A reformáció 500 éves évfordulóján protestáns egyházi vezetőket kérdeztünk a nagy reformátorok máig érvényes üzenetéről.

• 1. Mit jelent Ön számára a reformáció? Mi a legfontosabb üzenete a mai ember számára?

• 2. Milyen változásokat hozott a reformáció az európai kultúrában? Hogyan formálta át az egyházi és a társadalmi életet, illetve az emberek magánéletét?

• 3. Melyek a magyar(országi) reformáció sajátosságai? A reformáció eszméi mit tettek hozzá a magyar kultúrához?

LÉVAI ATTILA,

csicsói református lelkipásztor, a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara dékánja:

1. A reformáció számomra az Istenhez való visszatalálás állandó lehetősége. Ma már talán vitán felül áll, hogy a kezdeteitől fogva, különösen hatásait figyelembe véve úgy is tekintenek a reformációra, mint az akkori kor egyházát megújítani szándékozó, ám mégis új egyházat létrehozó lelki-szellemi eszmeiségre, ám ez elsősorban a közösség szempontjaiból releváns igazán. Az egyén mindig mélyebben kell megélje ezeket, s a reformátori „ad fontes“ (vissza a forrásokhoz) elvét a Szentírásig és a személyes hit-élményéig, a megtéréséig kell elvigye. Ez az igazi reformáció – s megítélésem szerint napjainkban is ez kellene legyen a legfontosabb üzenete.

2. A reformáció megtanította az embereket figyelni. Elsősorban Istenre, Isten igéjére – s ezekből fakadólag egymásra, a közösségekre és a társadalmi jelenségekre is. A reformáció ugyanakkor ezzel a figyelésre való rámutatással a felelősségre is ráirányította az ember figyelmét. Felelős vagyok önmagamért, életem alakításáért, s még részint az üdvösségem kérdéséért is. S mindezeken túl felelős vagyok a másikért, az egyes társadalmi csoportokért és magáért a társadalomban fellelhető fogalmi kategóriákért, eszközökért, mint pl: a gazdaság, a politika, a társadalmi igazságosság és egyensúly kérdése. A reformáció embere akkor ezt megértette, és ma is meg kell értse: Istent szolgálni csak a legjobb minőségben és minőséggel szabad – márpedig hitünk szerint életünk teljes egésze Isten szolgálata.

3. A reformáció eszmeisége és a magyarság kapcsolata kérdéskörében számomra a legmeghatározóbb és a legigazabb meghatározás Illyés Gyulától származik, melyet teljes mértékben magam is vallok, amikor „A reformáció genfi emlékműve előtt” című versében feltette, és rögtön meg is válaszolta a kérdést: „Hiszed-e, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs – Kálvin? Nem hiszem.”

SZÉNÁSI SZILÁRD,

martosi református lelkipásztor, a Komáromi Református Egyházmegye esperese:

1. Számomra a reformáció Isten beavatkozása a földi egyház dolgaiba, a szükséges változtatások véghezvitele a Szentlélek és az emberi eszköztár felhasználásával. Egyrészt megújulás, hiszen elhozta magával a megújulás azon formáit, melyek az egyház strukturális és teológiai változásain túl, közvetlenebbé tették a kapcsolatot Isten-ember és ember-ember között. Másrészt visszatérés a keresztyénség gyökereihez, hiszen a reformáció nagysága éppen abban van, hogy bár újszerű és korszerű gondolatokkal és látással ruházta fel az egyházat, valójában visszatalálás volt az evangélium eredeti gondolatához. Legfontosabb üzenete, hogy Isten felfedezhető, megtalálható: minden konokságunk és hűtlenségünk ellenére kitart mellettünk, és ahogy 500 éve a szükséges időben lépett, hogy el nem veszünk, erre a gondviselő Istenre a ma embere is számíthat.

2. Kevésbé hangsúlyozzuk, de a reformáció teremtette meg a mai modern Európa alapjait. Reform a művészetekben, a közigazgatásban, a nyelvművelésben, az irodalomban, az ipari-gazdasági termelésben és sorolhatnám. A társadalmi és politikai változások igazi hozadéka számomra az, hogy az emberi erkölcsi értékek visszakerültek méltó helyükre. Nem ment ez egy csapásra, de a változás nagyon gyorsan formálta a társadalmat. A kálvini közigazgatási, később a protestáns gazdasági elméletek beépülve a mindennapokba, kiszámíthatóbb hátteret biztosítottak a munkavállalóknak, jogokat a kötelességek mellé, szélesebb társadalmi konszenzust közérdekű dolgok tekintetében. Kihatott a legfelső hatalmak működésétől egészen a családi közösségekre is.

3. A magyar kultúra számára a reformáció legnagyobb hozadéka az egyébként is gazdag magyar beszélt nyelv és írott hagyatékunk letisztulása, kikristályosodása és felemelkedése a világ legszebb nyelvei közé. A Károli bibliafordítással széles körben kezdett terjedni a választékosabb és az irodalmi magyar nyelv, ennek következményei meghatározták a reformációt követő 3-4 század magyar nyelviségét. A reformáció tehát az akkori világra gyakorolt olyan sokrétű egyházi és társadalmi esemény volt, amelyhez hasonlót a történelemben még nem éltünk meg.

