Legtöbbünk úgy gondol a karácsonyra, mint a szeretet, a béke és a család ünnepére. Az emberek ilyenkor szívesen lepik meg egymást szebbnél szebb ajándékokkal és töltik az év ezen időszakát szeretteik társaságában. Azonban messze nem mindannyiunk annyira szerencsés, hogy ilyen ideális körülmények között töltheti az ünnepeket. A nélkülözni kényszerülők számára ez az időszak gyakran nemhogy nem kellemesebb, de számos esetben még jóval megterhelőbb is, mint az év többi napja. Hátrányos helyzetű emberek meséltek a karácsonyukról, és arról, hogy milyen nehézségekkel kell ilyenkor szembenézniük.

A karácsony is olyan nap, mint a többi

A 45 éves J. azt követően vált hajléktalanná, hogy összeveszett a feleségével. Rövid ideig az utcán élt, nem sokkal később bekerült a komáromi hajléktalanszállóra. Négy gyereke van, közülük kettőre fizet gyerektartást. Mindennapi szükségleteit rokkantnyugdíjából fedezi, emellett minden felkínálkozó munkát példátlan szorgalommal elvállal. Karácsonya pont annyira szerényen telik, ahogyan az év bármely más napja. Mivel családjával az utóbbi időben megromlott a kapcsolata, a szentestét egyedül tölti. Ha marad rá pénze, készít magának valamilyen ételt – általában nokedlit vagy rántott csirkét. Időnként sör is kerül melléje. Karácsonykor a szálló lakóinak ételt osztanak, jellemzően káposztát, salátát és húst, ami mellé almát vagy banánt is szoktak kapni.

A folyamatos egyedüllétet megszokta már, így ez szenteste napján sem zavarja. Ajándékot nem kap senkitől, és nem is szokta felhívni ezen a napon senki. Mivel a hajléktalanszállón nincs közös karácsonyozás, ezért egymaga, karácsonyi filmek nézésével tölti a szentestét. Elmondása szerint karácsony idején is élelmiszerre van a legnagyobb szüksége. Hosszas gondolkodás után elárulja, hogy egy karácsonyfának is örülne. Majd szerényen hozzáfűzi: nem kellene nagy, egy kicsi fa is elég lenne neki.

Számára a karácsony is olyan, mint az év bármely más napja, ilyenkor is hajlandó lenne elmenni dolgozni, ha hívnák.

Az ünnep az utcán már nem jelent semmit

A középkorú I. asszony már több mint tizenöt éve Komárom utcáin tengődve éli életét. Családjával nem tartja a kapcsolatot. Öt gyerekét korábban elvették tőle. A hajléktalanszállóra egyáltalán nem szeretne bemenni. Elmondja, az utcán élők teljesen másként élik meg a karácsonyt, mint ami megszokott. Számukra az ünnepek már elvesztették a jelentőségüket. Ezeket az embereket nem a karácsony hangulata, hanem ilyenkor is csupán a nyomor és a reménytelenség érzése járja át. Magányuktól, kilátástalanságuk tudatától és különféle függőségeiktől szenteste napján sem tudnak szabadulni. I. bevallja, számára a karácsony még rosszabb, mint az év többi napja, mert nincsenek nyitva az üzletek, így nem tud pénzt kérni az ott vásárlóktól. Ilyenkor általában még a szemeteskukákban sem talál ételt, amit elfogyaszthatna. A szentestét vagy egyedül tölti kinn, a hidegben, vagy néhány társával együtt. Tizenöt utcán töltött év után úgy érzi, sohasem lesz már jobb az élete, és nem is hisz abban, hogy érdemes lenne megpróbálni változtatni.

A legfontosabb, hogy előteremtsük az ételt

A Kaván élő R. családban kilenc gyerek van. Egyik szülőnek sincsen állandó munkahelye, segélyekből és segédmunkák vállalásából teremtik elő a megélhetéshez szükséges alapvető dolgokat. Az anyuka, N. elmondja, a gyerekek általában nem kapnak semmit a fa alá. Habár a legtöbbjük még kicsi, de megértik, hogy miért nem vesznek nekik ajándékot ilyenkor. A szülők számára az az elsődleges, hogy karácsonykor is legyen valami az asztalon. A karácsonyi menü jellemzően krumplisaláta, illetve valamilyen hal vagy hús. Az év többi napjához hasonlóan ebben az időszakban is kapnak élelmiszert a szociális munkásoktól, továbbá meleg ruhákat, mikuláscsomagot, és az ünnepek alkalmából karácsonyfát és hozzá szaloncukrot is.

Szűkös keretbe kell beleférni

A 44 éves Kati hároméves korától gyermekotthonban nevelkedett. Három gyermeke van, kettő már felnőtt. Jelenleg élettársával és 12 lányukkal élnek egy fedél alatt egyszerű, de nagyon tiszta és ízlésesen berendezett lakásukban. Bár helyzetét valamelyest megkönnyíti, hogy párja dolgozik, ám Kati jelenleg munkanélküli, brigádmunkákból tartja fenn magát. Úgy véli, karácsonyuk nem sokban különbözik más emberek karácsonyától, csak kicsit szűkösebb anyagi keretbe kell beleférniük. Pénzügyi nehézségeik ellenére a szülők mindig gondoskodnak arról, hogy szenteste napján legyen elegendő étel az asztalon. Általában halfilé, krumplisaláta, rántott csirkemell vagy káposzta náluk a karácsonyi menü. Az ételeket mindig attól függően választja ki, hogy éppen mi olcsó az üzletekben. Desszertnek gyakran készít ilyenkor például pudingot. Emellett szinte már hagyománnyá vált náluk, hogy az ünnepek alkalmával étellel segítik ki egymást a családtagjaikkal és jószándékú ismerőseitől is szokott élelmiszert, illetve süteményeket kapni. Kati elárulta, tíz év után idén először lesz élő karácsonyfája, egy segítőkész ismerőse jóvoltából. Korábban a szociális munkásoktól kaptak műfát, amit minden évben tizenkét éves lányával közösen díszít fel. A szaloncukrot, amit vagy maga vásárol, vagy szintén adományként kapják, általában nem aggatják fel a fára, inkább alája helyezik egy tálkába. Habár lányának a legnagyobb álma, hogy egy érintőképernyős telefont kapjon karácsonyra, megérti, hogy családja ezt jelenleg nem engedheti meg magának. Az anyagi nehézségek dacára azonban a szülők mindig tesznek arról, hogy meglepjék valamilyen aprósággal lányukat. Többnyire kozmetikumok kerülnek a fa alá.

Jelenlegi nehéz helyzete ellenére Kati tele van tervekkel, lelkesedéssel, és nagyon bizakodó a jövőt illetően. Az elkövetkező évtől ismét szeretne állandó munkahelyen dolgozni, hogy családja számára gond nélkül be tudja biztosítani mindazt, amire a hétköznapokban szükség van.

Laux Georgina
A szerző felvétele