CSALLÓKÖZARANYOS/NAGYLÉL. Múlt csütörtökön a térség eddigi legnagyobb revitalizációja csúcsosodott ki Csallóközaranyos határában, amikor a nagyléli Duna-ágat részben újra összekötötték a fő Duna-ággal.

A múlt században a nagyléli Duna-ág egy 300 méter széles, élőlényekben gazdag folyó volt,  igazi paradicsom az itt élő vízimadaraknak, apró vízi élőlényeknek, a fák ágai alatt pedig ideális szaporodási körülményeket biztosított a halak számára. Régebben kedvelt horgászhelye volt a helyi és a környékbeli falvak „pecásainak”.

A bős–nagymarosi vízerőmű építése miatt viszont lezárták a nagyléli ágba vezető torkolatokat, s a víz csak akkor juthatott az ágba, ha magas volt a vízállás. Ezáltal megváltozott a víz minősége, előfordult, hogy nyáron annyira felmelegedett, hogy oxigénhiányossá vált. A halállomány sem tudott a megszokott szaporodási helyére eljutni. A kétezres évek elején már a vészharangot is megkongatták, ám 5 évvel ezelőtt felbukkant a reménysugár, ugyanis a Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Egyesület (BROZ) 25 évre bérbe vette a közigazgatásilag Csallóközaranyoshoz tartozó nagyléli szigetet, s hozzálátott a páratlan természeti terület megmentéséhez.

A revitalizásiós munkálatok többéves adminisztrációs előkészület után kezdődhettek meg a BROZ és az Állami Vízgazdálkodási Építővállalat közreműködésével. Az Európai Bizottság és a környezetvédelmi minisztérium által is támogatott projekt megkoronázasaként múlt csütörtökön újra összekötötték a nagyléli Duna-ágat a fő mederrel. A munkálatok még nem zárultak le teljesen, de a Duna vize elkezdett beáramlani a mellékágba, ezáltal ismét élettel telik meg.

(cs, nt, Fotók: Drozd Milán)