A választási fiaskóról, a formálódó magyar egységről és a folyamatosan dráguló hulladékkezelésről is kérdeztük Sólymos Lászlót, a Híd két hónapja megválasztott elnökét, korábbi környezetvédelmi minisztert.

• Térjünk még vissza egy kicsit a parlamenti választásokra. A Híd csupán 2 százalékot szerzett, Ön szerint mik voltak ennek az okai?

– A legfőbb ok az volt, hogy a Smerrel és a Szlovák Nemzeti Párttal léptünk kormánykoalícióra, miközben a választók többsége változást akart, vagyis nem egy olyan kormányt, amelyiknek ismét a Smer a meghatározó pártja. A Kuciak-gyilkosság idején valószínűleg ki kellett volna lépni a kormányból, annak ellenére is, hogy az fenyegetett, a Kotleba-párt szélsőségesei ugranak be helyettünk. De a vesztes háború után mindenki generális.

• A Híd párton belül Ön volt az, aki leginkább szorgalmazta, hogy a Híd egyezzen meg az MKP-val, illetve legyen közös magyar lista. Ha ez megtörténik, meglett volna az 5 százalék?

– Biztos vagyok benne, hogy igen, amennyiben valóban őszinte összefogás születik. A választót ugyanis nem lehet átverni, kiérzi, ha valami nem őszinte. Tavaly nyáron, amikor az MKP-val tárgyaltunk a koalícióról, készíttettem egy felmérést, ami 7 százalékra mérte a Híd-MKP közös indulást, miközben külön-külön mindkét párt 5 százalék alatt állt. Ha megtörténik az összefogás, akkor a 7 százaléknál jobb eredményt is elérhettünk volna együtt, amennyiben valóban egymást segítve, egymást erősítve lépünk fel.

• Miért nem tudott megegyezni a két nagy párt?

– Nem volt őszinte szándék a megegyezésre. A májusi EP-választások után számomra egyértelmű volt, ha nem tudunk összefogni, akkor baj lehet. Ráadásul, ha a választások előtti hónapokban többször is csík alá mérnek egy pártot, a választók elgondolkodnak, és azt kérdezik maguktól: érdemes erre a pártra szavaznom, ha úgyse jutnak be? Nem tudom, mennyien lehettek azok, akik emiatt szavaztak például szlovák pártra, vagy maradtak otthon, de biztos volt ilyen választói réteg.

• Van alternatívája a magyar pártok összefogásának?

– Nincs más lehetőség, csak a magyar pártok együttműködése. Félre kell tennünk a taktikázást, egyúttal meg kell találnunk a módját annak, hogy létrejöjjön egy erős szubjektum, ami politikailag képviselni tudja a szlovákiai magyarokat, a régiót, az itt élőket. Azaz nem mondhatunk le azokról sem, akik velünk, magyarokkal együtt élnek Dél-Szlovákiában. A cél nem az, hogy jóba legyünk egymással, hanem hogy egy olyan erős politikai egységet teremtsünk, amely el tudja érni, hogy az emberek megkapják azt, ami nekik jár. Vagyis hogy az itteniek élete jobbá váljon, legyen minőségi egészségügyi ellátás, délen is épüljenek az utak – például Komáromban mihamarabb megépüljön az elkerülő út.

• Úgy tűnik, most először mindenki részéről őszinte a szándék a magyar egység megteremtésére. Valóban az?

– A Híd részéről biztosan. Egy dolog azonban fontos: tiszteletben kell tartanunk egymás különbözőségeit. Azt kell néznünk, hogy mi az, amit a közösbe bele tudunk tenni annak érdekében, hogy az egységes szubjektum minél erősebb legyen. Az elmúlt 10 év mély nyomokat hagyott maga után, az árkokat be fog kelleni temetni. Mindenkinek félre kell tennie a sérelmeit, mert ha ez nem történik meg, nem tudunk majd együtt dolgozni.

• A Hídnak vannak szlovák tagjai is. Ők hogyan tudnak majd betagozódni egy új rendszerbe? Miképpen viszonyulnak a majdani magyar egységhez?

– Ruszin és roma tagjaink is vannak, és még sorolhatnám. Ha az új párt a magyar ügyek mellett hangsúlyosan odafigyel az egész déli régió fejlesztésére, akkor ez a tömörülés mindenkinek érdekes lesz, aki ebben a térségben lakik, hiszen mindegyikünk életét pozitív irányba mozdíthatja, nemzetiségre való tekintet nélkül. Ehhez persze az kell, hogy parlamentbe kerüljünk, mert enélkül sokat nem tudunk elérni. Sőt, elsősorban kormányra kell kerülni ahhoz, hogy valós eredményeket tudjunk felmutatni. Ha erős politikai képviselet alakul, akkor képes lesz tenni egész Dél-Szlovákiáért, ami nagyobbrészt elmaradott régiónak nevezhető. Minden szlovák párt elkezdte „halászni“ a magyar választókat. Mi sem tehetjük meg azt, hogy bezárkózunk és azt mondjuk, nekünk nem kellenek más nemzetiségű választók.

