A szabályok szigorúak, a személyszállítással foglalkozó busztársaságok elé számos követelményt állítanak, ráadásul a hatóságok gyakran ellenőriznek, és ha valami kihágást tapasztalnak, azt súlyos szankciókkal büntetik. A bő egy hete Verona mellett történt magyar busztragédia után sok szülőben mégis felmerült, vajon a hatályban lévő előírások és nemzetközi szabályozások garantálják-e a sítáborba vagy osztálykirándulásra induló gyermekeik lehető legbiztonságosabb utazását?

Van okunk félteni gyermekeinket?

Országhatárokon átívelő, döbbent figyelem kísérte az elmúlt héten a magyarországi híradásokat arról a veronai buszbalesetről, melyben 16-an – többségében fiatalkorú magyar diákok – vesztették életüket. A budapesti Szinnyei Merse Pál Gimnázium sítáborában részt vevő tanulókat, tanárokat és szülőket szállító busz máig tisztázatlan okok miatt az olaszországi Verona közelében az autópálya szalagkorlátjának csapódott, majd egy betonoszlopnak ütközve kigyulladt. Azóta sem tudni, műszaki hiba vagy emberi mulasztás okozta-e a szörnyű tragédiát. Milyen követelményeknek kell megfelelnie egy hosszabb útra induló busznak és sofőrjének? Mire kell odafigyelniük egy sítábor vagy más iskolai kirándulás szervezésénél az iskoláknak? A gyász, a részvét és az együtt­érzés után a magyarországi diákcsoport szörnyű tragédiája többek között ezekre a kérdésekre is ráirányította a figyelmet.

Napirend és tanmenet

„A veronai buszbalesethez hasonló végzetes tragédiát a legjobb szervezéssel sem lehet megelőzni. Az egy fatális véletlen volt“ – mondja lapunknak Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója. Diákjai éppen a múlt héten indultak útra Tátralomnicra, ahol összesen hat napot töltenek el a gimnázium sítáborában. Az 57 diákkal 4 oktató utazott el, ha azonban több mint 60-an lettek volna, már 5 kísérőtanárra, valamint 1 csoportvezetőre lett volna szüksége a csapatnak – ismerteti a hatályos előírásokat az iskola igazgatója.

A Komáromtól mindössze 301 kilométerre lévő Tátralomnicig nem kell naphosszat utaz­ni: autóbusszal, kényelmes tempóban bő négy óra alatt teljesíthető a távolság, s bár belföldi utazásról van szó, így is egy sor papírmunkával jár az út megszervezése.

Az egyik legfontosabb törvényben rögzített előírás, hogy a kiránduló csoportoknak rendelkezniük kell ún. működési és szervezési szabályzattal, amely részletesen tartalmazza az iskolai akció (sítábor, osztálykirándulás stb.) időpontját, helyszínét és programját. Ha több napos kirándulásról van szó, a szervező tanároknak napirendet és tanmenetet is össze kell állítaniuk, a szervezési szabályzatnak pedig az indulás és hazaérkezés időpontjának feltüntetésén túl az utazás módját, útvonalát, a szállás és az étkeztetés feltételeit, valamint egy részletes utaslistát is tartalmaznia kell.

Jól felszerelt buszok, színvonalas szolgáltatás

Ezen a hivatalos papíron igazolják aláírásukkal a diákok azt is, hogy még az indulás előtt előadások keretében megismerkedtek a rájuk vonatkozó biztonsági előírásokkal. Ezeken az órákon a tanulók olyan kérdésekkel találkoznak, hogy mire kell az utazás során és táborozás alatt odafigyelniük, és hogy rendkívüli helyzetekben mit várnak el tőlük. Ugyanilyen fontos az is, hogy az utazók rendelkezzenek orvosi és szülői igazolással, valamint balesetbiztosítással – előbbi nem lehet egy hónapnál régebbi – magyarázza Andruskó Imre.

Ráadásul amióta állami támogatás igényelhető az iskolai sítáborozásokra (a kormány 2016 óta tanulónként 150 eurót ad erre a célra), még inkább megnőttek az adminisztrációs terhek. A dotáció miatt ugyanis ma már nemcsak a helyszín, hanem a busztársaság kiválasztását is a közbeszerzés szabályai szerint kell lebonyolítania az iskoláknak. Általában a legolcsóbb visz mindent. A Selye János Gimnázium korábban például Ausztriába járt sítáborozni, ez a pályáztatás miatt megváltozott, így két éve már csak belföldre utaznak.

Nem kivétel ez alól a komáromi Ipari Szakközépiskola sem – igaz, ők korábban is mindig belföldi helyszínt választottak. Idén februárban készülnek sítáborba – két turnusban. A készülődés náluk mindig egy kicsit komorabban zajlik (lásd keretes írásunkat.) Kérdésünkre, hogy milyen kritériumok alapján választják ki azt a busztársaságot, amellyel utazni szeretnének, Vetter János, az iskola igazgatója azt mondja, az áron túl általában az egyik legfontosabb szempont a korábbi jó tapasztalatokon múlik. Az iskolának nincs állandó partnere, ám az utaztatást bonyolító cégekről Vetter összességében pozitívan nyilatkozott. Mint mondja, általában igyekeznek komáromi vagy Komárom környéki társaságokkal szerződni. „Azok a vállalkozók, akikkel eddig kapcsolatban voltunk, jól felszerelt buszokat, színvonalas szolgáltatást nyújtottak“ – teszi hozzá.

