Paulík József több, mint 60 éve foglalkozik a kosárlabdával. A sportágban először játékosként, később edzőként, majd funkcionáriusként tevékenykedett. A komáromi kosárlabdacsapat az utolsó hét szezonban ötször került az extraliga döntőjébe, a sikerben pedig a “Hugó” néven közismertebb csapatmenedzser oroszlánrészt vállalt. A basket.sk készített vele szezon előtti interjút.

• Meddig még?

– Nem számolom az éveket. Ameddig úgy gondolják, van értelme a munkámnak, addig csinálom, ellenkező esetben pedig nyugodt lelkiismerettel távozom. Tudom, mit tettem le az asztalra.

• Hogy néz ki a csapat a következő szezon előtt?

– Ugyan van még egy szabad helyünk egy külföldi játékos számára, a gárda kész. Ebben a fázisban több erősítés már nem érkezik.

• Azt pletykálták, Pavol Lošonský iránt is érdeklődtek. Tárgyaltak a játékossal?

– Határozottan nem.

• Hogy halad a felkészülés?

– Eddig minden rendben van, összességében elégedett vagyok. A játékosok felelősségteljesen állnak a munkához, ahogy az edzőjük is, aki ugyan fiatal, tapasztalatlan, de ambíciózus. Tetszik, ahogy a játékosokkal bánik.

• Milyen játékkal szeretnének sikeresek lenni?

– Azt hiszem, idén is gyors és szép játékkal rukkolhatunk majd elő. A csapatunk inkább támadó, mint védekező lesz, de természetesen tudjuk, hogy a minőségi védekezés nélkül a dolog nem fog működni.

• A csapat idén is a csúcsra tör?

– Évek óta úgy gondolom, hogy felesleges értelmetlen célokat kitűzni. A legfontosabb, hogy bejussunk a rájátszásba, majd a négy közé. Ott meg már bármi előfordulhat. Mindig ezt tűzzük ki a bajnokság előtt, és ez nem változik idén sem.

• Elindulnak az Alpok-Adria kupában is?

– Idén biztosan nem. A sportcsarnokon más csapatokkal kell osztoznunk, a másik gond pedig a négykörös bajnokság. Nem logikus, hogy minden csapat négyszer megmérkőzik a másikkal. Ha csak két körös lenne, akkor könnyebben játszhatnánk a nemzetközi porondon is, így viszont nagyon nehéz összehozni. Jó lenne, ha ez megváltozna, hiszen a nemzetközi megmérettetések mindig adnak valami pluszt. Nagy kár, hogy Szlovákiában nem szeretnénk tanulni abból, ami máshol jól működik. Néha úgy tűnik, nem előre, hanem visszafejlődünk.

• Tehát egy más rendszer segítene ezen?

– Így van. A kétkörös bajnokság, melyet a felsőház és az alsóház küzdelmei követnének, sokkal jobb lenne. Több mérkőzésnek lenne nagyobb tétje. Olyan nincs, hogy egy ligában ne legyen kieső. Az alsóház csapatainak nincs miért izgulniuk, és összevissza játszanak. Minden pozícióból tüzelnek, komolytalanok, és néha még meccseket is nyernek, mert nincs rajtuk nyomás. Ez Európában, de lehet, hogy a világon is egyedül­álló. Amíg a szövetség ezen nem változtat, addig nem is lesz jó.

• A komáromi focisták közel 6 millió euró támogatást kaptak az új stadionukra a magyar kormánytól. Nem gondolkodott azon, hogy ön is hasonló segítségért fordul?

– A sportcsarnok nem a mienk, hanem a városé. Így van, a focisták kaptak pénzt, elsők is a tabellán, pedig hosszú éveket szenvedtek végig a harmadik és a negyedik ligában. Most jó játékosaik vannak, az edző is remek, megy a szekér. A kérdés az, hogy a pénz érkezik-e majd akkor is, ha nem jönnek az eredmények? Komáromban sok klub szenved a pénztelenségtől. Magyarországon viszont más a helyzet. Székesfehérváron például 10-15-ször akkora anyagi lehetőségük van a kosárlabdára, mint nekünk. A Dél-Komáromban 400 ember rendszeresen jár a gyermekek számára szervezett sport-aktivitásokra. Minden a gyerekeknél kezdődik, és ilyen magas létszám mellett biztosan kinevelnek néhány remek sportolót. Ami pedig a legfontosabb, hogy egészségesebbek lesznek.

• Hol van nálunk a legnagyobb probléma?

– Likvidáltuk azt, ami régen jól működött, az ifjúsági edzőközpontokat. Ha nem visszük vissza a kosárlabdát, de az összes többi sportágat az iskolákba, óriási problémáink lesznek. Ha ez sikerülne, még lehet, hogy megérnénk azt, hogy a fiatalok a legmagasabb bajnokságokban bizonyítanak.

• Ezek szerint nem fog önnek tetszetni az új sporttörvény sem…

– Megmondom egyenesen, ez egy rossz törvény. Ahelyett, hogy segítene, meg fogja főzni a sportot a saját levében.

(KGD)