Az 55 éves Kele Géza talán már a kétszázadik maratonján is túl lenne, ha a járvány nem szólt volna közbe. 2020-ban azonban a futóversenyek jelentős része elmaradt, így a jubileumi célba érésre még várni kell. A híres sportolónak ugyanakkor sajnos nem ez volt a legfőbb problémája, mivel novemberben őt is ledöntötte a lábáról a kór. Erről, és a jövőről is beszélgettünk vele.

• Hogyan értékeled az elmúlt évet közéleti szempontból?

– A 2020-as év egy kusza, fejetlen, gyorsan felejtős év volt. Az emberekben elhintették a félelmet, ehhez társult a bizonytalanság érzése, amit a korlátozások, bezárások miatt éreztünk. Háromnaponta változtak a szabályok, soha nem tudtuk pontosan, milyen korlátozások vannak éppen érvényben. Az embereket stresszelte a bizonytalanság, és a média által közvetített „Covid-őrület”. Persze, volt ennek alapja is, de a félelem hosszú távon biztosan lebetegít.

• Hogy értékeled az elmúlt évet a sport szempontjából?

– A sport hatalmas károkat szenvedett! A területi futball például megszűnt, az edzőtermeket bezárták, a futóversenyeket pedig eltörölték! Ami engem is közvetlenül érint, az az, hogy a legtöbb maratont áttették 2021-re. Hihetetlen kárt okozott ez bennünk, sportolókban, és persze a nézőktől, a sport rajongóitól is sokat elvettek.

• Amíg nem betegedtél meg, mennyire vetted komolyan a koronavírust?

– Soha nem tagadtam a vírus létezését. Amíg azonban nem betegedtem meg, bevallom, én is a kételkedők és a szkeptikusok táborába tartoztam. Koratavasszal és nyáron is sokat utaztam, többször voltam külföldön. Ezrekkel futottam közös versenyeket, soha nem kaptam el semmit. A munkámból kifolyólag üzleti tárgyalásokat folytattam idegenekkel, éttermekben étkeztem minden nap, de a vírusnak se híre se hamva nem volt.

• Mesélj nekünk a betegségedről. Hogy kezdődött?

– Eljött a november. Akkoriban Pozsonyban és Budapesten jártam, de a korlátozások miatt étteremben már nem lehetett étkezni, így az autóban kellett ebédelnem. A hideg palackos vízzel mostam kezet, a fertőtlenítőszerrel pedig óvatosan bántam, hogy ne érezzem a tisztítószer szagát. Erre minden bizonnyal rá is fizettem, mert véleményem szerint valahol megettem a vírust, mégpedig egy jókora adagot.

• Mikor érezted először, hogy baj van?

– Egy kemény edzést végeztem, ami után másnap furán éreztem magam. Ez nálam nem szokványos, hiszen viszonylag gyorsan regenerálódom. Hihetetlen fejfájásom volt, rázott a hideg, gyengeség uralkodott el rajtam. Másnapra 38,5 fokos lázam lett. Arra gondoltam, megfázhattam az edzésen, hiszen erre már volt példa korábban. Biztos, ami biztos, otthon külön szobába költöztem, még az ajtót is becsuktuk. Nem sokkal később jött a száraz köhögés, s bár az illatokkal, ízekkel nem volt gond, már rossz előérzetem volt, így leteszteltettem magam, az eredmény pedig pozitív lett. A családom többi tagja érdekes módon nem kapta el, én viszont fekvőbeteggé váltam, nagyon durvám belázasodtam. Két hétig otthon feküdtem, a feleségem ápolt, miközben nagyon köhögtem. A Covid-centrum közben telefonon azt mondta, csak akkor hívjam a gyorsmentőt, ha lilul a szám. Erre végül hál’ isten nem került sor. A tüneteket láz- és köhögéscsillapítóval kezeltem. Pszichikailag és fizikailag is teljesen legyengültem, 6 kilót fogytam, és a mellékhelyiségbe is csak tántorogva tudtam kimenni.

• Hogy érintette mindez a családodat, munkádat?

– A család, rokonság, közeli barátaim nagyon aggódtak értem, mert ők tudják, hogy nálam azért nem szokványos, hogy ilyen beteg legyek. Itt köszönném meg feleségemnek, valamint Fanni lányomnak, Péter öcsémnek és sógorasszonyaimnak (Lívia és Melinda) a törődést. Naponta érdeklődtek, bevásároltak, és a szükséges gyógyszereket, valamint vitaminokat is beszerezték a karantén ideje alatt. A munkahelyemen a vezetőség és a kollégák is nagyon megértőek voltak, támogattak a gyógyulásban. Mindenkinek nagyon szépen köszönöm!

• Milyen állapotban voltál a betegség leküzdését követően?

