Az elsődleges cél: bent tartani a komáromi futballcsapatot a másodosztályban. Aztán jöhet az építkezés, s néhány éven belül megcélozható az élvonal is. Vincze Istvánnal, a KFC új szakmai igazgatójával beszélgettünk, aki szerint előbb-utóbb Komáromban is a foci lesz az első számú sport, nem a kosárlabda.
Átalakulóban a KFC! A másodosztály utolsó előtti, 15. helyén álló csapatnál nemcsak a játékoskeret frissült fel, hanem a szakmai igazgatói posztra is komoly erősítés érkezett: az utánpótlás és a felnőtt csapat munkáját januártól Vincze István (vagy ahogy a futballszurkolók ismerik: Vincze „Pilu”), a Tatabánya és a magyar válogatott egykori kiváló támadója felügyeli.
„Életem a futball”
Ki ne emlékezne a legendás tatabányai csatártrióra (Kiprich–Plotár–Vincze), amelynek attraktív, közönségszórakoztató játékát meccsről meccsre telt ház csodálta annak idején, s amelyhez fogható támadósor az utóbbi harminc évben nem akadt az NBI-ben… A Tatabányai Bányász 1987-ben bronzérmes, 1988-ban ezüstérmes lett. Mi volt a titkuk?
Tatabányai legendák: Vincze István, Plotár Gyula és Kiprich József
„Nekünk a fociról szólt az életünk. Edzések után is kint maradtunk a pályán, egyfolytában gyakoroltunk bizonyos játékszituációkat, beadásokat, érkezéseket, de azon kívül is rengeteget beszélgettünk a fociról, hogyan kellene szétszedni a védelmeket, ha Kiprich elindul a labdával keresztbe, akkor nekem mi a feladatom a balszélen, állandóan ezt oldottuk, s mire eljött a meccs, addigra ismertük a másik gondolatát is. Ez hiányzik a maiakból, nem foglalkoznak annyit a futballal” – meséli Vincze István, akit az 1986/87-es szezonban az NBI második legjobb játékosává választottak, Détári Lajos mögött.
Válogatott? Bohózat!
Kétéves olaszországi kitérő után (erről lásd keretes írásunkat lejjebb görgetve) a Honvéddal két bajnoki címet nyert (1991, 1993), és szívesen emlékszik vissza arra is, amikor a kispestiek a BEK-csoportkörért játszott párharcban megizzasztották a Viallival, Mancinival, Cerezóval felálló, abban a sorozatban később döntőbe jutó Sampdoriát (2:1, 1:3).
Jött még egy pazar szezon a BVSC-vel (1996-ban ezüst az NBI-ben és a Magyar Kupában is), majd három év a portugál első- és másodosztályban (Campomaiorense, Santa Clara), s a kétezres évek elején belefért még egy másodvirágzás is Tatabányán.
Vincze István tíz év alatt (1986–1996) negyvennégy meccsen nyolc gólt lőtt a válogatottban. Sokat elárul azonban a magyar futball állapotáról, hogy az alatt a tíz év alatt tizenegy (!) szövetségi kapitány ült a válogatott kispadján (Mezey György, Komora Imre, Verebes József, Garami József, Bálint László, Bicskei Bertalan, Glázer Róbert, Jenei Imre, Puskás Ferenc, Mészöly Kálmán, Csank János.)
„Néha bohózatnak tűnt. Koncepció nem volt, csak kapkodás. Mindig meg kellett felelni a közvéleménynek. Szerintem Mezey volt a legjobb szakember, de Verebessel is sokat elérhettünk volna, ha hagyják dolgozni. Nem hagyták, kikezdték őt is. Nehéz időszak volt. Pénztelenség, káosz. Előfordult, hogy nem volt MLSZ-elnök. Vagy egyszerre három is.”
Joystickkal focizni?
Ettől függetlenül nem érzi úgy, hogy rossz korba született volna. Mert bár igaz, hogy a mai focisták anyagi lehetőségei sokkal jobbak (lásd legutóbb az újpesti Windecker József esetét, aki havi nettó kétmillió forintos fizetést – plusz prémiumokat, autót, lakást, étkeztetést – kevesellt), Vincze István szerint azonban nincs miért irigykedni a maiakra.
„Nem élvezik, amit csinálnak. Gyakran üres tekintetű focistákat látok a pályán, akik csak a pénzért játszanak. Sok minden kimarad a mai fiatalok életéből, a grund, a tér… Ma már nincs olyan, hogy a lakótelepeken összeállnak a srácok focizni. Nem futnak, nem görkoriznak, nem másznak fára. Ezek a készségek hiányoznak az életükből. Joystickkal a kezükben nőnek föl, úgy is néznek ki. Rájuk van írva, hogy nem boldogok.”
Hogy a magyar társadalom mennyire ki van éhezve futballsikerekre, az pontosan látszott a 2016-os franciaországi Európa-bajnokság alatt is, amikor önfeledten ünneplő szurkolók lepték el az utcákat, s rendeztek spontán fiesztákat. De vajon miért nem profitált abból az Eb-ből a magyar futball? „Dárdai Pali nagyon jól összerakta azt a csapatot, az Eb óta azonban nem világos, hogy mi a koncepció. Sem a válogatott, sem a klubfoci nem lépett előre. Pedig vannak topcsapataink, csak épp nem jutnak el a csoportkörig a nemzetközi kupákban. Divat lett szidni a magyar edzőket, de hadd jegyezzem meg: ezeket a csapatainkat külföldi szakemberek irányítják, és ők sem tudtak ötről hatra jutni.”
