Interjú Fekete Irénnel, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége új elnökével.

Nyolcvanötben szerzett diplomát Nyitrán, harminc éven át tanított alsó tagozaton egykori iskolájában Nemesócsán, a Móra Ferenc Alapiskolában, ahol azután tizennyolc évig igazgató-helyettes lett. Szülőfaluja, ahol ma is él, kulturális élete elképzelhetetlen volt nélküle. Nyolc évig a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) Komáromi Területi Választmányának elnöke volt, négy éve irodavezető. Két hete a civil szakmai szervezet elnökévé választották.

• Gondolom, október 27-e óta a 63 a kedvenc száma.

– Igen, mert ennyi szavazattal választottak elnökké az SZMPSZ tizennegyedik Országos Tisztújító Közgyűlésén Rimaszombatban. Szép ez a szám, és megtisztelő, ha az embert jelölik egy posztra. Azt jelenti, hogy bíznak benne, elismerik képességeit, alkalmasnak tartják a rá váró feladatok elvégzésére. Jólesik, hogy a mögöttem álló többéves munka pedagóguspályámon és a szövetség különféle munkaterületein nem múlt el nyomtalanul, és azok méltányolják, akiknek szolgálatában ezt elvégeztem.

• Így Komáromban maradt a szövetség központja. Ha Közép- vagy Kelet-Szlovákiából lett volna jelölt, vitte volna a székhelyet is?

– A központi iroda mindig Komáromban volt. Az elnökjelölt lehetett volna bárhonnan az országból, hiszen 13 területi választmányunk van, amelyeknek lehetőségük volt arra, hogy jelöltet javasoljanak. Amennyiben máshonnan lett volna az elnök, gondolom, a központi iroda itt maradt volna, de az országos választmány joga dönteni ezekben a kérdésekben.

• A megválasztásáról szóló tudósítások szerint hangsúlyozta: az SZMPSZ erőssége mindig az volt, hogy az maradt, amit a nevében hordoz. Érdekszövetség, amely a hazai magyar pedagógusok, rajtuk keresztül pedig a szülők és tanulók érdekeit képviseli.

– Ez már kilencven májusában, az első közgyűlésünkön megfogalmazódott, 28 éve ennek szellemében dolgozunk. Ezeket a fő célokat tartjuk szem előtt, nevezetesen az anyanyelvi képzést biztosító intézményrendszer megtartása és a magyar oktatásügyi dolgozók érdekvédelme, valamint szakmai fejlődésük segítése.

• Beszédében a szakmaiságot emelte ki.

– Szövetségünk második erőssége mindig is az erős szakmaiság volt, a szakmai tervezés és megvalósítás, egymás és intézményeink segítése, hiszen ezért született a szövetség. Sok fiatal és idősebb kollégánk tarsolyában rengeteg használható módszertani anyag van. Ezért gondoltunk szakmai műhelyek nyitására, hogy ezt a tudást meg tudjuk osztani, munkafüzeteket és egyéb módszertani segédanyagokat adjunk ki. A Szövetségben a szlovák tankönyvek és munkafüzetek már megszülettek, más tantárgyak felé is szeretnénk nyitni. Jó viszonyt szeretnénk ápolni a Comenius Pedagógiai Intézettel, az anyaországi támogatókkal, a hazai szakmai szervezetekkel. A Nemzetiségi Oktatási Főosztálytól eddig is több olyan anyagot kaptunk, amelyeket véleményezhettünk és javaslatokkal élhettünk, erre a jövőben is számítunk.

• Mennyiben folytatása ez az áprilisban elhunyt Jókai Tibor volt elnök által fémjelzett útnak?

– Amikor Jókai Tibor itt hagyott bennünket, szinte gondolkodni sem volt időnk, tenni kellett a dolgunkat. Jó is volt a munkába temetkezni, hiszen nem titok, lelkileg nagyon megviselt bennünket Tibor halála. A folytonosság lebegett a szemünk előtt: megőrizni azokat az értékeket, amelyeket Tibor és az előző elnökök fogalmaztak meg, és ennek szellemében folytattuk a munkát. Szeretnék továbbra is megfelelni mindannak, amit elődeim képviseltek.

Ahol elfogy a gyermek, nincs mit tenni

 • Hogy halad ez a munka a magyar iskolákban? Ha marad a tanulók jelenlegi létszáma, lesznek magyar iskolák? Ha csökken, mi várható?

