„1900 tavaszán Komárom, szabad királyi városban születtem szerelemgyerekként. Egy olyan szerelemből, amely túlél évszázadokat, és kisebb-nagyobb csalódások ellenére sem múlik el soha“ – írta Böröczky József a KFC 111 című könyvének bevezetőjében, aki ugyan a következő, nagyobb évfordulóra is bőszen készülődött, azt azonban már nem érhette meg. A komáromi labdarúgóklub április 29-én lett 120 éves, ebből az alkalomból pedig egykori sportújságírónk könyvének segítségével megpróbáljuk összefoglalni az egyesület történetét.

A kezdetek

A komáromi labdarúgás gondolata már a 19. század végén megszületett, de a klub hivatalos megalakulására még egy évet kellett várni. 1900. április 29-én a helyi városháza nagytermében negyvenen gyűltek össze, hogy meghallgassák a közismerten sportimádó, szakmája alapján királyi mérnöknek számító Beliczay Endre beszámolóját. A köztiszteletben álló komáromi úriember korábban Bécsben járt, és ott találkozott először a labdarúgással. Az új játék teljesen lenyűgözte, az érzelmektől sem mentes tapasztalatait pedig sikerült úgy átadnia, hogy még aznap huszonöten alá is írták a komáromi „football-társaság“ megalapításával kapcsolatos belépési nyilatkozatot. A klub ugyan a jövőben többször is újraszerveződik, vagy éppen átalakul, de a KFC ezt a dátumot tekinti a születésnapjának, helyesen.

Az első hivatalos mérkőzésre az újszőnyi katonai gyakorlótéren, 1900. július 29-én került sor, de ha egészen pontosan meg szeretnénk határozni, hogy a KFC-s fiatalok mikor rúgtak először labdába, akkor 1900. május 8-át érdemes kiemelni, hiszen a próbajátékra ekkor került sor. Egy korabeli tudósító az egyik újság hasábjain megemlíti, hogy az általa látott új sportág minden bizonnyal nagy teret fog hódítani, később mindez be is bizonyosodott. A júliusi debütáló mérkőzésen a Budapest-Kistétény csapata volt az ellenfél, a vendéglátó társaság tagjai pedig öntözőkannákkal, kifeszített zsinór mellett jelölték ki mésszel a pályát, később pedig a kapukat is elhelyezték.

„Maga a pálya, természetszerűen, az akkor érvényes szabályoknak felelt meg, tehát három vonal szelte át. A középvonal, és a két büntetőterületet elválasztó vonalak, amelyek a mai ’öt és feles’ magasságában voltak kijelölve, egyik partvonaltól a másik partvonalig. A ma ismert büntetőterület, az úgynevezett 16-os, akkor még ismeretlen fogalom volt. A kapu méretei ugyan megfeleltek a mai normáknak, viszont nem volt felső léc. A későbbiekben ez ugyan okozott némi dulakodást egy-egy gól megítélésénél, de a törvényszerű fejlődés majd ezt a kérdést is megoldja“ – írta Böröczky József, aki a könyvében azt is megemlítette, hogy a város felőli oldalon padokat is elhelyeztek, így aki kíváncsi volt az összecsapásra, az a helyszínen akár ülve is megtekinthette. A játéktér a nézőktől tűzoltó mászókötelekkel volt elválasztva.

Az első erőpróba

A KFC történelme első mérkőzésén a következő játékosokkal állt fel: Soós (kapuvédő), Kathona és Follinus (hátvédők), Mohácsy János, Konkoly Balázs és Mohácsy Béla (fedezetek), Pick, Papp, Lengyel, Zechmeister és Wirth (csatárok). A játék már akkor is kétszer 45 percig tartott, 10 perc szünettel. Az első félidőben a korábban mérkőzést még sosem játszó hazai csapat némi meglepetésre remekül tartotta magát, a nagyobb tapasztalattal rendelkező, és sokkal jobban összeszokott vendégeknek pedig volt mit csinálniuk, hogy legalább egy találatot elérjenek. A folytatásban sem sokat változott a játék képe, a mérkőzés vége felé közeledve azonban a komáromiak fáradni kezdtek, ellenfelük pedig ezt kihasználva még négyszer bevette kapujukat. A vereség ellenére továbbra is ünnepi hangulat uralkodott, a mérkőzést követően pedig rendszeressé váltak a heti „játéknapok”, vagyis az edzések. Ezekre mindig vasárnap került sor, a résztvevőket pedig erről szombatonként a Klapka téri városháza épületére kilógatott kék-fehér, háromszög alakú zászlóval értesítették. Az edzések tulajdonképpen mérkőzések voltak, az érintettek pedig gyakran 3-4 órát is a pályán töltöttek.

