A karácsony istálló mélye. Állatok éltető lehelete. Síró gyermek, bölcső. Jászol, szúró szalma, derékaljnak kellő.
Az első mosoly. Ölelés és óvás. A karácsony az első sírás. Majd a csend, a pompás.
A karácsony lángos csillag, röpte fejedelmi. El is indul három király Megváltót keresni.
Az ünnep az álom hava éke. A karácsony angyal lépte pásztorok elébe.
Továbbadott örömhír. Elűzött félelem, nyugodt szív.
Koldusok reménye. Hajléktalanok takarója. Meleg étel íze.
Hódolat és irgalom. Imára kulcsolt kéz. Időben érkező segítség. Meleg szoba, oltalom.
A karácsony vigadalom. Forralt bor és fahéj. Kórusban szól édes ének. Fabódékban árult ékek.
Finom puncs is. Hideg ellen forrón. Van a pulton sok kis angyal, nem is olyan olcsón.
A karácsony jó zene. Andalító, bódult. Van, aki csak ezt hallgatja, más talán már ráunt.
A karácsony sokadalom. Láb a lábra rálép. Halmokban az ezer áru. Nagy kosarak dugig telve. Csomagtartók teletömve. Így nyugodt az ember lelke.
A karácsony fűtött szoba. Tiszta szőnyeg, pucolt ablak. Bár a hűtőt megpakoltuk, jut még hely a halnak.
A karácsony fenyőfák sikolya. Hazahozott erdő. Feldíszített karácsonyfa. Egy-két helyen eldől. Gömb, gyertya és angyalhaj. Kínai égősor. Gyártották Sanghajban. Sok illatos mézeskalács, citrommáz van rajta.
A karácsony hosszú fohász éjfélkor elmondva. Itt vagy hát, Megváltó. Jöttél e világra.
A karácsony csendes léptek koppanása hideg macskaköveken. Angyalszárnyak suhogása szürke egeken. Hóhullás is kegyes teleken. Apró égőkkel körbetekert világító fa, díszes tereken.
A karácsony egy régi éjjel. Férfi, szülő feleséggel. Egy kisded azután, ragyogó szemmel.
És szól a hálaima. Itt vagy, megvagy kis Jézuska!
A karácsony egy újabb megért reggel. Sok segítő ember. Fény sötétbe borult helyeknek.
A karácsony a bennünk élő örök gyermek.
Bárány János