Nemcsak az 1896-ban ültetett tölgyfa, az Összetartozás Emlékhely vagy a hét határban ismert önkéntes tűzoltócsapat faluja a település, hanem a bérlakásoké is. Hét év után, tavaly karácsony előtt adtak át új bérházat. Nem messze ettől új utca épül.

„Négy ikerházat építettünk 2014-ben, akkor is nyolc családnak” – mondja Tóth Péter polgármester, aki szerint azok a házak jobban illenek a faluképbe. Pilotprojekt volt, maga tervezte, hogyan nézzenek ki az épületek, sajnos az építési költségek miatt ez ma már nem kivitelezhető. A tavaly adventben átadott új bérház kétemeletes. Négy háromszobás és négy kétszobás lakásba költözhettek a boldog lakók. „460 ezer euró volt az építkezés összköltsége. Ennek 35 százaléka állami támogatás, 65 százalékát pedig 30 évre 1 százalékos kamattal az Állami Lakásfejlesztési Alap biztosította, amelynek igazgatója, Lamprecht Tomáš személyesen jelen volt az átadón – tájékoztat a polgármester. – Ezzel a településnek lett 15 új lakosa. A legfiatalabb lakosunk éppen az egyik bérlakásba költözött családba született. A bérlakásokon kívül épült itt az utóbbi években 20 családi ház is, amelyek szintén itt tartják az embereket.”

Felpörgették a tempót

Rendet látni mindenütt a faluban, éppen ágakat botolnak a községi alkalmazottak. Tavasszal mindenütt virul majd a zöld. Három játszótér várja a gyermekeket. Az egyiken táblák mutatják a település történelmét, a másik játszótéren azt tanulhatják meg a gyermekek a táblákról, hogyan kell osztályozni a hulladékot. A tó partján padok és kerékpáros pihenőhelyek vannak. Tóth Péter tizenkettedik éve polgármester, sok újdonságot hozott a falu életébe, 2011-ben a nyugdíjasklub alapításában is segédkezett. „Nagyon sok mindent sikerült megvalósítani, amit elterveztünk az önkormányzat tagjaival. 474 ember élt itt, köztük 140 nyugdíjas, amikor 2010 februárjában ide költöztünk a családommal Ekecsről. A mostani 488 lakosból 125-en nyugdíjasok. Már nem a szövetkezet a fő munkáltató, hiszen ők is szűk kerettel dolgoznak. Ipari park létesült 2018-ban, amely jelenleg már 25 embernek ad munkát. A szomszédos Nagymegyer üzemei azonban viszik a fiatalokat, tehát nincs probléma a munkahelyek terén” – meséli.

A járvány óta nagy a csend

A koronavírus-járvány megjelenéséig felpörgették a tempót a környéken, nem ritkán kétezren is voltak a rendezvényeiken. „A pandémia óta nagy a csend. Nem rendezhetjük meg, mint azelőtt januárban a Kihívás napja vetélkedőt, februárban a retro karnevált, a falusi disznótort a gyűjtőudvarban, márciusban a tűzoltóbált, áprilisban a Tiszta falu, tiszta porta akciót, júniusban a legendás lángos fesztivált, júliusban az önkéntes tűzoltók Polgármester Kupáját, augusztus végén a halászléfőző ünnepet és pecaviadalt, szeptember végén a nyugdíjasok nagytalálkozóját, de nem is folytatom. A jövő hónapban a község rendezi a Profond nemzetközi árvízvédelmi projekt következő megbeszélését, de az itteni járványügyi helyzet miatt a magyarországi Csépre visszük a háromnapos konferenciát” – mondja szomorúan.

Idén a talajvízre koncentrálnak

Tervek természetesen vannak a szilfaágat tartó hattyú falujában, ahogy az címerükben szerepel. A hattyú egyébként Pázmány Zoltán, a tudományok doktora kúriájának, a mostani óvoda épületének a homlokzatán látható, onnan került a címerbe, sőt, mozaikokból kirakva a községháza falára is. „A már említett nagyszabású Profond akciót augusztus végén, szeptember elején rendezzük, amelynek során modellezett árvízhelyzetben kell helytállniuk hazai és külföldi önkéntes tűzoltóknak. E mellett a legfontosabb feladatunk a jövőben a talajvíz minőségének megóvása lesz, ami óriási gondot jelent. Tavaly ősszel társulást hoztunk létre a kistérség további három falujával, Bogyával, Gellérrel és Lakszakálassal, hogy a jövőben közösen pályázott forrásokból ki tudjuk építeni az ehhez szükséges infrastruktúrát” – vázolja Tóth Péter.

Majd mutat még valamit a községházával egy épületben található kultúrházban. A karzaton, mintha filmszalag futna, fekete-fehér felvételek a falu életéből. Rajta emberek, a híres tölgyfa, az évekkel ezelőtti óriási havazás. „Erre nagyon büszke vagyok. Ez az itt élők filmje” – fordul a képek felé. És hosszan nézi a fotókat.

Szél János,
fotó: a szerző