1901. január 19-én megalakult a Magyar Labdarúgó Szövetség, mely rögtön két bajnokságot is indított, kizárólag budapesti csapatok részvételével. A vidéki városok közt levő tetemes távolságok miatt ugyanis még nem tudták megoldani a részvételüket, ennek ellenére több tucatnyi településen már gőzerővel művelték a labdarúgást, az egymáshoz közelebb fekvő városok, falvak pedig barátságos mérkőzéseket szerveztek. Ami a komáromiakat illeti, nagyjából egy évnyi működést követően újraszerveződésre került sor, az új tagság pedig már a mai KFC alapjait rakta le Follinus Árpád elnökletével. Az első komolyabb mérkőzést 1901. június 16-án játszották, amikor is a Duna-partiak Győr legjobbjait fogadták, és piros-fehér ingben, valamint fekete nadrágban 1:0-s félidőt követően 3:0-ra győzni tudtak. Tizenhárom nappal később sor került az első idegenbeli szereplésre is: az előző mérkőzés visszavágóján a győriek 1:0-ra diadalmaskodtak, de ehhez az is kellett, hogy a komáromiak legjobbja, Hrdina Kálmán nem tudott pályára lépni, ráadásul a hazaiak – okulva az első mérkőzésből – több vendégjátékossal is erősíteni tudtak.

A főváros is értesült a komáromi fociról

Az első nagyobb nevű ellenfélre sem kellett sokáig várni, hiszen az UTE, a BSC és a MUE játékosaiból alakult vegyes csapat, a Budapesti Turista Football Csapat össze szerette volna mérni az erejét a komáromiakkal. Hallottak ugyanis a Győr elleni mérkőzésekről, a barátságos légkörről, valamint az óriási érdeklődésről, így meg is tették ajánlatukat. A komáromiak persze semmi jóra nem számíthattak, hiszen a fővárosi ellenfél amerre járt, méretes zakót mért ellenfeleire, mindezek ellenére mégis elfogadták a kihívást. Klapka városának közönsége ennek köszönhetően élőben is láthatta a kor egyik legnagyobb sztárját, Pozsonyi Imrét, akit a mérkőzés elején hangos éljenezéssel fogadtak. A vendéglátók mellesleg jól tartották magukat, majdnem a vezetést is megszerezték, később azonban ez a budapestieknek sikerült. Ezután azonban eleredt az eső, a 400 fős nézősereg java szét is széledt, jól tette viszont, aki a maradás mellett döntött, hiszen a csapatok a zord időben is folytatták a találkozót (ez volt tehát a KFC első esős meccse), mely ugyan a vendégek kiütéses győzelmével ért véget, de a hazaiaknak sem volt okuk a szégyenkezésre. Érdekesség, hogy amikor 3:0-s állásnál a komáromi Gregosits szépíteni tudott, a nézők örömükben beszaladtak a pályára, és a gól szerzőjét a vállukon hordozták.

1905-ben a ráckerti pályára költözött a KFC

A KFC első klubházát 1902-ben, az újszőnyi pályától mintegy ötszáz méterre, deszkákból építették meg. Az ingatlan egy akkoriban kényelmesnek számító öltözőből, fürdőszobából és társalgóból állt, tetejére pedig három szót festettek: KEDV, KITARTÁS, KÜZDELEM! Arról sajnos nincsenek információk, ki mondta ki először ezt a három szót, de a klub címerében a három „K” betű ma is benne van, és ezek is számítanak a hivatalos jelszavaknak. A játékosok innentől kezdve a mérkőzések előtt a székház és a pálya közti távot gyalog tették meg, miközben egymás között passzolgatták a labdát. Igazi látványosság volt ez az érdeklődők számára. A mérkőzést követően ugyanez történt, csak éppen ellenkező irányba.