Ha egy párt felvállalja egy régió képviseletét, akar és tud is tenni ennek érdekében, akkor ennek a pártnak más itt élő nemzetiségeket is meg kell szólítania, kár lenne erről lemondani. A Híd például ezt is tudná hozni a közösbe. Mások mással tudják erősíteni az egységet. El kell tudnunk fogadni egymást, és akkor működni fog.

• A választási adatokból is látszik, hogy a magyar választók a legkiábrándultabbak. Sőt, van egy olyan fiatal magyar választói réteg, amelyik hangoztatja, soha többet nem fog magyar pártra szavazni. Őket mivel lehetne megszólítani?

– Azzal, hogy a jövőbeni tömörülés egyértelműen elkezd dolgozni azon, hogy a déli régió lakosainak életét jobbá tegye. Mivel nem vagyunk a parlamentben, hiányoznak a valós eszközeink, korlátozottak a lehetőségeink az üzeneteink eljuttatására, vagyis ez nagyon nehéz feladat lesz. Ennek ellenére úgy gondolom, már az egység megteremtése is egy erős induló lépés lesz.

• Mikorra jöhet létre az egység?

– Erre nehéz válaszolni, hiszen mindannyiunkon múlik. Bízom benne, hogy minél hamarabb. 2022-ben megyei és helyhatósági választások lesznek, amikor már közösen kellene fellépnünk.

• Kitölti a négy évét a Matovič-kormány?

– Erős a mandátumuk, több mint 90 képviselőjük van, a koalíció sorsa nem egy-két szavazaton múlik, vagyis ebből a szempontból kényelmes helyzetben vannak. Viszont eddig nem úgy tűnik, hogy urai lennének a koronavírus miatt kialakult helyzetnek, ami komoly gondokat okozhat. Az abortusz, a művi megtermékenyítés kérdése, a plágium-botrányok állnak a politikai vita középpontjában, de közben nincs szó arról, hogy mihez akar kezdeni a kormány a gazdasági gondokkal. Mit tesz majd a kabinet, ha 15-20 vagy még több százalékkal visszaesik a gazdaságunk, hogyan kezeli a növekvő munkanélküliséget? Németországban, Ausztriában egy főre számítva 14-12 ezer eurót költöttek gazdasági segítségre, Szlovákiában ez az összeg nem éri el a 900 eurót. Már ősztől oldani kellene a gazdasági problémákat, a vállalkozóknak, de például az önkormányzatoknak is segítségre van szükségük. Mintha a kormány ezt nem tudatosítaná – a gazdasági bajok orvoslása helyett szociális csomagot fogadtak el.

• Négy évig vezette a környezetvédelmi tárcát. Mi az, amire büszke?

– A környezetvédelmi minisztériumnak lehetősége van bizonyos környezetvédelemhez kapcsolódó régiófejlesztési beruházások finanszírozására uniós alapok és a környezetvédelmi alap segítségével. Ilyenek például a csatornahálózatok, vízvezetékek kiépítése, az épületek – iskolák, óvodák, kultúrházak – hőszigetelése, energiatakarékosabbá tétele. Dél-Szlovákiába soha nem jutott ennyi pénz ilyen jellegű beruházásokra, mint a miniszterségem idején, amire büszke vagyok.

Másrészről volt néhány fontos törvény, amit sikerült kidolgoznunk és elfogadnunk. Például a lex Csallóköz, vagyis az ivóvíz védelméről szóló törvény, de elfogadtuk a környezetvédelmi stratégiát is az elkövetkező 30 évre, ami már 25 éve húzódott. Sikeres négy évnek érzem miniszteri tevékenységemet és sajnálom, hogy az utódom nem folytatja az egyes megkezdett projekteket.

