A 40 éves utánpótlás edző, Hajdók István, serdülőként Németh Szilárddal játszott egy csapatban Komárom színeiben, ráadásul első ligát. Olyan csapatok ellen léptek pályára, mint a pozsonyi Slovan vagy az Inter. Remek együttes volt, a nyitrai gárdát például abban a szezonban csak ők verték meg. Hajdók huszonhat évesen sérülés miatt fejezte be a focit, ezután 3 évet Ausztráliában élt, majd hazatérése után végül az oktatásban helyezkedett el, később pedig edzősködni kezdett. Június 14-én a KFC U13 vezetőjekén bajnoki címet ünnepelhetett.
• Mióta edzed ezt a csapatot?
– Két éve vettem át őket. Akkoriban Mészáros Robi keresett meg és arra kért, hogy foglalkozzak a gyerekekkel. Azelőtt Gútán tanítottam, ott is hasonló edzéseket tartottam, de komáromiként természetesen mindig inkább itt szerettem volna bizonyítani.
• Milyen állapotban voltak a srácok, amikor elkezdted velük a munkát?
– Már akkor is tehetségesek voltak, azt a szintet nagy kihívás volt fenntartani. Később fiatalabbak is csatlakoztak, néhányan pedig kiöregedtek. A vérfrissítés jót tett, akik pedig maradtak, megtalálták velük az összhangot, ezáltal nagyon jó lett a csapatszellem.
• Mit jelent egy 12-13 éves srácnak egy korosztályos bajnokság megnyerése?
– Csak annyit mondok, hogy figyeli őket a Videoton, a DAC, a Győri ETO és más hasonlóan komoly klubok is. Szívesen játszanak velünk barátságos meccseket, ez pedig önmagáért beszél. Nyilván mindez nagy lökést jelenthet a későbbi pályafutásuk szempontjából.
• Na és az edzőnek? Ez volt az első nagy siker?
– Így van. Bár azelőtt is voltak kisebb skalpok, például legyőztük at ETO-t és a Fradit kispályás tornán, de ez azért teljesen más. Nagyon kiélezett küzdelem volt, lényegében az utolsó 10-20 percben dőlt el az egész bajnokság sorsa. Ekkor már nagyjából éreztem, hogy két gólt nem kapunk be, az érzelmek pedig szépen lassan eluralkodtak rajtam.
• Mi történt az utolsó sípszó utáni negyedórában?
– A gyerekek berohantak a pályára, a felszabadult érzéseket pedig nem igazán lehet szavakba önteni. Nekem még a könnyeim is kiszaladtak. Két év munkája ért be abban a pillanatban, de ehhez kellett, hogy a szülő-edző-gyerek háromszög nagyon jól működjön.
• Akadnak-e olyanok a csapatban, akikkel 5-10 év múlva akár a televízió képernyőin is találkozhatunk?
– Van például egy remek csatárunk, Lacza Alex, a védelemben pedig Németh Márkot említhetném, aki mellesleg a csapat kapitánya. Ugyanakkor a 2005-ös korosztályban, akik egy éve csatlakoztak, szintén látok néhány ígéretes arcot.
• Gondolom, őket már vinnék a nagyobb csapatok. Mennyire jó dolog az a komáromi foci szempontjából, hogy a legnagyobb tehetségeinket rendre “elrabolják” tőlünk? Hogyan emelkedhet ennek tudatában a helyi színvonal?
– Elsősorban arra kellene törekedni, hogy a korosztályos csapataink egy osztállyal feljebb, vagy akár az élvonalban szerepeljenek. Ehhez nyilván infrastruktúra fejlesztés, azaz pénz kell. Ha ideálisabbak lennének a körülmények, a szülők talán nem vinnék el a gyerekeiket, így esély lenne arra, hogy legalább 1-2 évet a felnőtt csapatban is játszhassanak. Az lenne az ideális, ha minden évben egy, vagy két ifistát be tudnának építeni a nagycsapat keretébe.
• Akár még komoly bevételt is hozhatnának a klubnak?
-Ez egy hosszú távú befektetés lehetne, ami felnőtt korukra térülhetne meg. Említhetnék neveket a múltból, hány szupertehetség ment el Komáromból a felnőtté válása előtt, és ezekből rendre nem láttunk egy fillért sem. Pedig gondoljunk csak bele, ha kifizették volna a reális értéküket, mekkora segítség lett volna a klub számára?
• A felnőttek is bajnokságot nyertek. Mennyire motiválja a tinédzsereket a második liga lehetősége?
– Bízom abban, hogy ez minden gyereknek ad némi extra motivációt, és abban is, hogy a szponzorok még jobban felfigyelnek a klubra, ezáltal több támogatás érkezik majd. Remélhetőleg jut belőle a gyerekeknek is, hiszen jelen pillanatban több, mint 200 regisztrált focistánk van és el kell mondani, hogy a szülők anyagi támogatása nélkül nagy bajban lennénk.
• Hogy néz ki egy átlagos edzésetek?
– Ez egy összetett dolog, ahol megvannak a megfelelő módszerek, de annyit elmondhatok, hogy nagyon sok mindenre oda kell figyelni. Én a demokratikusabb vonalat képviselem, nem szoktam kiabálni a lurkókkal, sokkal inkább azt szeretném, ha maguktól jönnének rá bizonyos dolgokra. Fontos a pozitív hangulat, inkább a jó oldalukat erősítem. Ebben a korban nekik még élvezniük kell a focit, talán ez a legfontosabb, és itt nemcsak az edzőről van szó, a szülőknek is nagyon fontos szerepük van ebben.
• Mi a siker titka?
– A legfontosabb természetesen a tehetség, ezután jön a munka. Heti négyszer találkoztam a gyerekekkel, szinte főállásban foglalkoztam velük. Mivel ők már 5 éve fociznak, az előző edzők jó szeme is kellett ahhoz, hogy idáig jutottak. A télen 15 teremtornán vettünk részt, ennek több, mint a felét megnyertük. Ez azért volt fontos, mert a sikeréhséget folyamatosan fenn kell tartani.
• A későbbiekben is követed egykori tanítványaid életútját?
– Mindenképpen szeretnék róluk hallani, és nagy büszkeséggel tölt majd el, ha egyszer láthatnám őket egy nagycsapat, vagy éppen valamelyik válogatott mezében.
Kovács Gerzson Dávid