FEKETE VINCE,

a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnoka:

1. A reformáció számomra a megújulást jelenti. A keresztyén hitvallás megújulási folyamatának felvállalását és elvégzését a családomban, tehát a házamban, az egyházamban, a hazámban, amelyekért felelősséget viselek. A felvidéki magyar nemzetrész tagjai részére a reformáció legfontosabb üzenetét az egyértelmű életforma felvállalásában és végzésében látom. Reformálódjunk: SZÓBAN – szókultúrában. HITBEN – Krisztus-hitben, mert a keresztyén élet az közösséget formáló erő, ezért nem magánügy! ÉLETVITELBEN – magyar gyermek magyar iskolába való! Ezt közösen várjuk el a szülőktől, mert az iskola választása nemzetformáló ügy! MAGATARTÁSBAN – a felvidéki magyar ember magyar patrióta életet él, megünnepli keresztyén és nemzeti ünnepeit, mert közösséget formálunk és az nem magánügy! KIÁLLÁSBAN – polgárként okvetlenül elmegy szavazni, kiáll a magyar nemzetrész jogaiért itt, a Felvidéken és a Kárpát-medencében, mert az nem magánügy! HELYTÁLLÁSBAN – protestáljunk életvitelünkkel és szavunkkal tüntessünk a magyar nyelvünk használatáért, ha hívnak, akkor tüntessünk érdekeinkért! Életvitelünkkel és kultúránkkal fejezzük ki egyértelmű nemzeti kulturális hovatartozásunkat.

2. A reformáció megformálta az emberek hitbeli és erkölcsi életvitelét, az egyházi közösségek hit­életét, a társadalmi és gazdasági kapcsolatokat, amelyek folyamatosan meghozták a gyümölcseit, a protestáns országok jóléti életszínvonalát: egy bizonyos időben Magyarországon (Felvidék és Erdély), valamint külhonban (Svájc, Németország, Hollandia, Svédország, Finnország, Skócia), ahová a 16. században élő reformátorok elvitték a Luther vagy Kálvin tanait.

3. A Kárpát-medencében a reformáció tanai egybeforrtak a magyar nemzet érdekeivel és megmaradásának harcaival. Így ma is, főleg a Trianon óta elcsatolt országrészekben a Református Egyház az Evangélium hirdetésével a nemzetmegtartó küldetését tölti be szolgálatával. A reformáció eszméi minden korban meghozták a gyümölcseit. A Református Egyház által működtetett református kollégiumok itt, Komáromban és szerte a Kárpát-medencében felnevelték azt a közösséget, amelyből a magyar nemzet vezető személyiségei származtak.

KAKAŠ ZOLTÁN,

baptista lelkipásztor:

1. Számomra a reformáció az azt megelőző eseményeket is jelenti: Husz János személyét, csehországi fellépését, de legfőképp természetesen az igazi visszatérést a Biblia tanításához. Ezen túlmenően a Biblia mély megértését, és annak felismerését, hogy az akkori egyházi gyakorlat mennyire eltért a Biblia tanításától. Luther Márton papként és teológusként saját életén keresztül tapasztalhatta meg, mi is valójában az élő hit. Ebből a felismerésből fakadóan szegezte ki 95 tézisét a wittenbergi templom ajtajára – ezzel elindította az egyház megreformálását. A reformáció közelebb hozta az emberekhez a Bibliát: elérhetővé vált számukra, hiszen már saját anyanyelvükön olvashatták. A reformáció biblikus módon vezette az embereket, hogy megéljék életüket és hitüket. Egyik nagy ajándéka az az „5 sola“, amely összefoglalja a reformátorok alapvető teológiai igazságait. Ezek ma is érvényesek és az egyházi tanítás alapjául kell szolgálniuk: Solus Christus – csak Krisztus a megváltó, Sola Fide – csak a Krisztusba vetett hit által üdvözül az ember, Sola Scriptura – csak a Biblia a hit és az élet mutatója, Sola Gratia – csak Isten kegyelméből nyerhetünk bűnbocsánatot, végül: Soli Deo Gloria – egyedül Istené a dicsőség.

2. Amikor a reformációról beszélünk, számomra különös jelentőséggel bír annak hangsúlyozása, hogy az emberek, azáltal hogy megértik az evangéliumot (történjen ez bárhol a világban), megváltozik az életük. Az evangélium ismeretében jobbá lesz az életünk. Ehhez hasonló változás játszódott le a történelemben: a reformáció egy nagy előremozdulást jelentett a középkorból az újkor felé. Humanizmus, reneszánsz, új technikai és földrajzi felfedezések – ez csak pár példa arról, hogy mi mindent eredményezett és hozott magával a reformáció. Természetesen ezek a társadalmi változások nem jártak problémák és konfliktusok nélkül. Ezzel együtt számomra a reformáció egy új, Istenre koncentráló kezdet. Egy új, Krisztusban szabad élet. És olyan hit, amely jó és fontos változást hoz az ember életébe.

Langschadl Mátyás