• A szemétkezelés kapcsán bevezetett szigorú szabályozások komoly többletköltséget jelentenek az önkormányzatoknak. Például a szeparálási arány függvényében meghatározott állami lerakási illeték ellen is tiltakoztak, a városok és falvak szerint túl gyorsan lett bevezetve…

– Valójában megértem az önkormányzatokat. Ez az intézkedés egy 2010 óta hatályban lévő uniós előírás nyomán született. A gyors bevezetésre azért volt szükség, mert a minisztérium 8 évig tétlen volt, nem tett semmit a fokozatos bevezetés érdekében, Brüsszel viszont közölte, ha Szlovákia továbbra sem alkalmazza a szeparálási arány növelésére irányuló uniós szabályokat, kötelezettségszegési eljárást indít, aminek súlyos pénzbírság lett volna az eredménye. Ausztriában 90 euróba kerül egy tonnányi vegyes hulladék lerakása a szeméttelepen, nálunk pedig pár évvel ezelőtt még a 10 euró/tonnát sem érte el (az elmúlt hónapokban fokozatosan emelkedik ez az összeg, ma nagyjából 30 euró/tonna körül van az átlagos lerakati díj Szlovákiában – a szerk.), miközben a szomszédos uniós államokban is mindenhol 25 euró/tonna körül volt a lerakási díj. Viszont Ausztriában csak a szemét 4 százaléka kerül szeméttelepre, miközben nálunk pár éve még 67 százaléka. Vagyis az osztrák hulladék 94 százalékát vagy újrahasznosítják, vagy elégetik.

Ráadásul az uniós szabályok értelmében ma már nem lehet új szemétlerakatokat nyitni, a meglévők pedig fokozatosan betelnek, így ezeket be kell majd zárni. A szemetünkkel azonban kezdeni kell valamit a jövőben is. Ezért fontos az, hogy minél magasabb legyen a szeparálási arány, hiszen a válogatott hulladékot újra felhasználják, nem szemétlerakatban végzi. Az állami illeték az önkormányzatokat arra ösztönzi, hogy lépéseket tegyenek a jobb szeparálási arány érdekében. De a lakosokat is motiválja a hulladék válogatására, hiszen ahol alacsony a válogatott szemét aránya, ott meg fog kelleni emelni a lakossági szemétdíjat is. Egy ilyen döntés soha nem népszerű, mégis megléptük, mert szükséges volt. Miniszteri kinevezésemkor országosan 20 százalék alatt volt a szeparálási arány, távozásom idején ez 50 százalék körülire emelkedett. Ha bezárnak a lerakatok, nem marad más, mint a szemét elégetése – ami még mindig jobb, mint a lerakatokban hagyni a szemetünket unokáinknak.

• Minisztersége idején szó volt arról, hogy országosan 5-6 nagy hulladékégető létesülne.

– Egyelőre csak előkészületek történtek, elkezdtünk foglalkozni a kérdéssel. Azonban van két alapvető probléma. Az egyik, hogy az Európai Unió nem nyújt pénzügyi támogatást szemétégetők építésére, az államnak pedig nincs erre forrása, így egy szemétégető építése csak magánberuházásként valósulhatna meg. Még nagyobb gond az, hogy Szlovákiában óriási az ellenszenv a szemétégetőkkel szemben, ahol csak felmerül, azonnal tiltakozik a lakosság.

• Jogos ez az ellenszenv?

– Véleményem szerint nem. A mai korszerű technológiákkal olyan égetőket építenek, amelyeknek gyakorlatilag füstje sincs. Stockholmban és Bécsben a város központjában található szemétégető, amely senkit nem zavar.

Miniszterként jártam Párkányban, ahová műanyaghulladék-égetőt terveztek. Felszólaltam a lakossági fórumon, és elmondtam, hogy a közeli nánai telep két éven belül betelik, új telepet viszont nem nyithatnak. Viszont a párkányi szemetet valahová el fog kelleni szállítani, jóval messzebbre. Ez többletköltséggel jár majd, amit végső soron a lakosok fognak megfizetni, és a vége az lesz, hogy Párkányban 3-4-szer annyit fizetnek majd a lakosok a szemétért, mint egy olyan településen, ahol még működő szeméttelep van, illetve ahol hulladékégetőt építenek – utóbbi jelenleg még drágább, mint a szeméttelep használata, de ez meg fog változni.

Mindenképpen szükség lesz hulladékégetőkre, miközben a szeparálási arányt is tovább kell növelni. Ha ugyanis nem lesz megoldás a szemétlerakatok bezárása utáni időkre, akkor borzalmasan sokat fogunk fizetni a hulladékért.

Csaba Ádám

(Interjúnk a Delta augusztus 4-i számában jelent meg.)

Kapcsolódó cikkeink:

Forró Krisztián: egység kell, de a megmaradásunk a lényeg
Őry Péter: a Zrínyiket és Klapkákat egy akolba kell terelnünk
Mózes Szabolcs: 10 évig jegelték a magyar gondokat, nulláról indulunk