A jelenlegi helyzetben kiemelten fontos, hogy pozitívan tekintsünk a jövőbe. A családunknak van erre egy nagyszerű stratégiája, amit most meg szeretnék Önökkel osztani.
A gyermekeké a jövő. Ennyi a „titok”.
Két pici gyerekünk van, akiket a kezdetektől a környezettudatosságra nevelünk. Persze nem kell ezt úgy elképzelni, hogy leültetjük őket, és hegyi beszédet mondunk, vagy elvárjuk tőlük, hogy tudjanak tőlük még elvárhatatlan dolgokat, ettől sokkal egyszerűbb a stratégiánk. Példát mutatunk. Látják, hogy egyes anyagokat külön gyűjtünk, hogy a zöldség héját kivisszük az erkélyre, és megetetjük vele a gilisztákat, hogy a képződött komposztba vetjük el a különböző zöldségmagokat. Egyszerűen jelen van a mindennapi életünkben a környezetkímélő életmód.
Azt gondolom, ez a kulcs. Amit mi elrontottunk, azt nekik kell majd helyretenni, és ezt csak úgy várhatjuk el tőlük, ha felhívjuk a figyelmüket a témára. Az én idősebb kislányomat nagyon érdeklik az állatok, növények. Sok időt tölt azzal, hogy megfigyelje őket, vagy éppen begyűjtse a neki tetsző növényeket. Sokat beszélgetünk róluk. Négy évesen már rengeteg védett állat, vagy éppen gyógynövény nevét tudja erőltetés nélkül. Kíváncsiságból.
Azt gondolom, a kis gyermekeket nem kell alábecsülni, vagy óvni a széltől is. Mi sokat vagyunk a természetben. Ilyenkor előjönnek olyan kérdések is, mint például: miért dobálják el az emberek a szemetet, amikor tudják, hogy nem szabad? A minap egy olyan helyen sétáltunk, ahol tavaly még egy gyönyörű, virágzó cseresznyefa állt ebben az időszakban, most pedig csak egy kihalt, száraz ronccsal találkoztunk. Jogosnak éreztem a kérdést, hogy miért nem virágzik már ez a szépség? Mondanom sem kell, vegyszeres kannák voltak a törzse mellett… A piacon is elgondolkodik az ember, mikor a négyéves megkérdezi, miért áll sor ott, ahol azok a nagy paprikák vannak, az idős néninél meg senki, aki sokféléből árul keveset?
Igen, ez is rajtunk múlik. Fontos, hogy a jövő felnőttjei már belenőjenek a tudatosságba. Fontos, hogy lássák a jó példát nap mint nap. Csak mi mutathatjuk meg nekik a helyes utat, mint az élet összes területén. Ezzel menthetjük meg a saját jövőnket is.
A bezártság miatt sokat vagyunk együtt. Használjuk ki a sok közösen töltött időt, hangolódjunk egymásra, lassuljunk le és szemlélődjünk együtt. Nagyon egyszerű most a figyelmünket az igazán lényeges dolgok felé irányítani. Ragadjuk meg az alkalmat és tanuljunk egymástól. A gyerekektől könnyen tanulhatunk szemlélődést, empátiát. A különválogatott „szemétből” készíthetünk együtt játékokat, használati tárgyakat. Kertészkedjünk, járjuk a természetet együtt. Észrevétlenül változik át majd az életünk egy sokkal értékesebb életté. Adjunk neki egy esélyt. Megéri!
Szegi Aranka
Kapcsolódó cikkeink:
Zöld válasz: Fenntartható élet
Zöld válasz: Permakultúrás szemlélet
Zöld válasz: Az vagy, amit megeszel
Zöld válasz: Terítéken az ételpazarlás
Zöld válasz: A legjobb háziállatok
Zöld válasz: A műanyagok szelektálása egyszerű
Zöld válasz: Miért fontos az újrahasznosítás?
Zöld válasz: A felelősségteljes szemétkezelésről
Zöld válasz: Tudatos vásárlás, kevesebb szemét
Zöld válasz: Hogy lesz egy csapásra kevesebb szemetünk?