– Úgy mondták, hogy három lázmentes nap után már nem fertőz a beteg, ennek ellenére még azért vártam öt napot, amikor is a körzeti orvosom egy igazolást állított ki számomra, miszerint kigyógyultam a betegségből, ráadásul 3 hónapig védettségem van. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy rengeteg mellékhatás jelentkezhet még, a sportolástól pedig egy hónapig eltiltott! Nagyon gyenge voltam ekkor, napokig csak lézengtem.

• Hogyan kezdted el újra felépíteni magadat?

– Mindig úgy gondoltam, hogy kemény fából vagyok faragva, ez pedig most sem változott, ezért elkezdtem a gyaloglást. Először 3 kilométert mentem lassan a határban, majd 4 és 6 kilométert, és mindig tartottam egy nap pihenőt. Az első két napon azonnal le kellett pihennem, olyan fáradt voltam. Fokozatosan emeltem a gyaloglás távját egészen 10 kilométerig. Az ünnepek alatt gyönyörű volt az erdő. Ezenkívül otthon saját testsúlyos edzéssel erősítettem és próbáltam visszaszerezni az elveszett erőnlétemet. A huszadik napon kocogni próbáltam, de 8 perces tempónál 150-es pulzussal rá kellett döbbennem, hogy mindent elölről kell kezdenem, a futást újra kell tanulnom.

• Hogy állsz most?

– Jelenleg háromnapos ciklusokban kocogok és gyalogolok, majd egy nap pihenővel folytatom a felépülést. Valamit javult a helyzet, hiszen már 7 és fél perces tempónál járok, és közben a pulzusom is 145 körül van. Természetesen nagyobb megerőltetést még nem szabad bevállalnom. Vár még egy kardiológiai kivizsgálás, és ki tudja még mi. A maratoni táv teljesítése ugyanis hatalmas terhet ró a szervezetre. Nem szabad kivizsgálások nélkül belevágni.

• Mennyire látod most máshogy a Covid-járványt?

– Természetesen némileg változott a véleményem! Az sem igaz, hogy egy edzett ember nem kaphatja el! Sőt! Rengeteg profi sportoló is elkapta, igaz, a betegség lefolyása különböző. A belgyógyász szakképesítésű körzeti orvosommal próbáltam elemezni a dolgot, mi történhetett? Hogyhogy engem így levert ez a kór? Hiszen a rendszeres extrém sport, amit intenzíven 15 éve végzek, nagyon jó hatással van a szervezetre. Erős a szívem, tökéletes a kiválasztásom, remek a közérzetem, és még sorolhatnám. Viszont megtudtam, hogy ha valaki ennyit sportol, légzőrendszerének nyálkahártyáján az immunoglobinok szintje csökkenhet, illetve az extrém terheléstől meggyengülhetnek. A doktor úr egyébként már két éve jelezte ezt nekem azzal, hogy le kéne lassítani, illetve pihenni kéne pár hónapot. Nos, ez most megtörtént, igaz kényszerből. Már öt hete pihenek. Próbálom ezt a tényt pozitívan felfogni. Egy biztos, Covid-járvány van, és mindenki nagyon vigyázzon.

• Mik a terveid ebben az évben?

– Futóversenyek áprilisig nem nagyon lesznek, addig vissza szeretném nyerni a régi formámat. Keményen fogok dolgozni. Még 5 nagy verseny teljesítése hiányzik a kétszázas jubileumhoz. A pozsonyi, kassai, budapesti és a luxemburgi maratonra, valamint két ex-kluzív külföldi versenyre már beneveztem. Félmaratont, tíz kilométeres gyorsuló, edzőversenyt is tervezek teljesíteni az év folyamán. Június végén ismét meg szeretném rendezni a Kék Duna Futóversenyt Dunamocson, ahova mindenkit szeretettel várok.

• Csinálsz majd valami olyat is, amit eddig nem?

– Ez most nekem egy újrakezdés. Ezért is döntöttem úgy, hogy indítok egy kezdő, illetve újrakezdő maratoni futó programot. Aki szeretne, velem tarthat, és mivel én is a nulláról kezdem, készülhet úgy, ahogyan én. Mindenkinek személyre szabott tanácsokat is készítek az edzéseihez. Egy személyes találkozás után belőjük az egyén célját, és már kezdheti is a futóedzéseket.

• Mit tanácsolsz az embereknek?

– Azt, hogy ha tudják, védjék magukat a vírustól. Kezdjenek el sportolni. Heti három alkalommal harminc perctől maximum egy óra untig elég ahhoz, hogy egészséges maradjon valaki. A Delta olvasóinak és a szerkesztőségnek boldog új évet kívánok, és azt, hogy visszatérhessünk a megszokott mindennapjainkhoz. Jó egészséget, jó sportolást!

Kovács Dávid