Több ezer eurós büntetések

Külföldi és belföldi utaztatás között lényegében nincs különbség, mindkettőre közel ugyanazok az előírások vonatkoznak – mondja a Deltának Táncz­os Pál, a komáromi TAC – BUS Kft. vezetője. A cég, amely rendszeresen szállít iskolai csoportokat is, 1991 óta foglalkozik személyszállítással, jelenleg 9 Man és 6 Mercedes autóbusszal és 15 sofőrrel rendelkezik. Autóparkjukban a legidősebb gépjármű 18 éves, de van teljesen új buszuk is. A társaság buszai évente 600-700 ezer kilométert tesznek meg.

Tánczos azt mondja, az, hogy milyen öreg egy busz, valójában nem sokat számít, ugyanis valamennyit rendszeresen ellenőrzik. A 8 évnél öregebb járműveket félévente, az ennél újabbakat évente vizsgáztatják. A sofőrök ráadásul karbantartási naplót is kötelesek vezetni, amelybe a legutolsó csavar cseréjét is fel kell jegyezniük.

A cégvezető szerint valamennyi személyszállítással foglalkozó társaságnak elemi érdeke, hogy a lehető legnagyobb biztonságra és az előírások betartására törekedjen, ellenkező esetben ugyanis súlyos, akár több ezer eurós büntetésre számíthatnak – a hatósági ellenőrzések pedig rendszeresek. Mint mondja, ezt ma már minden cég belátta, azok pedig, akik „ügyeskedni“ akartak, idővel kikoptak a piacról.

Biztonságban az úton

Az utóbbi években az emberi tényező kiküszöbölésére is egy sor előírás született: a sofőröknek például öt évente meg kell újítaniuk a vezetői engedélyüket – ilyenkor orvosi és pszichológiai vizsgálatoknak is alávetik őket. Szabályok rögzítik azt is, hogy egy személyszállítást végző buszsofőr egy nap hány órát vezethet le. Ha két sofőrrel indul útnak egy busz, maximum 9-9 órát ülhetnek a volán mögött a sofőrök, és 20 órán belül célba kell érniük, négy és fél óránként pedig 45 perces pihenőket kell tartaniuk. Egy sofőr esetén ugyanezek a szabályok érvényesek, annyi eltéréssel, hogy a 20 órás munkaidő ebben az esetben 15 órára csökkent, csak 11 órás pihenés után folytatható vagy kezdhető meg egy újabb utazás. A menet- és pihenőidő betartásának ellenőrzése nem is olyan bonyolult, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk: ma már ugyanis minden buszban (az újabbakban digitális) tachográf rögzíti ezeket az adatokat, akár évekre visszamenőleg is – magyarázza Tánczos Pál.

A TAC – BUS Kft. vezetőjének tapasztalatai szerint a megrendelők egy-egy busztársaság kiválasztásánál leginkább az árak alapján hoznak döntést, ám ezt Tánczos nem tartja problémának. Véleménye szerint ugyanis nem várható el az emberektől, hogy műszaki és közlekedésbiztonsági kérdésekben eligazodjanak. A hatályos előírásokat pedig kellően szigorúnak tartja ahhoz, hogy biztonságban érezhessük magunkat egy buszkiránduláson.

(lm)
(illusztrációs felvételek)

Tragédia a Magas-Tátrában

A magyar diákcsoport olaszországi buszbalesetéhez hasonló tragédia rázta meg 43 évvel ezelőtt az Ipari Szakközépiskolát és egész Komáromot. Az iskola 58 diákja 1974. január 20-án a Magas-Tátrában, a Poprádi-tó mellett sítáborozott, amikor a Menguszfalvi-völgyben síző 16 tagú csoportra egy hatalmas hólavina zúdult. A korabeli tudósítások szerint a 200-300 méter széles, 200 kilométeres sebességgel hömpölygő lavina magával ragadta a csapat 13 tagját, majd eltemette őket. A szerencsétlenséget csupán egy diák élte túl: a 18 éves Berze Ottóra órákkal a természeti katasztrófa után a helyenként 7 méternyi vastagságú hó, jég és sziklák alatt találtak rá. A balesetben életét vesztette a csoportot vezető testnevelőtanár, Korec Daniel, valamint 10 diák – köztük a tanár 13 éves fia is. Az áldozatoktól napokkal később az iskola udvarán megrendezett gyászünnepségen vettek búcsút.

„A szerencsétlenséget megelőző napokban egy másik domboldalon síeltünk, és éppen január 20-án próbálta ki a csoport egy része az új helyszínt. Korec Daniel és Macko Vladimir kolléga az ügyesebb gyerekekkel ezt a meredekebb terepet választotta, míg én a kevésbé rutinosakkal inkább az addig használt, enyhébb lejtőn maradtam” – emlékezett vissza a tragédia 30. évfordulóján Havlitus Ján, a tragédiával végződő sítúrán résztvevő tanárok egyike.

Az áldozatok emlékét az Ipari folyosóján emléktábla, a kollégium előtti parkban dombormű, az iskolaudvaron pedig 12 nyírfa őrzi. Az elhunyt diákokról az egykori társak és az iskola vezetősége minden év január 20-án megemlékezik.

(Cikkünk a Delta január 30-i számában jelent meg.)