Találkozás a Ferencvárossal

1902 júniusában a korábban említett Pozsonyi Imre felhívta a barátai figyelmét egy vidéki város csapatára, Komáromra. Ennek köszönhetően nem más, mint a Ferencvárosi Torna Club jelezte, hogy tiszteletét tenné a Duna menti városban, és összemérné erejét a vidék új felfedezettjével. A mérkőzés időpontját június 29-re tűzték ki, a városban pedig lila-fehér falragaszok hirdették a közelgő nagy sporteseményt, ugyanis Magyarország legnépszerűbb klubjáról volt szó, melynek csapatában rengeteg akkori sztár játszott. Kijelenthetjük tehát, hogy a komáromiak történelmi pillanatok elé néztek. Fontos tudni azt is, hogy a hazaiak ezen a mérkőzésen játszottak először lila-fehérben, s hogy miért ezt a színkombinációt választották, arra két elmélet is létezik. Az egyik, hogy a klub az Újpesti Torna Egylet mintájára döntött a színek mellett, a másik pedig gazdasági vonzatú: a csapatok többsége kék, zöld, vagy piros mezekben játszott, és mivel a hazai brigádoknak kellett alkalmazkodniuk a vendégekhez, gyakran kínos helyzet állt elő. Úgy tudni, az újpestieken és a komáromiakon kívül akkoriban még senki sem használt lila színeket. Ami a mérkőzést illeti, a vendéglátók lelkesen játszottak, de a rutin győzedelmeskedett. A komáromiak ismét a mérkőzés végére fogytak el, a Fradi pedig kényelmes, 5:0-s győzelmet aratott.

1907-ben a KFC már a ráckerti pályán kezdte meg a felkészülést. A víztorony alatti jégpálya körüli sáncokat elplanírozták, az edzésnapok pedig kedden, csütörtökön és szombaton voltak. A komáromiaknak ekkor már annyi játékosuk volt, hogy két csapatba kellett őket beosztani. Ez az esztendő azért is volt különleges, mert a komáromiak május 12-én nem kisebb csapattal vívtak meg, mint a bécsi Olympia. A mérkőzés előtt a hazai játékosok figyelmét külön felhívták az ellenfél kiváló összjátékára, valamint csatárainak félelmetes gyorsaságára és lövőképességére. A komáromiak azonban nem rezeltek be, és pazar játékkal 8:2-es arányban döngölték földbe az osztrákokat, megszerezve első jeles nemzetközi diadalukat. Június 30-án a Wiener Sport Club is elvérzett (1:0) a lila-fehérek által, augusztus 18-án pedig háromezer néző előtt a Wiener Athletic Club sem tudott (3:3) győzedelmeskedni. Október 27-én a Sport Club Austria Wien (2:1) is kapitulált, így elmondhatjuk, hogy a komáromiak 7 évvel a megalakulásuk után bevették Bécset, és letették névjegyüket a nemzetközi porondon is.

Az a bizonyos rossz döntés

Egy évvel később azonban a komáromi klub vezetősége óriási hibát követett el, hiszen kijelentette a KFC-t az MLSZ-ből. 1908-ban azonban a vidéki klubok is megmozdultak, és négy kerületben kiírták a vidék bajnokságát. Nyugaton Győr, Északon Eperjes, délen Kaposvár, keleten pedig Kolozsvár lett a bajnok. Mivel a komáromiak ekkor már nem voltak az országos szövetség tagjai, nem is indulhattak, és talán ez volt az a pillanat, amikor Pozsony és Győr is nagy lépésekkel távolodni kezdett olyannyira, hogy azóta sem sikerült őket utolérni. Kiderült az is, hogy csak barátságos mérkőzésekkel nem lehet fejlődést elérni, fiatalokat megszólítani. A pontokért és a bajnoki címért való küzdelem adja meg a labdarúgás igazi izgalmát, a komáromiak kívülállóként azonban ezekben nem vehettek részt.

