Mesélő épületek című sorozatunk újabb részében egy olyan komáromi épületet faggattunk, amelynek udvarán naponta járunk ügyes-bajos dolgainkat intézni. Megcsodáljuk a hatalmas gesztenyefákat, a kutakat, a kis hidat. A Tiszti pavilon udvara valóságos oázis a belvárosban. Nem volt ez mindig így. Mácza Mihály történésszel az alapoknál kezdtük.

Tíz évvel az 1848-as forradalom és szabadságharc után kezdték építeni a Tiszti pavilont, neogótikus stílusban. De miért? – kérdeztük a szakembert. „Bár nem szeretném fixnek venni ezt a dátumot, lehetett egy évvel korábban, vagy később, de addig a helyőrség tisztjei részben a várban, részben a városban laktak. Nem volt állandó helyük. Ebből kiindulva az udvar úgy gondolta, központi lakhelyet építtet nekik. Így indult az építkezés. Ez egy hatalmas U alakú épület, ahol rengeteg tisztet el tudtak helyezni. Többnyire ugyan legényemberek voltak, de akadtak családosok is. A parancsnoknak pedig külön lakosztálya volt a vár felé eső szárnyban. Ezt máig észre lehet venni, ki van emelve az épület ebben a részében. Az épületet alápincézték” – sorolta a történész.

Egy eltűnt épület

Állt az udvar közepén egy építmény, amelyet ma már hiába keresnénk. Mácza Mihály elmondta, ez volt a Tiszti pavilon kocsiszínje. „A tisztek nemcsak lovon jártak, hanem kocsival is közlekedtek, azokat valahol tárolni és javítani kellett. Később, a modern világban, a huszadik században autók álltak ott. A Magyar Területi Színháznak volt ott egy műhelye, az emeleten lakásokkal. Ezt az épületet a kétezres felújításkor lebontották. Az a felújítás hozta a Tiszti pavilon életében az építése óta bekövetkezett legnagyobb változást. A két Komárom együtt pályázott egy európai alaphoz, a nyertes pályázatnak köszönhetően sikerült olyan állapotba hozni, ahogy ma látjuk. Akik ismerték azelőtt ezt a helyet, azok a megmondhatói, hogy az épület teljesen le volt élve, mindenféle szervezetek használták; udvara is borzasztó állapotban volt, és a háború óta egyre csak romlott” – mesélte a történész.

A homlokzatán egy felirat olvasható: Viribus Unitis – vetettük közbe. „Ferenc József császár kedvenc jelmondata, azt jelenti, hogy egységben az erő. Több alkalommal, több helyen használták, ahol az Osztrák-Magyar Monarchiát kellett jelképezni. Volt egy ilyen nevű hadihajó is. Többek között a Tiszti pavilon homlokzatára is feltették, jelezve, a monarchia építtette a tisztjei részére” – mondta riportalanyunk.

Az erkélyen játszott a zenekar

De miért van négy bástyája? „Úgy építették meg, hogy egy támadás esetén, végszükségben, ha a helyőrség beszorulna a Tiszti pavilonba, valamennyire tudják védeni magukat. A pincék bombabiztosak, a bástyákból rálátni az egész udvarra. A Tiszti pavilont egyébként megvédték a várost körbevevő erődök” – adta meg a választ Mácza Mihály.

Az Aranysas állt a helyén

Mindezek után régi időkbe kalauzolt bennünket Mácza Mihály. „Korábban, mielőtt megépült volna a Tiszti pavilon, a helyén egy nagyon híres ‘beszálló’ vendéglő volt, az Aranysas, ahol lovakkal, szekerekkel meg tudtak szállni – árulta el. – Amikor felújították a Tiszti pavilont, és néhány vállalkozó felvállalta, hogy vendéglátóipari létesítményt nyit, Varga Istvánnak jómagam súgtam meg, hogy hagyományt őrizhetnénk azzal, ha az étterme az Aranysas nevet kapná, és végül kapta is. Mielőtt elkezdték volna a Tiszti pavilont építeni, csak néhány régi utcának a vége állt ezen a területen. A középkori Komárom feküdt a mai park helyén, azután a harcok során eltűnt, csupán a végében maradt meg néhány épület. 1835-ben Bakonyi Imre generális várparancsnok parancsára kiépítették azt a kis ligetet, amely kisebb-nagyobb változásokkal mindmáig itt található. Ennek a szélén állt még néhány ház- és utcamaradék. Ami abba a részbe esett, ahol a Tiszti pavilon épült, azt lebontották, beleértve az említett Aranysast is.”

A város mozija

Mácza Mihály Komáromi anziksz című kötetében olvastunk egy komáromi farsangról. Valamennyi egyesület, egylet, szervezet másutt bálozott. A katonák a Tiszti pavilonban? – kíváncsiskodtunk. „Igen. Majdnem mindegyik társadalmi rétegnek megvolt a maga szórakozóhelye. Esetleg néhány egyesület összefogott, és úgy szórakoztak” – mesélte.

Katonák a második világháború végéig tartózkodtak a Tiszti pavilonban. „Ahogy forgott a történelem kereke, úgy cserélődtek a helyőrségek, a katonák használták a második világháború végéig. 1927-ben a tiszti kaszinó helyére bekerült a mozi. Ez lett a város mozija. Gondolom, 1945-ig vetítettek korabeli filmeket. A díszterem mai színpadán volt a vetítővászon” – mondta a történész.

Három kút és egy híd

Végül a Tiszti pavilon mostani állapotát is megidéztük, hiszen közel húsz éve amfiteátrumot is építettek az udvarban, szabadtéri színpaddal. „A felújítás során az építők megtaláltak három eredeti kutat. Ezek ma is láthatók, vasrácsozatot alakítottak ki rajtuk. Díszítik az udvart, ezekhez alakították az udvar további részeit. Az egyik kúttól a másikig vizesárok vezet, ami a Dunát jelképezi. Ezen átível a két Komárom egységét jelképező fahidacska. Azután a Selye János Egyetem itt helyezte el névadója mellszobrát” – idézte a közelmúltat Mácza Mihály történész.

Bárány János