Szlovákia soha nem látott módon szigorította a szerencsejátékról szóló törvényt. Vannak, akik üdvözlik, és vannak, akik élesen bírálják az új szabályokat. Össztársadalmi problémáról vagy csak egy szűk lobbicsoport nyomásgyakorlásáról van szó? A vitában az emberi szabadságjogok szószólói csapnak össze azokkal, akik szerint a társadalmi jólét és boldogság megteremtése érdekében a határozott állami beavatkozás nemcsak kívánatos, hanem szükséges is. 

Heves viták sorát zárta volna le két hete kedden a szlovák parlament azzal, hogy megszavazza a hazárdjátékokról szóló törvény módosítását. A javaslatot ugyan elfogadták, az indulatok azonban továbbra sem csillapodtak. A szemben álló felek (kaszinótulajdonosok, játékgépek üzemeltetői kontra polgármesterek, civil aktivisták) csupán egyvalamiben értenek egyet: a mostani rendelkezés a korábbiaknál szigorúbb – az eddigi legjelentősebb – korlátozásokat vezeti be. Ennek mértékét azonban a két oldal már eltérő módon ítéli meg. Kié az igazság?

Száműzik a nyerőgépeket a kocsmákból

A pénzügyi tárca által beterjesztett intézkedéscsomag egyik fontos eleme, hogy jelentősen szűkíti a szerencsejátékok folytatására engedélyezett helyek körét. A jogszabály típusokba (szállodák, panziók, bevásárlóközpontok és társasházak) sorolja azokat helyeket, ahol a jövőben játékbarlangok üzemelhetnek. További szigorítás az is, hogy minimalizálták az egyes játéktermek nyerőautomatáinak számát: 2019-től kezdődően csak olyan játéktermek működhetnek, ahol 12, vagy annál több nyerőautomata üzemel. Ez a korlátozás tehát főként azokat a kocsmákat, vendéglőket érinti (ezek közül is elsősorban a kisebb településeken működő szórakozóhelyeket), ahol az eddigi alsó határt jelentő öt automata üzemelt.

A játékgépek és kaszinók üzemeltetőinek érdekképviselete (Asociácie zábavy a hier, AZAH) becslései szerint a szigorú szabályok miatt a szerencsejáték-piac csaknem felére csökkenhet. Pozsonyban például akár 160 játéktermet működtető kisebb vendéglátóipari egység is bezárhat, s ezzel számos munkahely szűnhet meg – jelentette ki egy televíziós vitában Dominika Lukáčová, a szervezet egyik képviselője. Nem látja ilyen drámainak a helyzetet a másik oldal: a széleskörű civil bázist maga mögött tudó, hazárdjáték-ellenes mozgalom képviselői szerint attól, hogy a kocsmákból száműzik a nyerőgépeket, azok nagy része még nem fog bezárni. Mint mondják, a vállalkozók meg fogják találni a módját, hogy a kiesett bevételt máshonnan pótolják. Ráadásul azzal, hogy a törvény az engedélyezett helyek körét szűkíti, még nem jelenti azt, hogy a Szlovákiában üzembe helyezett nyerőgépek száma is csökkenne. Inkább úgy áll a helyzet, hogy a kicsik valóban eltűnnek a piacról, a nagyok pedig (játékbarlangok, kaszinók) még inkább virágozhatnak – érvelnek.

Kitiltják a játékfüggőket

A törvénymódosítást támogató parlamenti képviselők többek között a fogyasztóvédelem fokozásának szükségességével és a felelősségteljes játékra vonatkozó alapelvek betartatásával indokolták döntésüket. Különösen ez utóbbi miatt került bele az intézkedéscsomagba, hogy a jövő évtől az állami szociális segélyből (diákok esetében szociális ösztöndíjból) élők, valamint a kóros játékszenvedéllyel (ún. patológiás gamblinggel) küzdők legálisan már nem játszhatnak szerencsejátékokat – ki lesznek ugyanis tiltva a játéktermekből. Az új jogszabálynak ez az egyik legtámadhatóbb pontja, ugyanis egyelőre nem világos, hogy ezt gyakorlati szempontból hogyan kívánják végrehajtani és a jövőben ellenőrizni. Egy biztos: a „kitiltott“ személyekről a nyilvánosság számára nem hozzáférhető központi nyilvántartás készül. Aki ezen a listán szerepel, be sem léphet a játéktermekbe, amit az üzemeltetőknek kell majd – feltehetően chipkártya és leolvasó segítségével – kötelezően biztosítaniuk. Ám ennél többet ők maguk sem tudnak. Beszéltünk egy komáromi játékterem alkalmazottjával, aki azt állítja, eddig semmiféle hivatalos értesítést nem kaptak a változásokról, így azt sem tudják, milyen eszközök állnak majd rendelkezésükre a nyilvántartásban szereplő személyek kitiltására. Csupán annyi jutott el hozzájuk, bármilyen módszer is legyen, annak költségeit nem az államnak, hanem nekik kell majd állniuk.