Mérkőzés a ráckerti pályán 1908-ban

Mindezek ellenére, ahogy telt-múlt az idő, Komárom a régió meghatározó klubjává nőtte ki magát. Az első világháború után a Duna-partiak az érsekújvári kerületi bajnokságban találták magukat. Az 1920-as idényben Galánta, Nagytapolcsány, Vágsellye, Nyitra, Szenc, Diószeg, Nagysurány és az Érsekújvári SE ellen kellett bizonyítani. A komáromiak az összes mérkőzésüket megnyerték, és mindössze 4 gólt kaptak, így a klub fennállásának huszadik évfordulójára meg is lett az első hivatalos bajnoki cím. Mindezek mellett a Steiner Sándor Ezüstserleget (ami a mai kerületi kupának felel meg), majd a vidék bajnoka címet is megszerezték. 1926-ban a komáromi fiúk már a pozsonyi első osztályban rúgták a bőrt 10 fővárosi csapat, valamint Érsekújvár társaságában, a végeredmény pedig egy kilencedik hely lett. Három esztendővel később azonban sikerült odaérni a tabella élére, a csapat tehát újabb bajnoki címet szerzett.

Háborús idők

A komáromi labdarúgás ezután megannyi átszervezést volt kénytelen megélni, de a második világháború előtt a szlovákiai futballpalettán egyre meghatározóbb szerepet töltött be. Amikor azonban a várost visszacsatolták Magyarországhoz, tulajdonképpen minden kezdődhetett elölről. A KFC-t az NB2-be sorolták be, de onnan rövid időn belül a körzeti bajnokságba esett ki. A játékosállománya teljesen megváltozott, a húszéves, más ország kötelékébe tartozás pedig rányomta bélyegét a magyar bajnokságokban való szereplésre. A háború persze a KFC-t sem kímélte, hiszen az egészséges fiatalok a frontokon harcoltak, a játékosok elfogytak, sokan életüket vesztették. Semmi sem akadályozhatta meg tehát, hogy a KFC ezen időszaka örökre lezáruljon.

A háborút követően – ezúttal már Csehszlovákia részeként – a komáromi klub neve megváltozott, és innentől kezdve Sokol Škoda Komárno néven emlegették. Az újjáépítést az ifjúsági csapatok megalapításával kezdték, 1952-ben pedig megnyerték a Béke Kupát. Előbb az érsekújvári Elektrosvit csapatát, majd az akkori csehszlovák ifjúsági bajnokot, a Kovosmalt Trnavát győzték le 1500 szurkoló előtt. Közben a klub beolvadt a Spartak Testnevelési Egyesületbe, ezért innentől kezdve hosszú időn keresztül Spartak Komárno néven versenyzett. A helyi focisták a hatvanas évek kezdetén, 56 év után, a ráckerttől is elbúcsúztak, és 1961. május elsején hatalmas csinnadratta kíséretében adták át a 8000 ember befogadására alkalmas új stadiont. A barátságos mérkőzésen Magyarország egyik legjobb csapata, a Tatabányai Bányász SC volt az ellenfél. Talán nem volt túl szerencsés ilyen erős csapattal avatni az új sporttelepet, mert a vendégek 6:1 arányban győzedelmeskedni tudtak. A hatvanas évek komáromi labdarúgósikereit később nem is a Spartak, hanem egy helyi katonacsapat, a Dukla érte el.

Ismét a fejlődés útján

A hetvenes évek azonban már a Spartak fejlődését jelentették, az egyesület az ország egyik legnagyobbja lett a maga 14 szakosztályával. A focisták az 1971/72-es idényben megnyerték a nagyon erős I.A osztályt, és feljutottak a kerületi bajnokságba. A 73/74-es évadban sikerült a kerületi bajnokság második helyét is megcsípni. Sokan azonban csalódásként élték meg az ezüstérmet, hiszen a legnagyobb esélyesnek a komáromiak számítottak, sőt, az első fordulóban a későbbi bajnok szenyicai csapatot a saját otthonában verték meg. Ennek ellenére a hőn áhított bajnoki cím egy évvel később érkezett, a szlovákiai elit közé való felzárkózás is ekkor kezdődött. A komáromiak az 1975/76-os idényt tehát már a divízióban kezdték meg, a tét pedig a Szlovák Nemzeti Ligába való jutás volt, ami annak idején az országos másodosztálynak felelt meg. Erre sem kellett többet várni egy évnél: 1977-ben a klub a legnagyobb sikerét elérve a tabella élén végzett, ezzel pedig beteljesítette a szurkolók legmerészebb álmát.