– Három dolog kell ahhoz, hogy jó magyar iskoláink legyenek. Először is magyar iskola, azután a magyar identitását megőrző szülő, aki magyar iskolába íratja gyermekét, végül pedig gyermek. A többi a magyar pedagógus dolga, akinek patrónusa a Szövetség. Sok iskolánk van, amelyekben száz alá esik a magyar tanulók létszáma, illetve száz olyan iskolánk, hol ötven alatti a létszám. Minden a magyar iskolák iránt érdeklődő tanulók létszámán múlik! Ha kellő számban lesz tanuló, megoldások is lesznek. Abban az iskolában, ahol elfogy a gyermek, nincs mit tenni. Régebben akár 30 tanuló is volt egy osztályban, mostanában ez a szám általánosságban tízre csökkent. Az önkormányzaton is múlik, megtartják-e az ilyen községekben a kisiskolákat, a támogatás megterheli őket. Az SZMPSZ csak szakmai segítséget tud nyújtani ezeken a helyeken.

Idegen nyelvként tanítani a szlovákot

 • Két éve a szakpolitika új koncepciót dolgozott ki a szlováknak, mint idegen nyelvnek az oktatására, és ebbe a projektbe, somorjai és nagymegyeri iskolák mellett, a bátorkeszi magyar alapiskola is bekapcsolódott. Elmondaná, hol tart az ügy?

– Ez a Módszertani Pedagógiai Központ öt éves projektje. Tavaly Búcson, az Igazgatók Országos Tanácsa konferenciáján Szőköl István igazgató úr beszámolt a projekt folyamatáról. Az eredményről, gondolom, a Szövetséget is informálni fogják.

• Mi erről a személyes véleménye?

– Egyértelműen idegen nyelvként kellene tanítani a szlovákot, mivel az itteni gyerekek magyar családból, magyar közegből érkeznek az iskolába. Vannak olyan területek, ahol a környezet adott ahhoz, hogy a szlovák nyelvet gyakorolják, de vannak olyan falvak, ahol a gyermek sem a családban, sem az utcán nem hall szlovák beszédet. Ők hátrányban is vannak. Az a tapasztalat, hogy a német vagy az angol nyelvet, amiket idegen nyelvként tanítanak, kedvelik, és könnyen elsajátítják a tanulók. Ha így tanítanák a szlovák nyelvet, azzal is jobban boldogulnának. Alsó tagozatos pedagógusként a Skabella-Bóna módszerrel tanítottam, ami a kommunikációra épül. Öröm volt a gyermekek csillogó szemét nézni a szlovákórán, hiszen volt sikerélményük. A kommunikációra, a szókincsfejlesztésre kell fektetni a hangsúlyt, játékossá, interaktívvá kell tenni a tanítási órákat, az írást, az olvasást későbbre lehet hagyni. Az viszont tény, hogy nem csak a pedagóguson múlik az, hogy a gyermek megszeresse az állam nyelvét, ez a szülő feladata is.

• Mi lesz az első teendője, amikor leül az íróasztala mögé?

– Amikor a megválasztásom után hétfőn bejöttem az irodába, ugyanúgy ültem az íróasztalomhoz, mint azelőtt, és folytattam a napi feladatokat. Egyelőre még nincs új irodavezető, így ezt a feladatot továbbra is én látom el, de a napokban kiírjuk a posztra a pályázatot, ez a funkció külön embert kíván. November közepén három napos Mátyás-konferenciánk lesz Párkányban. A tanároknak szóló emlékkonferenciára a Rubicon című történelmi folyóirat biztosított előadókat. Ránk vár még Rimaszombatban a Hatvani István magyar polihisztor tiszteletére rendezett szakmai konferencia is. Két hete zárult az országos óvópedagógiai konferenciánk Galántán, előtte pedig Nagymegyeren volt az Igazgatók Országos Társulásának a konferenciája. Konferencia konferenciát követ, most ennek a lendületnek a közepén tartunk. Az év végéig még lesznek tanulmányi versenyeink, novemberben a Kincskereső Dunaszerdahelyen, és a Tudok című kutató diákok konferenciája ugyanott. Hivatalból több rendezvényen meg kell jelennem, elnöki szinten képviselni szövetségünket, előadásokat tartani. A feladatok visznek előre.

• Azt nyilatkozta megválasztása után, hogy szolgálatnak tekinti az elnöki teendőket.

– A pedagógusi hivatásomat is szolgálatnak tekintettem. Szívvel-lélekkel végeztem azt a munkát, ahogy később itt, a Szövetségnél is így tettem. Ez huszonnégy órás szolgálat. Tudom, hogy a kollégák napközben tanítanak, így késő délután, este nyugodtan felhívhatnak, soha nincs kikapcsolva a telefonom.

Bárány János

Kapcsolódó cikkeink:

Kegyensúlyozott beiratkozás Komáromban

Jókai Tibor: jó irányban haladunk

Régiónkban többen választottak magyar iskolát

Magyar iskola, szlovák nyelvtudás

Szlovákoktatás: magolás helyett beszélgetés