A listára egyébként nemcsak azok kerülhetnek fel, akik esetében az állam vagy szakorvos ezt elrendeli, hanem azok is, akik ezt maguk kérik. Családtagok, közeli rokonok ugyanakkor nem írathatják fel hozzátartozóikat, amit a hazárdjáték-ellenes tábor élesen bírál. Mint mondják, nehéz elképzelni, hogy az, aki eddig hajlamos volt fizetésének jelentős (vagy akár teljes) részét eljátszani, de „orvosi papírja“ játékszenvedélyéről nincs, az a jövőben majd magától kéri felvételét a listára. Egész családokat tehet tönkre, sodorhat a kiszolgáltatottság szélére egy ilyen szenvedélybeteg, szükséges tehát, ha családtagoknak is lenne valamiféle eszköz a kezükben – hangsúlyozzák a civilek. Többen közülük azt is kifogásolják, hogy a nyilvántartás nem lesz „teljeskörű“, hiszen a jogszabály nem gondol például az eladósodottakra és a végrehajtás alatt lévő személyekre sem.

Százezrekről lehet szó

Tavaly mindössze 355 szerencsejáték-függőséggel küzdő személyt regisztráltak Szlovákiában. Ennél azonban nyilvánvalóan sokkal többen vannak. Hogy pontosan mennyien, arról még becsült adataink sincsenek, Szlovákiában ugyanis semmiféle felmérés nem létezik ezzel összefüggésben. Ha azonban a szomszédos Csehországot nézzük, ahol pár évvel ezelőtt jelentősen szigorították a szerencsejátékról szóló törvényt (éppen ezek a szigorítások szolgáltak alapul a mostani szlovákiai szabályozásnak), megdöbbentő adatokat találunk. Nyugati szomszédunknál mintegy 90-110 ezer embernek okoz komoly gondot a játékszenvedélye, további 100 ezer emberről tudnak, akik rendszeresen játszanak, vagyis a „rizikós csoportba“ tartoznak. Még több, közel 400 ezerre tehető azok száma, akik alkalmanként (rendszeres időközönként) felkeresnek egy-egy játéktermet.

A számokkal érdemes óvatosan bánnunk, hiszen Csehországban csaknem kétszer többen élnek, mint Szlovákiában, ám a „gépezők“ száma ezt figyelembe véve is jelentős. Nem beszélve azokról a száz-ezrekről (családtagokról, rokonokról), akik a jelenség valódi elszenvedői. Nem véletlen, hogy a mostani szabályozásokat tovább szigorítani szándékozó aktivisták egyik legfőbb érve éppen a családok védelme – mint ahogyan az is, hogy vezetőjük az az Anton Chromík, aki korábban a Szövetség a családért (Aliancia za rodinu) civil mozgalom élén országos népszavazást kezdeményezett a melegházasság tiltása és más kérdésekben. Chromík és társai azt mondják, a szerencsejáték-ügy össztársadalmi probléma, ezért az államnak kötelessége a határozott fellépés. Véleményük szerint a szigorú szabályi keretek megalkotása a kiszolgáltatott anyagi helyzetbe kerülő családok ezreinek jelentene segítséget. Az ellenoldal ugyanakkor úgy véli, semmi garancia nincs arra, hogy azok, akiket most eltiltanak a játéktermektől, holnaptól mindent a családjukra fognak költeni. Már csak azért sem, mert közülük sokan alkohol- és/vagy drogproblémákkal is küzdenek. Ráadásul úgy vélik, az, hogy valaki játszik vagy sem, mindenkinek a saját szabad döntése és egyéni felelőssége – ezt korlátozni az emberi szabadságjogok csorbításával ér fel. A törésvonalak tehát meglehetősen élesek, így bár az új szabályozások egyes elemei már jövő évtől érvénybe lépnek, a viták feltehetően ezzel nem érnek véget.

Városi ingatlanban nem lesz kaszinó

Miután Magyarországon, 2012-ben rendkívül szigorú korlátozásokat vezettek be a szerencsejáték-iparban, Komáromban nemcsak a játékosok, hanem a játéktermek és kaszinók száma is nagy mértékben megnőtt. Arról, hogy jelenleg hány szórakozóhelyen (kaszinókban, kocsmákban, bárokban, vendéglőkben) mennyi játékgép működik a városban, pontos statisztikai adatot nem kaptunk. Tudomásunk van azonban a 2015-ös adatokról, amely szerint Komáromban 55 helyen (köztük 18 kaszinóban) összesen 200 nyerőgép üzemel. Az új jogszabály érvénybe lépésével ezek a számok várhatóan csökkenni fognak. Hogy pontosan mennyivel, azt most még nem lehet tudni, mint ahogy azt sem, hogy ezáltal mekkora adóbevételtől esik el az önkormányzat. A korábbi években adó formájában évente mintegy 300 ezer euró körüli összeg folyt be a városi kasszába. Az ügyben korábban lapunknak Stubendek László polgármester és Keszegh Béla alpolgármester is nyilatkozott. Mindketten leszögezték: a jövőben az önkormányzat kaszinó- és játékterem-tulajdonosoknak nem kíván városi ingatlanokat kiadni.

Langschadl Mátyás

(Nyitókép: MTI)