1976/1977-es bajnokcsapat, amely feljutott a Szlovák Nemzeti Ligába

Kádár István edző csapatának névsora: Bilko Vilmos, Broczky László, Csöbönyei Ferenc, Dombi János, Dušan Gálik, Vladimír Genda, Hornyák Zoltán, Jozef Kajan, Vojtech Nosko, Jozef Szabo, Szeiff László, Pavol Šebo, Angyal Imre, Nagy Jenő, Molnár Ferenc, Jozef Rusko.

Rövid kitérő a másodosztályban

A másodosztály küzdelmei annak ellenére is álomszerűen indultak, hogy a komáromiak Rózsahegyen 5:1-es vereséget szenvedtek a jóval tapasztaltabb ellenfelüktől. A második fordulóban ugyanis a lilák hazai pályán fogadták Tőketerebes legjobbjait, és elképesztő nagy verést mértek rájuk. A mérkőzés 9:0-ás hazai győzelemmel zárult, és még a legpesszimistább szurkoló is azt gondolta, Komárom hosszú ideig a másodosztály részese lesz. Az első néhány gólról rengeteg néző maradt le, hiszen a mérkőzés kezdetekor egyes információk szerint vagy ezer ember várakozott a jegyeladó bódé előtt. Később sajnos kiderült, hogy az öröm korai volt. Sorozatban jöttek a kudarcok, melynek végeredménye a tabella utolsó helye, egyben a kiesés lett. Az egyetlen, aminek a komáromiak örülhettek, az Nagy Jenő góllövő listán elfoglalt második helye volt, és ebből akár még első is lehetett volna, ha a Duna-parti gólgyáros nem sérül le hat meccsre.

Innentől kezdve Komárom ismét a divízióban, vagyis a II. Szlovák Nemzeti Ligában gyűjtögette a pontokat, ahonnan később kiesett, majd átszervezésnek köszönhetően (már harmadik liga néven) visszajutott. 1986-ban a KFC kétszer is találkozott a Ferencvárossal. A barátságos mérkőzéseken a komáromiak előbb hazai pályán 2:3-as vereséget szenvedtek (ezen a meccsen Nyilasi Tibort szövegelés miatt kiállították), majd két héttel később az Üllői úton Musil góljával a vendégek történelmi győzelmet szereztek. A hírt a szlovákiai napilapok másnap címlapon hozták. 1989-ben a kerületi bajnokság első helye egy hajszálon múlott: pontegyenlőség miatt a kölcsönös mérkőzéseket vették alapul, ez pedig Nagymagyarnak kedvezett.

Majorka

1990. február 14-én a komáromi focicsapat kilépett a Spartak TE kötelékéből, és visszavette a Komáromi Footbal Club nevet, amit a mai napig használ. Évekkel később ugyan rövid ideig gazdasági okok miatt az FK 1899 Komárno név került a klub székházára, de csak átmenetileg. A kilencvenes években a KFC egy ideig tartotta magát, de egyre nagyobb problémákkal kellett szembenéznie. A kétezres évek elején a klub ismét kiesett a harmadik ligából, ekkor a helyzet már egyenesen zűrzavaros volt. A játékosok szokatlanul nagy számban cserélődtek, a csapat pedig a kerületi bajnokságban próbált érvényesülni. Ekkor azonban már működött egy másik komáromi gárda is, az FC Majorka, mely megnyerte a járási bajnokságot, és feljutott az ötödik ligába. A nagyobbik komáromi klub háza táján azonban lecsaptak a viharfelhők: a teljes vezetőség lemondott, és fennállt a 102 éves egyesület megszűnésének a veszélye is.

