Nyáron piac igazán a piac! Uborka, paradicsom, paprika, újkrumpli, görögdinnye, sárgadinnye, cseresznye, meggy, málna, csemegekukorica, karfiol halmokban. Levendula, méz, házi sajt. Illatok, színek, hangok. Milyen ma az árusok élete? Meg lehet ebből élni? Mi nehezíti az életüket? Honnan sejthetjük, hogy őstermelőtől vásárolunk, vagy viszonteladótól? Felkerestük a komáromi Vasút utcai nagypiacot, hogy válaszokra leljünk.
„Elveszett a szezonalitás” – mondta standja mögött az izsai Moravcsík Péter. „Valamikor volt korai krumpli meg korai káposzta; az emberek várták, és akkor vették, amikor termett: egy bizonyos hónapban. Most mindent mindenkor megvásárolhatnak a szupermarketben. Nem tud az ember eladni nagyobb mennyiséget; mindig mindent kell termelni, hogy meg tudjuk tartani a vevőket – tette hozzá az agrármérnök, akinek már a nagymamája is piacolt: még a Litovellel szemben, a Duna-parton. Azután, az ötvenes, hatvanas években a Rozália-téren árultak gyümölcsöt, tojást a szülei. „A szociban minden elfogyott a nap végére, ez most már változó. Befolyásolják az üzlethálózatok, de az emberek kedve is döntő. Ha rossz az idő, nem jönnek ki a piacra, inkább elmennek a bevásárlóközpontba” – sorolta a termelő, aki a család segítségével másfél hektáron húszfajta zöldséget, görögdinnyét, sárgadinnyét termel, sőt éttermeknek, és felvásárlásra is szállítanak. „Már gyengébbek a telek, szenvedünk a kártevőktől, rengeteg a bogár. Ez feladja a leckét a régi gazdáknak is. Egyre nehezebb megtermelni azt a mennyiséget, amit valamikor könnyebb volt” – mesélte Moravcsík Péter, miközben sorra vágta a leveleket a csodaszép karfiolokról.
„Előbbre van az idén a szezon, két héttel korábban lesz hazai görögdinnye is, mint ahogy megszoktuk” – szólalt meg Csicsay Péter kertészmérnök, aki szombatonként besegít Moravcsíkék három asztalánál a piacon. „Két hete kezdtük a csemegekukorica árusítását, és sláger az újkrumpli is. A standon van egy igazi érdekesség, a hamburgerhagyma. Palántáról termesztették, nagyon finom, nem siratósan csípős. Lassan a kinti paprikát és paradicsomot kezdik árusítani, de most még inkább a fóliából származnak ezek a melegkedvelő növények” – tudatta a szakember.
„Ebbe születni kell” – közölte egy halom gyönyörű paradicsom mögött a marcelházai Vida Tamás, aki 13 éve jár termelőként a piacra, majd így folytatta: „A szüleim régóta piacoztak. Ahogy nőttem, velük együtt dolgoztam. Kurtakeszin van három ötvenméteres fóliánk. Van munka bőven. Sajnos, nagyon sok olyan árus van itt, a piacon, akik nem saját árut árusítanak. Behozzák Budapestről, a nagybaniról, megveszik a nagyáruházakban, és becsapják a vevőket, hogy saját árut kínálnak. Nem tetszik ez nekünk. Elrontják a mi üzletünket. Szlovákiában valahogy gyengék erre a törvények; és ha nagy ritkán ellenőriznek a piacon, az is gyenge ellenőrzés” – panaszolta a fiatalember, aki csempéző és kőműves munkákat is végez, mondván több munkát kell végezni, hogy az ember megéljen.
Honnan a zöldség?
De honnan tudhatja az egyszeri vevő, hogy őstermelői zöldséget vásárol, vagy például az egyik nagyáruházban szerezte be az áruját akciósan? Minden kétséget kizáró választ ugyan nem kaptunk a piacon, ugyanakkor intő jel lehet, ha valaki 15 különböző gyümölcsöt és zöldséget árul, ráadásul az egyes fajták méretre és formára is nagyon egyformák. Ebben az esetben jó eséllyel nagyáruházból, Európa messzi régióiból érkezett terményekről van szó. „Ha egy őstermelő a saját terményeit árulja, akkor általában 3-4-féle zöldséget, gyümölcsöt árul csak, ezekből viszont nagyobb mennyiséget” – jegyzi meg Vida Tamás, aki ottjártunkkor 80 kiló paradicsomot és 35 kilogramm paprikát hozott a piacra. „Én azt mondom, mindig válogasson a vevő, hogy otthon, amikor kinyitja a zacskót, ne azt lássa, hogy ez a paprika görbe, az a paradicsom kisebb, mint gondolta. A törzsvásárlóim tudják, sosem csapom be őket” – húzta ki magát az őstermelő.
