Égető orvoshiány, korai elhalálozás, az egészségügyi ellátásokhoz való rosszabb hozzáférés. Egy Szlovákia egészségügyi helyzetét átfogóan vizsgáló felmérés szerint Nyitra megye mindhárom mutatóban az élen jár – a számok ráadásul a megye déli járásaiban a legkedvezőtlenebbek. Hová vándorolnak ki a hazai egyetemeken frissen végzett orvosok? Hány háziorvos hiányzik? Miért élnek csaknem három évvel kevesebbet a Komáromi járásban élő férfiak, mint a pozsonyiak?
Miért élünk rövidebb ideig az országos átlagnál?
A mintegy kétszáz oldalas, szlovákiai és külföldi egészségügyi szakemberek által összeállított Health Systems in Transition Slovakia 2016 című tanulmányban publikált adatok szerint 2016-ban a 100 ezer főre jutó elhalálozások számában Nyitra megye magasan vezeti (1114,3) az országos listát. (Ugyanennyi emberre Eperjes megyében alig több mint 820 halott jut.) Ezzel szorosan összefügg, hogy régiónk lakosai átlagban alacsonyabb életkort – a férfiak alig több mint 72 évet, a nők pedig 79,5 évet – élnek meg, mint a többi megye lakói (lásd 1. táblázatunkat). A különbség jól látható: a Komáromi járásban élő férfiak például csaknem három évvel korábban halnak meg, mint a pozsonyiak vagy a főváros vonzáskörzetében élők. A nőknél némileg kedvezőbb a helyzet, de Pozsonyhoz képest itt kettő, az országos átlaghoz képest pedig egy év a hátrányunk.
Irány Németország!
Pásztor László, a Szlovákiai Magánorvosok Szövetségének (ASL) tiszteletbeli elnöke szerint a jelenségre egyszerű és gyors választ nem fogunk találni. „Nagyon nehéz rámutatni az okokra. Alaposan meg kell vizsgálni, miért van ez így, és ennek alapján keresni a megoldásokat“ – mondta lapunknak.
Az okokat kutatva egyes szakemberek az egyre komolyabb méreteket öltő orvoshiányról és a jelentős régiós különbségeket mutató egészségügyi ellátás színvonaláról beszélnek. A kettő természetesen összefügg, hiszen ahol kevés a szakorvos, a specialista (mint például a Komáromi járásban a reumatológus, az endokrinológus vagy az immunológus), ott az ellátórendszer hiányosságai is sokkal szembetűnőbben jelentkeznek. Nyitra megye ráadásul a 100 ezer főre jutó orvosok számában is a sereghajtók között található (lásd grafikánkat).
Persze az, hogy Szlovákia orvoshiánnyal küzd, nem újkeletű probléma, az elmúlt hetek híradásaiban azonban orvosok és egészségügyi dolgozók ismét megkongatták a vészharangot, mondván, az egészségügyben ma már olyan méreteket ölt a szakemberhiány, hogy az – különösen, ha az általános orvosi ellátásra gondolunk – az alapellátást is veszélybe sodorta. Jól jelzi a jelenlegi folyamatokat az a nemrégiben készített felmérés, amely kimutatta, a szlovákiai orvostanhallgatók közel 60 százaléka tervezi azt, hogy külföldön vállal munkát. Míg a célország korábban Csehország volt, addig ez ma már inkább Németország.
Pontos adatok arról nincsenek, hogy évente hány fiatal orvos hagyja el az országot, miután befejezte tanulmányait, ám Czirfusz Attila komáromi farmakológus, a pozsonyi orvosi egyetem tanára szerint ez a szám a frissen végzettek 20-30 százalékát is kiteszi. Ez az arány rendkívül magas – olyannyira, hogy a friss diplomások közül (beleértve bármelyik szakmát) az orvosok távoznak el legnagyobb számban külföldre.
„Pozsonyban ugyanakkor, illetve azokban a városokban, ahol orvosi egyetem működik, még nem érzékelhető ez a probléma, ám a déli régiókban, illetve minél keletebbre haladva, egyre súlyosabb“ – magyarázza Czirfusz Attila, aki szerint a kivándorlás egyértelműen anyagi természetű megfontolásokkal kapcsolható össze. Mert bár a kezdő szlovákiai orvosok fizetése az elmúlt években jelentősen megugrott, a nyugat-európai bérekkel továbbra sem tudjuk felvenni a versenyt: egy hazai orvos Németországban csaknem a háromszorosát is zsebre teheti annak, amennyit otthon megkeres – nem beszélve arról, hogy odakinn sokkal jobb körülmények között, a legmodernebb technikai eszközökkel dolgozhat.
Több ezer beteg orvos nélkül
A nagy „orvosmigráció“ képlete egyébként roppant egyszerű: a brit orvosok évek óta a dúsgazdag arab országokban helyezkednek el, az ő helyeiket német orvosok töltik be, vagy mennek Svájcba és Svédországba, ahol még magasabb fizetéshez juthatnak. A megüresedett németországi helyekre pedig főként a közép-kelet-európai országok orvosai érkeznek.
