgálni azt is, hogy a párt választói kiket karikáztak, hiszen ebből az látszik, az új, fiatal arcokat, különösen az Orosz Örs vezette Fiatal Függetleneket részesítették előnyben. Ha még inkább a Komáromi járásra összpontosítunk, azt látjuk, hogy a Híddal való koalíciót mereven elutasító új régiós pártvezetés nem szerepelt fényesen. Bár Samu István jól teljesített, Knirs Imre komáromi alpolgármester kevésbé – 3449 karikát jegyzett, miközben a Híddal való együttműködés miatt mellékvágányra száműzött Petheő Attila 4 évvel ezelőtt 6312-őt. A lemondáson nemcsak az országos pártvezetés, de a járási is elgondolkozhat.

Az elkövetkező napok a kormányalakításról szólnak majd. Nem lehetetlen, hogy sikerül összehozni egy új kabinetet, de az biztos, hogy ez még ingatagabb lábakon áll majd, mint a korábban megbukott Radičová-kormány. Előbb-utóbb előrehozott választások jöhetnek.

Csaba Ádám, főszerkesztő