„Az a helyzet, hogy sok a nem helyi áru, és a behozatallal nagyon lenyomják az árakat” – szólt át a szomszéd asztaltól Erzsébet. „Az édesapám árult ennél az asztalnál, ezért hagyta abba. Sokan belefáradnak ebbe, azt mondják, nem éri meg termelni. Egyesek nagyban megveszik a zöldséget Magyarországon, Budapesten; ide hozzák, és itt olcsón eladják. Ezt nem szabadna megengedni. csak a saját árut! Aki áruházból hoz ide terményt, csak rontja itt a minőséget” – háborgott. Anyasági szabadságon van, úgy jár ki piacozni, kell a plusz kereset. Azt mondta, kár lenne abbahagyni a termelést. „Olyan vidék ez, ahol jó a föld, és minden megterem. Sok a munka ezzel, a városiak el sem tudják képzelni. Nem úgy van, hogy megveszem a nagyraktárban, itt meg eladom. Ez hazai áru. Ezért két kézzel becsületesen megdolgoztam. És ez az ízén is érződik” – zárta rövidre.
„Nem volt furcsa méhészként mézet kínálni a sok zöldség és gyümölcs között” – fogadott Polgár Sándor – „Vagyunk itt többen méhészek, és jól megférünk egymás mellett” – nevetett. „Annak idején a párom szüleitől kaptuk az első tíz méhcsaládot. Felújított használt kaptárakkal indultunk, azután folyamatosan telepítettünk. Jelenleg 70 méhcsaláddal méhészkedünk Kava és Vágfüzes határában, Jobbágymajorban. A legtöbben az akácmézet keresik nálunk, de van repce-, virág- és napraforgómézünk is” – mondta el a fiatal méhész.
„A rendszerváltás óta piacolunk” – mosolygott Vasi Editke, miközben kaprot kötött csokorba. „Ezt a kaprot már két éve nem vetem, mert, ahogy elszórja a magját, magától megnő. A rendszerváltás előtt cégeknél dolgoztunk a férjemmel. Azután lett egy kis földünk. gabonánk is volt, de már nem bírjuk. Most a kert Vágfüzes határában huszonkét áras. A fokhagyma a vöröshagymával kint terem a határban. Szeretik azt a talajt. A piacon van segítségünk, egy jó ismerős, Marika. Már hozzászoktunk, hogy szombaton sosem vagyunk otthon. Ezt csináljuk, ebből próbálunk megélni. Ott a veteményező, ott az áru a kertben. Folyamatosan érik. És folyamatosan le kell szedni” – sóhajtott.
Az árusoknak 160 euró egy asztal egy évre, amiért év elején licitálni kell. Piacnapokon pedig újabb néhány eurót kell fizetniük. És jönnek. Esőben, hóban is. Hát még nyáron, amikor hétágra süt a nap! Miközben a piac körül, negyed tíz környékén, szinte áll a forgalom, még mindig kevés a parkolóhely. De az már egy másik történet.
Vevő érkezik. Paradicsomot kér. Kettő kiló tizenöt deka. Három euró negyvenhét cent. Így megy ez egész nap. Nyáron piac igazán a piac!
Feléled a várpiac?
Jelenleg Komáromban 4 helyen működik piac. Ebből hármat a Comorra Servis városi cég működtet. „A várpiacon 89 asztal és 4 árusító bódé található, utóbbiakból 2 van kiadva. A Kossuth téri árusítóhelyen 6, az Eötvös utcai árusítóhelyen pedig 20 asztal van” – sorolja Nagy Tamás igazgató. A városi rendőrség melletti várpiac 2015 augusztusában indult, az első héten 6 standon árusították a terményeket. Akkor azt tervezték, hentes nyílik, pékáru lesz. „A távlati tervek között szerepel, hogy egy állandó, a hét minden napján nyitva tartó büfét és szuvenír boltot is nyissanak, ami elsősorban a várba igyekvő turisták igényeit szolgálná ki” – írtuk 3 évvel ezelőtti cikkünkben. Mi a helyzet a várpiacon most?
„A Comorra Servis elindította az általános piac működtetését keddi és pénteki napokon, de ez a próbálkozás nem vált be, mivel a komáromiak a régi nagypiachoz vannak szokva. Most a várpiacot csak vasárnap működtetjük. Ezen a napon börze van, ami egyre nagyobb népszerűségnek örvend a komáromi lakosok körében” – válaszolta kérdésünkre Nagy Tamás.
Ezenkívül a hét minden napján, szombat kivételével frissítők árusítása folyik. A várpiacon van lehetőség nyilvános toalett használatára a vár látogatói számára. Hogyan lehetne a vásárlókat a várpiacra szoktatni? – kérdeztük az igazgatót. „Ez az eladók türelmén múlik. Hosszú távú folyamat, amely az eladók részéről kitartást igényel, de ez a kérdés jelenleg nincs napirenden” – válaszolta Nagy Tamás, megjegyezve, a várpiacnál a parkolással sem lenne gond, mint a nagypiacnál. „Mintegy 400 parkolóhely áll rendelkezésre” – tudatta.
Bárány János
(Riportunk a Delta július 3-i számában jelent meg.)
Mi a helyzet a komáromi piacokkal?
Dühös gazdák, tüntető traktorok
Eredeti termék védjegy tíz helyi termelőnek