Hamarosan az utolsó simításokkal is elkészülnek, és minden a helyére kerül a komáromi református gyülekezet tulajdonában lévő Timóteus-házban, amely idősek otthonaként és speciális intézményként működik majd a jövőben.
Hosszú évek után újra élet költözik a Timóteus-ház falai közé
Hamarosan az utolsó simításokkal is elkészülnek, és minden a helyére kerül a komáromi református gyülekezet tulajdonában lévő Timóteus-házban, amely idősek otthonaként és speciális intézményként működik majd a jövőben. A Timóteus Szociális Intézményt hivatalosan – ünnepélyes keretek között – május 6-án adják át, lakói pedig akár már a nyár előtt beköltözhetnek az épületbe.
Az eredetileg a múlt század első felében árvaházként működő Timóteus-ház a kétezres évek elején – hosszas jogi huzavona után – került vissza a komáromi református gyülekezet tulajdonába (lásd keretes írásunkat!). A rendkívül rossz állapotban lévő épület felújítása 2006-ban kezdődhetett el, mára azonban óriási változáson esett át: tucatnyi frissen berendezett lakó- és egy rehabilitációs szoba, közösségi termek, konyha és étkező várja az ide érkezőket.
Nem csak idősek otthona
A Timóteus Szociális Intézmény kettős feladatot lát el: nem csupán idősek otthonaként, hanem ún. speciális intézményként működik majd. Ez azt jelenti, hogy az időseken kívül Alzheimer-kóros, szklerózisos és demenciában szenvedő betegeket is fogadnak – mondta el lapunknak Gönczöl Tóth Hilda, akit február 1-jével neveztek ki az intézmény igazgatójává.
A szociális otthon telt ház esetén (kétágyas szobákban) 38 fő befogadására lesz alkalmas, kezdetben azonban csak a kétszintes épület első, 23 idősnek vagy betegnek otthont adó szintjét nyitják meg. „Szeretnénk, ha a május 6-i megnyitó után minél hamarabb beköltözhetnének lakóink az intézménybe, ám ez részben a hivatalos szervektől függ. Attól, hogy a különböző határozatok, kérvények és engedélyek milyen gyorsan futnak át“ – árulta el az igazgatónő, hozzátéve, bár még nem kezdték meg az intézmény népszerűsítését, már most 20 érdeklődő jelentkezése érkezett be hozzájuk.
Együttműködés az egyetemmel
Gönczöl Tóth Hilda a gondozói-ápolói munka mellett kiemelt figyelmet kíván szentelni lelkigondozásra és az idősek „szellemi fitten tartására“. Mint mondta, tapasztalatból tudja, hogy az időseknek szükségük van arra, hogy meghallgassák őket. Éppen ezért szoros kapcsolatot építene ki a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán működő szociális munka és missziológia tanszékkel. „Azt gondolom, hogy mindkét félnek előnyére szolgálna ez az együttműködés: a hallgatók nálunk tölthetnék a kötelező gyakorlatukat, mi pedig olyan képzett, fiatal szakembereket kapnánk, akiknek segítségével napi szinten foglalkozhatunk pácienseink lelkigondozásával“ – emelte ki.
Az igazgatónő (telt ház esetén) 17 fős személyzettel (ápolókkal, egészségügyi asszisztensekkel, nővérrel, rehabilitációs szakemberrel, takarító személyzettel) számol. Ezt a viszonylag nagy számot az indokolja, hogy az intézményben dolgozóknak 24 órás szolgálatot kell teljesíteniük. Az állásinterjúk már zajlanak, egyelőre 5-6 ápolóval indulnak, a főnővér április 15-én lépett munkába. „Komoly elvárásaim vannak a személyzettel szemben. Nálunk minden beosztás bizalmi állás, hiszen egész nap az idősek között leszünk. Fontos, hogy az intézmény lakói otthon érezzék magukat nálunk“ – jegyezte meg Gönczöl Tóth Hilda.
A Timóteus-ház udvarában park is épül – erre a célra Komárom önkormányzata (a város környezetszépítési alapjából) 2000 eurós támogatást nyújtott az intézménynek. Gönczöl Tóth Hilda szerint a kellemes környezet kialakítása azért is fontos, mert a Timóteus Szociális Intézmény nem kórház, és szeretnék, hogy az itt lakók minél több időt töltenének szabad levegőn.
Árvaház, tüdőszanatórium, pionírház
A Timóteus-ház eredetileg árvaháznak épült 1938-ban. Nevét a harmincas években kialakult Timóteus-mozgalomról kapta: a protestáns ifjúsági szervezethez csatlakozó komáromi és Komárom környéki fiatalok voltak ugyanis azok, akik 1938 márciusában eltervezték egy fiúárvaház megépítését. Az elképzelés sikeresnek bizonyult: ugyanennek az évnek szeptemberében a fiúk már be is költözhettek az épületbe. A fél év leforgása alatt felépült árvaház egészen a második világháború végéig működött. 1945-ben a Beneš-dekrétumok alapján – arra hivatkozva, hogy az intézet államellenes tevékenységet folytat – járási fennhatóság alá helyezték, majd rövid időn belül az árvaházat megszüntették. Később az épületben tüdőszanatóriumot rendeztek be, majd középiskolaként és pionírházként is működött. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház a rendszerváltozást követően megpróbálta visszaszerezni az épületet. Az ez irányba tett első lépések sikeresnek bizonyultak: igazolható volt ugyanis, hogy az épületben működő árvaház tíz évig fennállt, s ezzel bizonyítható volt az elbirtoklás ténye. A járási hivatal azonban közbelépett és bíróság elé vitte az ügyet, aminek következtében a Timóteus-ház maradt az állam tulajdonában. A kilencvenes évek elején zajló bírósági per költségei a református egyháznak százezer koronájába került. Az ügyben a 2004-es év hozott változást, amikor is a kerületi iskolaként kezelt Timóteus-ház a delimitálások során Komárom tulajdonába került. A város ezt követően egy, az akkori képviselő-testülethez benyújtott kérvény alapján szimbolikus áron, egy koronáért eladta a komáromi református gyülekezetnek. A teljes felújítás költségeit és az épület berendezését a gyülekezet javarészt saját adakozásból, pályázati forrásokból, valamint magyarországi és külföldi támogatásokból fedezte.
lm