Legutóbb a permakultúráról szólt rovatunk. Ehhez a témához és a jelenlegi helyzethez szervesen kapcsolódik a fenntartható élet kialakítása.
Abban minden felelősségteljesen gondolkodó ember egyetért, hogy az életünk már sosem lesz olyan, mint a COVID-19 járvány előtt. Egyesek egyenesen azt állítják, a kialakult helyzet egy jelzés arra, hogy az emberiség rossz irányba tart. Ez az állítás alá is támasztható olyan hírekkel, miszerint jelentősen csökkent a világon a szén-dioxid kibocsátás, tisztábbak a vizek és a levegő is, mióta nagymértékben csökkent a termelés, az utazás és a mértéktelen fogyasztás is mérséklődött. A fogyasztás ebben az esetben nem csak az étkezést jelenti, ugyanis sokan tapasztaljuk, hogy az élelmiszer-fogyasztás mintha még nőtt is volna. Egyrészt a készletek felhalmozása bizonyos mértékig szükségszerű, másrészt pedig, mivel nem érezzük magunkat biztonságban, elkezdünk sokkal többet enni és tartalékolni. Ez normális emberi reakció, a legősibbek közül.
De hogyan lehetne a jövőnk mégis fenntartható? Hogyan oldjuk meg ellátásunkat, amikor az emberek jelentős hányada városban él? Hogyan élhetnénk nagyobb biztonságban?
A Maslow-piramis az emberi szükségleteket rendszerezi, fontossági sorrendben. Az első és legfontosabb emberi szükségletek a fiziológiai szükségletek, mint a szomjúság és az éhség. Nem meglepő tehát, hogy az emberek vásárolnak. Ha viszont egy kicsit gondolunk a jövőnkre is, és szétnézünk a környezetünkben, láthatjuk, hogy rengeteg lehetőségünk van a saját szükségleteink bizonyos szintű ellátására. A permakultúra erre azt mondja: „minden kert”. Azaz, akárhol, akármilyen körülmények között el lehet és ebben a helyzetben el is kell kezdeni kertészkedni. Nagy szerencsénk, hogy épp tavasz van.
Ha panelházban élünk, akkor is meg tudunk termelni a családunk számára rengeteg élelmiszert. Hatékony a balkonkertészkedés, négyzetméterenként 20-30 kg zöldség megtermelése sem elérhetetlen. Az ablakpárkányunkon tudunk zöld leveles és fűszernövényeket termelni, a lakásban rendkívül nagy energiatartalmú csírákat és mikrozöldeket nevelni. Akár a lépcsőházban, a lépcsőfordulókban is termeszthetünk több 10 kiló krumplit a zsákos- vagy vödrös módszerrel, a ház előtti kiskertek pedig akár több családot is elláthatnak zöldséggel, gyümölccsel. A régi, senki által nem használt hatalmas homokozók is bevethetőek lehetnének bármilyen zöldséggel.
Komposztáljunk és alakítsunk ki közösségi kerteket a lakótelepeken. Kérdezzük meg ismerőseinket, a közelünkben élő időseket, nincs-e véletlenül rég nem művelt kertjük. Neveljünk otthon palántákat, és adjunk belőle másnak is. Hozzunk létre bevásárló-közösségeket, segítve ezzel azokat, akik a piacon értékesítették volna otthon megtermelt árujukat, mi pedig ezáltal fogyasszunk helyi, értékes anyagokkal teli táplálékot. Forduljunk egymás felé ebben a nehéz helyzetben, segítsük egymást, így a biztonságérzetünk is megerősödik és újra pozitívan tekinthetünk a jövőnkre. Ne feledjük, nem a Földet, magunkat kell megmentenünk!
Ha bárkit Önök közül szívesen részt venne ilyen tevékenységekben, keressen minket bátran a kompakt.komarom@gmail.com e-mail címen.
Szegi Aranka
Kapcsolódó cikkeink:
Zöld válasz: Permakultúrás szemlélet
Zöld válasz: Az vagy, amit megeszel
Zöld válasz: Terítéken az ételpazarlás
Zöld válasz: A legjobb háziállatok
Zöld válasz: A műanyagok szelektálása egyszerű
Zöld válasz: Miért fontos az újrahasznosítás?
Zöld válasz: A felelősségteljes szemétkezelésről
Zöld válasz: Tudatos vásárlás, kevesebb szemét
Zöld válasz: Hogy lesz egy csapásra kevesebb szemetünk?