A komáromi Koczkás Dávid focista szeretett volna lenni, de később édesapja győzködésére kipróbálta a kenuzást, és mint utóbb kiderül, nagyon jól tette.

Milyen érzés volt éle-tedben először vízre szállni?
Amikor apu kivitt a csónakházhoz, és vele együtt eveztem, nem igazán ment a dolog. Később viszont nagyon megtetszett, és életem első komáromi nagydíját meg is nyertem. Ekkor döntöttem el, hogy ezt a sportágat fogom űzni.

Hatással voltak rád a nagynevű komáromi kajak-kenusok?
Természetesen tisztelem őket, és távoli céjaim közé tartozik, hogy minimum olyan eredményeket érjek el, mint ők.

14 aranyérmet szereztél azóta. Melyik volt a legjobb versenyed?
2011-ben, Pőstyénben szálltam vízre a szlovák bajnokság keretein belül, ahol 500 méteres távon a 13 évesek között indultam. Bár két évvel fiatalabb voltam náluk, sikerült elsőként befutnom. Ugyanakkor idén is voltam Račicén, egy nemzetközi versenyen, ahonnan négy arannyal tértem haza.

Na és mi a helyzet a tavalyi győzelmekkel?
A szlovák bajnokságon Zilizi Richárddal párosban háromszor is elsőként futottunk be, 500, 5000 és a 13 ezres kismaratoni távon. Örülök, hogy csapatban is jó teljesítményt tudok nyújtani, persze ehhez az is kell, hogy a partneremmel jó viszonyt ápoljak. Persze, előfordul, hogy pár dologban nem értünk egyet, de ezeket rendre orvosolni tudjuk.

Elképzelhető, hogy 2020-ban Tokióban már a tévén keresztül is szoríthatunk érted?
Minden lehetséges, de én inkább a 2024-es olimpiát céloznám meg. Ott már látok némi esélyt arra, hogy jó eredményt érhessek el.

(KGD)