Hámori Vladimíron, az FC Majorka tulajdonosán múlott minden, végül a sportvezető igent mondott a két csapat fúziójára, döntésében pedig nagy szerepet játszhatott a múlt is, hiszen az édesapja, Hámori József az ötvenes években játékosként és edzőként is olyan csapatot épített fel a ráckertben, amelyet a régi szurkolók ma is csak „Aranycsapatként” emlegetnek. Az új bajnokságba már KFC Majorka néven neveztek be. Rögtön az első idényt követően sikerült visszajutni a harmadik ligába. A kezdeti sikerek ellenére azonban Hámori Vladimír egyre inkább magára maradt, saját vállalkozásából nem volt képes hosszú távon finanszírozni a klubot, 2004-ben pedig le is mondott elnöki funkciójáról. Az üzletember a csapatért nagyobb anyagi áldozatot hozott, mint előtte bárki, és azt is kijelenthetjük, ha ő nem vállalta volna el ezt a nemes feladatot, talán a klub is megszűnt volna.

34 év után újra bajnoki cím

A KFC 1977 óta nem nyert bajnoki címet, 2011-ben viszont ez a rossz sorozat végre megszakadt. Komárom Léva előtt megnyerte a negyedik ligát, ezzel pedig osztályt léphetett. Ezután ismét zűrös időszak következett: edzők, játékosok, vezetők, szponzorok jöttek-mentek, majd visszatértek. 2017-ben azonban ismét történelmi sikernek örülhetett a klub, ugyanis a csapat megnyerte a harmadik liga küzdelmeit, ezzel pedig fennállása óta másodszor is sikerült feljutnia az országos másodosztályba. A nagy örömbe azonban üröm is vegyült, a klub anyagi nehézségekkel találta szemben magát, és még az is szóba került, hogy a csapat mégsem indul el a második ligában. Ez azonban súlyos büntetést, valamint a KFC csapatainak alsóbb osztályba való visszasorolását jelentette volna, és a csődöt sem lehetett kizárni. A klub végül mégis elindult, de pocsék őszt produkált. Közben egy olasz spekuláns is megjelent a székház környékén, de tevékenysége nem bizonyult hosszú életűnek.

A 2017-ben a III. ligát megnyerő és másodosztályba feljutó csapat

Napjainkban

2017 nyarán egy lényeges hír látott napvilágot: a magyar állami közlönyben megjelent, hogy a KFC 1,8 milliárd forintot kap a stadion felújítására. Ezután a klub minden évben kapott kisebb-nagyobb támogatást a magyar kormánytól az utánpótlás nevelésére, valamint a működési költségek fedezésére, 2019 decemberében pedig ismét tekintélyes, két milliárd kétszázhatvan millió forintos támogatást hagytak jóvá számára – ismét stadionfejlesztésre, valamint működésre. Elmondhatjuk tehát, hogy a klub jelenleg gazdaságilag abszolút aranykorát éli, a másodosztályban pedig kétszer is az ötödik helyet szerezte meg. Az aktuális szezonban azonban a KFC felnőtt csapata a kiesés elől menekül, de ez valószínűleg nem fog sokat számítani, hiszen esélyes, hogy a koronavírus-járvány miatt a bajnokságot le-fújják. Jó hír azonban, hogy az utánpótláscsapatok remekül teljesítenek, és a női felnőtt csapat a szlovák másodosztály harmadik helyén tanyázik.

A majdani stadion látványterve

Jelen pillanatban tehát minden adott ahhoz, hogy a klub tovább folytathassa fennállásának legszebb időszakát, és ki tudja, talán egyszer még az élvonalban is bemutatkozhat.

Kovács Dávid

(A cikk alapjául Böröczky József: KFC 111 című könyve szolgált, mely szerkesztőségünkben korlátozott számban még kapható.)

Kapcsolódó cikkeink:

Interjú a komáromi futball-legendával, Nagy Jenővel 

Nem kutyaólat készülünk építeni

Komáromi cég tervezi a KFC új stadionját

Újabb támogatás a komáromi focira

Viola Papa Zoltán és a hetedik X