Pásztor László szerint is krízishelyzet állt elő, szerinte azonban külön kell választani a problémát az alapellátás és járóbeteg szakorvosi ellátás helyzetére. „Ami az alapellátást illeti (ide tartozik a háziorvos és a gyermekorvos), a helyzet mára nagyon súlyossá vált. Új háziorvosok nincsenek, és ha valaki a kollégák közül eltávozik, egyszerűen nincs, aki a helyébe lépjen. A helyzet főleg vidéken rossz, mert a városokban még úgy-ahogy vannak tartalékok. Nagy szerepet fognak kapni a helyi önkormányzatok a motiváció terén, és az egészségügyi biztosítóknak is változtatniuk kell a jelenlegi hozzáállásukon. Mert vidéken hamarosan nem lesz, aki rendeljen. A háziorvosok több mint 70 százaléka már nyugdíjas korban van, nem ritka a 70 éven felüli háziorvos. Viszont ha elmenne nyugdíjba, több ezer beteg marad orvos nélkül“ – mondja Pásztor.
Mint megjegyzi, a járóbeteg szakrendelés területén kicsivel jobb a helyzet, de itt is hamarosan válságossá válhat. „Érdekes módon óriási különbségeket találunk az egyes járások között. Példaként említhetem az Érsekújvári és Komáromi járást. Míg Komáromban már nem találunk reumatológus szakorvost, túlterheltek a kardiológusok, az immunológus is hiánycikk, addig az Érsekújvári járásban a dolgok viszonylag rendben vannak. Legalábbis egyelőre“ – vélekedik.
A minisztérium is felelős
Az ASL tiszteletbeli elnöke szerint az orvoshiány a rosszul felállított szakorvosi hálózatban keresendő. Az ún. minimális szakorvosi hálózat ugyanis megyékre van felállítva és nem járásokra. Például: ha a minimális hálózat 10 belgyógyászt ír elő Nyitrai megyére, és történetesen mind a 10 Nyitrán, vagy a megye északi járásaiban rendel, akkor a hálózat rendben van. Még akkor is, ha Komáromban, Léván egy belgyógyász sincsen. „Ebben a kérdésben tehát az Egészségügyi Minisztérium is hunyó, azonnal szét kellene írni a szakorvosi irányszámokat az egyes járásokra. Így azonnal látnánk, hol és mennyi szakorvos hiányzik. Ahogyan azt is, hol van többlet, ha egyáltalán van. Persze ez sem oldja meg azonnal a helyzetet, de már lehetne motiválni a szakorvosokat, hogy hajlandók legyenek más járásba költözni” – emeli ki Pásztor.
Az állam ugyan – még Zvolenská miniszterasszony idején – egy nagyon ígéretesnek induló rezidensprogramot vezetett be a fiatal orvosok elvándorlásának megfékezésére, ám ennek egyik legfőbb hiányossága, hogy jelenleg is csak a háziorvosokra vonatkozik. Ráadásul a program három év után mintha megtorpant volna. Pásztor László azt mondja, évente 200-300 háziorvosra és 100-150 gyermekorvosra lenne szükségünk ahhoz, hogy 3-5 éven belül jobbra forduljon a helyzet. Ezzel szemben jövőre várhatóan csak 200-an tesznek szakvizsgát. Úgy véli, jobban meg kellene fizetni a háziorvosi szakmát, és külön motiválni azokat, akik hajlandók kimenni a vidéki rendelőkbe. Fontosnak tartja azt is, hogy több diákot vegyenek fel az orvosi egyetemekre, de csak akkor, ha háziorvosnak és gyermekorvosnak készülnek. „A megoldások készen vannak, az ASL ezeket már jópár éve szajkózza, de a politikusok részéről nem sok igyekvést tapasztalok a tenniakarás terén“ – teszi hozzá.
Műtrágya és Csernobil
Ha a kedvezőtlen mutatók okaira keressük a választ, arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy évek óta a Komáromi járásban az egyik legmagasabb a rákos megbetegedések száma. Pontos adatok ugyan a közelmúltból nem állnak rendelkezésre, ám azt a komáromi közegészségügyi hivatal érdeklődésünkre megerősítette, hogy miközben a vastagbélrák előfordulása az egész országban rohamosan nő, a Komáromi járásban ez a növekedés kiugró. A vastagbélrák ma már az iszkémiás szívbetegségek (a szívizom elégtelen vérellátása, pl.: szívinfarktus) és az agyi érbetegségek (pl. agyvérzés) után a harmadik helyen szerepel a halálozási statisztikákban. Korai stádiumban – mint ahogyan az sok más daganatos megbetegedésnél – észre sem vehető: csupán apró mikrovérzéseket okoz. A megelőzésre ezért is fektet komoly hangsúlyt a járási közegészségügyi hivatal: akcióikon rendszeresen végeznek szűrővizsgálatokat.
Annak okát, hogy régiónkban miért haladja meg az országos átlagot a rákos betegek száma, sokan sokféleképpen magyarázzák. Vannak, akik szerint ebben az életmód, a genetikai állomány, karcinogének (olyan ágensek, amelyeknek hatása daganat kialakulásához vezet vagy sietteti a daganatos átalakulás folyamatát) előfordulása és az életkor játszik a legnagyobb szerepet. Mások – mint például Oľga Rosinská, a komáromi kórház ontológiai osztályá-nak vezetője – úgy látják, a daganatos megbetegedések gyakoribb előfordulása összefügg több környezeti tényezővel: például a munkanélküliséggel (az állástalanok körében magasabb a dohányosok és alkoholfogyasztók száma) és a régiónkra jellemző műtrágyázással is. Pásztor László ehhez hozzáteszi még a fóliázás és a nagymértékű permetezés káros hatásait is, s mint mondja, „Csernobilból is kaptunk jócskán.“
Langschadl Mátyás
Kapcsolódó cikkek: