Mézi, azaz Mézecskalácsház – maguk között csak így nevezik a gútaiak a Kürti Mónika által vezetett krízisközpontot. A város szélén, az Érsekújvárra vezető híd tőszomszédságában lévő kis telepen öt évvel ezelőtt egy álom született, hogy jobbá, szebbé tegyék a rászorulók és számkivetettek életét.

Ma már A mi Gútánkért Polgári Társulás nyolc aktív tagja és megannyi önkéntes segíti a bajbajutottakat a krízisközpontban. „A kezdeti időkben semmi se volt. Mindent az alapoktól kellett elkezdeni. Segédkeztem a Vöröskereszt helyi szervezetében, aminek elnöke vagyok. Láttam, mennyien igényelnék az otthon melegét, a jó szót, pár ruházati holmit, használati cikket és némi elemózsiát. Eleinte siralmas volt. Magam jártam Garamszentkeresztre adományokért. A környéken csak később sikerült megfelelő kapcsolati hálót kialakítani – meséli Kürti Mónika, a társulás vezetője. – Mára egy nagy családdá váltunk. Nem egyszerű emberekkel dolgozni, főleg rászorulókkal, de mérhetetlen hálát érzek segítőim iránt, mert kemény emberi sorsokkal és viselkedésekkel szembesülnek. Egymásban tartjuk a lelket.”

Minden tizedik gútainak segítenek

A krízisközpontban minden fellelhető, amire egy rászorulónak leginkább szüksége lehet. Ez pedig sok esetben egy támogató szó, biztatás és apró gesztusokba csomagolt kedvesség. Kürti Mónika elmondja, mintegy 180 rászoruló családdal tartják a kapcsolatot, illetve körülbelül két tucat egyedülállóval. Ez összességében kiteszi Gúta lakosságának tíz százalékát. „Magas a rászorulók száma. Nem mindig csak az szorul segítségre, akin látszik. Vannak rejtőzködők is. Az emberek valamiért szégyellik, és csak nagy nehézségek árán jönnek be a központba segítséget kérni. Az elmúlt öt évben a kitartó munkánknak meglett a gyümölcse, hiszen felfigyeltek ránk Gútán is. Meglepő lehet, de kezdetben messzebbről érkeztek adományok, a helyiek vagy nem tudták, hogy vagyunk, vagy bizalmatlanok voltak. De ahogyan növekszik az adományozók száma, azt is látom, mennyi mindenkin kellene még segíteni. Néha megszakad a szívem, hogy ennyire korlátozottak a lehetőségeink.”

A környékbeli települések mellett az országhatáron túlról is érkeznek felajánlások. Lenne lehetőség Németországból is adományokat szerezni, csak a fuvarral adódnak problémák. „Sokszor előfordul, hogy felajánlanak valamit, csak el kellene érte menni. Ez számunkra nehézség. Nem is a gépjármű hiánya, bár az is közrejátszik, hanem főleg a fuvar- vagy üzemanyagköltségek miatt. Ezen a téren még gyerekcipőben járunk.”

Közben körbepillantunk a területen, ahol a kis menedékhely áll. „Leélt állapotban találtam rá erre a helyre. De feltettem a rózsaszín szemüvegemet, és olyasmit is megláttam, amit mások nem. Ma itt tartunk, de bőven akad még tennivaló.” Büszkén mutatja, hogy a rozoga épületet szépen felújították, kifestették, otthonná varázsolták. Hála ezer segítő kéznek és jólelkű embereknek. „Volt, aki építőanyagokkal segített, más fuvart intézett, megint mások főztek, mikor látták, mennyire igyekszünk. Elkezdtük, és szép lassan csatlakoztak hozzánk az emberek. Öt éve, november 17-én, ami jelképes dátum, nyílt meg a központunk, és ma már a melléképületet is sikerült elfogadható állapotba hozni. Itt kapott helyet a raktárunk, ugyanis egyre több adománynak kellett helyet találnunk. Idén az önkormányzattól ezer eurós támogatást kaptunk, a melléképületet a várostól béreljük. Új tetőt raktunk fel, új tűzfalat építettünk, a meglévő ablakokat felújítottuk, cseréltük a bejárati ajtót, amihez üveget a városi lomtalanításkor szereztünk az utcáról. Fával fogunk tüzelni, mivel nincs bevezetve a gáz. A tűzifát is adományból szerezzük.”

Kiküszöbölték a visszaéléseket

A Vöröskereszt mellett segítséget nyújtanak a helyi társulások is. Mónika kiemelte a hajómalom üzemeltetőit, a Szlovák Kultúra Barátainak Körét, illetve a Szent György Vitéz Lovagrendet. „Emellett helyi vállalkozók és fizikai személyek is hozzájárulnak munkánkhoz. Minden támogatásért hálásak vagyunk.” A mi Gútánkért Polgári Társulás központjában naponta tizenöt-húsz rászoruló fordul meg, Gúta külterületeiről is, például Hamusatból, Őrtényből, Pacsérokról, Császtáról és Királynérétről.

Ruhakiadójuk roskadozik az adományoktól. Kürti Mónika elmondja, megrendszabályozta a kiadást, elkerülve a szélhámosokat és visszaélőket. „Naplót vezetünk, amibe feljegyezzük, ki, mikor, milyen holmit vitt el. Szabályokat kellett hozni, mert többen visszaéltek ezzel. Tucatszámra vitték el a ruhákat, azzal tüzeltek. Ezt megszüntettük. Biztosítunk tűzifát is, ha sikerül, illetve akár egyéb használati tárgyakat is adományozunk… Ezúton kérem viszont a jótékonykodókat, hogy csak hasznos és használható holmikat hozzanak nekünk. A lyukas, molyrágta, foltos és koszos ruhákkal, levált talpú cipőkkel, pár nélküli zoknikkal és működésképtelen eszközökkel mi sem tudunk mit kezdeni, a kukába valók.”

Nagyratörő tervek

Eddig apró lépésekkel fejlesztették a krízisközpontot, de nagyratörő álmaik vannak. Az lenne az igazi, ha egy teljes ellátórendszert tudnának kialakítani. „Egyelőre kis lépésekkel haladunk. Ám jó lenne kialakítani egy éjjel-nappali melegedőt, ahol felügyelet mellett látnánk el ’hajléktalanjainkat’, s akkor nem zavarnák a köznyugalmat a városban. Tisztálkodási lehetőséggel, társasági szobával. Terveink között szerepel egy menedékház kialakítása is, ahol meghatározott ideig laknának az időszakosan rászorulók, a bérleményből pedig fenntartható lenne az intézmény. Itt főleg olyanoknak nyújtanánk segítséget, akik vagyonelkobzás, végrehajtás, tűzeset vagy egyéb katasztrófa miatt maradnának hajlék nélkül.”

Szóba kerül a Dankó Pista telepen élő romák helyzete is. Kürti Mónika az integrálás felé tartó legnagyobb lépésnek azt tartaná, ha egy romaközpontot tudnának beindítani. Egy emeletes épület földszintjén szociális helyiségek kerülnének kialakításra, lehetőség lenne oktató-nevelő helyiségeket is létrehozni, legfőképpen a kiskorúakra fókuszálva, s helyet kapna egy nagy terem, ahol a romabíróságokat lehetne tartani, illetve zenés-szórakozási akciókra is használható lenne. Egy-egy helyiségben billiárd és asztalitenisz játszására is nyílhatna lehetőség, az emeleten pedig kicsi, de komfortos szoba-konyhás lakásokat lehetne kialakítani. Emellett roma nemzetiségű alkalmazottat lehetne foglalkoztatni.

A város támogatja

Nem túl elrugaszkodott igény ez, hiszen a városvezetés és az önkormányzat foglalkozott a kérdéskörrel, és hajlandó lenne ilyesmibe invesztálni. Horváth Árpád, Gúta polgármestere a krízisközpont kis ünnepségén is hangsúlyozta, szükséges a központ, és a város minden támogatást megad, hogy az önkéntesek továbbra is gondoskodhassanak a rászorulókról. Összetett szociális koncepciót is kidolgozott a város, amely értelmében létrehoznának egy közösségi központot és menedékhelyet, az egyedülálló anyák számára bölcsődét létesítenének, illetve alacsony jövedelmű kétszülős és ifjú családoknak, valamint időseknek tizenkét szociális lakást építenének. A város központjába pedig egy hatalmas szívet helyeznének ki – hasonlót, mint ami Győrben látható – Gúta segít, kétnyelvű felirattal. A két és fél méter széles és mintegy ötven centiméter vastagságú rozsdamentes acélból készült szív alakú tartóba gyűjtenék a műanyagflakonok kupakjait, amit szintén pénzzé téve segítségnyújtásra használnák fel. A kupakokat a krízisközpontba is várják.

Jótett helyébe jót várj! Szinte lehetetlen lenne felsorolni, hogy kinek és mi mindenben segítettek A mi Gútánkért Polgári Társulás tagjai. Ám nem is ez a lényeg, hanem a lankadatlan kedv, az elhivatottság és empátia, amivel megannyi nélkülözőnek a kézzelfogható hozzájáruláson túl az élethez nélkülözhetetlent adják: reményt!

Decemberi jótékonysági akciók

A mi Gútánkért Polgári Társulás számos jótékonysági akciót szervez, amivel a rászorulókon segít: főznek, horgásznak vagy egyéb közösségi tevékenységet végeznek. Decemberben két nagyobb szabású akciójuk is lesz, hiszen a karácsony közeledtével még inkább megmutatkoznak a szükséghelyzetben lévők. Kétszer lesz kézművesvásár hobbi-kézművesek portékáiból – december 7-én a városi művelődési központban, december 15-én pedig a szabadidőközpont tükörtermében. A város központjában két kondérban főzik majd a káposztalevest december 13-án. Ide nemcsak rászorulókat, hanem mindenkit várnak, aki szívesen elfogyasztana egy ízletes káposztalevest.

Borka Roland
(A mi Gútánkért PT és a szerző felvételei)