Új év, új KFC
Vincze nem a teljes ismeretlenbe érkezett, amikor elvállalta a KFC szakmai igazgatói posztját – a komáromi futballmúltból még a legendás utánpótlás-edzőre, Ferčík Pali bácsira is emlékszik. A jelen persze kevésbé vidám, de Vincze épp azon dolgozik, hogy ez megváltozzon.
„Fél éve figyelem a csapatot, tudom, hogy min kell változtatni. Akiről úgy gondoltuk, hogy nem idevaló, attól elbúcsúztunk. Tizenhárom-tizennégy játékost cseréltünk. Fontos az is, hogy az új edző, Olejník József jó felfogású szakember, öröm vele együtt dolgozni. Kiemelt szempont, hogy helyi vagy környékbeli játékosaink is legyenek, de Dunaszerdahelyről is érkeztek tehetséges, pozitív hozzáállású fiatalok. Minden egyes játékosnak tudatosítania kell, hogy egy nagy múltú klubról van szó, s aki idekerül, annak át kell éreznie, hogy nem zsoldosnak jön, hanem harcosnak!”
Vincze szerint a jelenlegi játékoskeret képes arra, hogy kiharcolja a bentmaradást. „Van rá tizenhárom meccsünk. Nem lesz könnyű, de képesek vagyunk rá. Látni fogják a szurkolók, hogy tavasszal egy olyan KFC fog kifutni a pályára, amelyik ezt komolyan gondolja. Hogy ez mire lesz elég, az majd kiderül, de a komáromi futballnak élnie kell!”
Kosár helyett foci!
„Lesznek követőik, ebben biztos vagyok. Nagyon sok ügyes gyerek van itt, már csak az infrastruktúrát kell rendbe rakni, de ez is megtörténik a közeljövőben. Ráadásul az itteni fiatalok jó mentalitásúak. Nem labdazsonglőrök, de van bennük alázat, elhivatottság, harcolnak, küzdenek, komolyan veszik az edzéseket. A magyar játékosok jóllakottabbak, kényelmesebbek. Ez a legnagyobb különbség a szlovák és a magyar futball között.”
Vincze Pilu azt állítja, hosszú távra tervez, nem tűzoltónak jött Komáromba, a tavaszi szezon előtt pedig ezt üzeni a KFC-drukkereknek:
„Jöjjenek ki a meccsekre. Nem fognak csalódni. Biztosan lesznek nehezebb időszakok is, de együtt meg tudjuk csinálni, ebben biztos vagyok. Reális célokat kell kitűzni magunk elé. Lépésről lépésre haladni. Előbb harcoljuk ki a bentmaradást, aztán lehet majd szépen, fokozatosan építkezni. Nem kell mindent azonnal elérni, két-három éves etapokban gondolkodunk, aminek a végén jöhet a feljutásért való harc. Előbb-utóbb Komáromban is a foci lesz az első számú sport, nem a kosárlabda.”
Hol volt, hol nem volt…
…volt egyszer egy magyar ifi-válogatott, amely 1984-ben Európa-bajnok lett! Nem akárhogyan: a korosztályos Eb-döntőben a házigazda szovjetekkel játszottak a magyarok (nyolcvanezer néző előtt a moszkvai Luzsnyiki stadionban), s a győztesről végül büntetőpárbaj döntött, amelyben a szovjetek már 2:0-ra is vezettek – de Petry Zsolt (aki ma a Hertha kapusedzője) egymás után négy tizenegyest hárított, s végül a Bicskei Bertalan által irányított magyar csapat győzött, soraiban Vincze Istvánnal.
Gólpassz Maradonáék ellen
Vincze István 1988-ban 1,2 millió dollárért igazolt az olasz élvonalbeli US Lecce együttesébe, ahol olyan csapattársai voltak, mint az argentin világbajnok Pedro Pasculli (aki az 1986-os vb-nyolcaddöntő győztes gólját szerezte Uruguay ellen) vagy Antonio Conte, aki később BL-t nyert a Juventusszal. „Contéval minden edzőtáborban szobatársak voltunk. Tartjuk a kapcsolatot, amikor a Chelsea-hez került edzőnek, meghívott egy meccsükre is.”
Vincze az olasz Serie A-ban egy Lecce–Napoli mérkőzésen minden idők egyik legjobb futballistája, Diego Maradona ellen is pályára lépett – és gólpasszt adott az 1:1-es döntetlennel végződő találkozón.
A KFC tavaszi játékoskerete
Aki maradt: Dmytro Bylik, Goran Matics, Oliver Morócz, Filip Špak, Martin Kováč, David Hovsepyan.
Aki érkezett: Mészáros Ádám (Szered), Andrej Maťašovský (Szered), Lukáš Leckéši (Fél), Juhász Áron (Győr), Mihajlo Popovics (Sturm Graz), Kelemen Gergő (Losonc), Szikonya Dávid (Gúta), Marcel Ondruš (Slovan), Szamir Nurkovics (Pohronie), Alekszandr Luzyn (Topolčany), Szabó Áchim (Haladás), Nagy Péter (DAC), Domonkos Kristóf (DAC), Dominik Špiriak (DAC), Mészáros András (DAC).
Gazdag József
(Cikkünk a Delta feburár 13-i számában jelent meg.)
Kapcsolódó cikkeink:
“Kutya kötelességünk bennmaradni”
Újabb félmillió a komáromi focira