Egyik legszebb szavunk az „édesanya”, nem véletlenül. Hiszen már kisgyermekként tudjuk, hogy ha bármi gond adódik, hívjuk anyut. Idősebb fejjel sokszor dacolunk a szabályaival, végül rájövünk, talán mégis neki volt igaza. Felnőttként pedig olyan jól szeretnénk helytállni az életben, ahogy édesanyánk tette.

Mindemellett anyák napja alkalmából köszöntjük a nagymamákat, dédmamákat, keresztanyákat, nevelőszülőket is. Nem utolsósorban pedig hálát adunk mérhetetlen szeretetükért, gondoskodásukért, hiszen egy anya számára a legnagyobb kincs a gyermeke. De különböző szervezetek és támogatók igyekszenek boldoggá tenni ezt a napot azon gyermekek számára is, akik árván maradtak.

Világszerte megünnepelt napról beszélünk. Különböző országokban más és más napokon ünneplik. Magyarlakta vidéken május első vasárnapján, ami az idén május 2-ára esik.

Az anyák napja története

Az édesanyák megünneplésének eredete az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rhea, az istenek anyja, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A 17. században Anglia-szerte terjedt el először az anyák napja. Ilyenkor a szolgák, cselédek kimenőnapot kaptak, hogy hazatérve családjukhoz, köszönthessék az édesanyákat. Az ajándék ekkor még valamilyen sütemény volt. Csak később vált szokássá, hogy virág is párosult az ajándék mellé. Az Egyesült Államokban 1872-ben, Bostonban ünnepelték először. 1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Néhány év múlva az akkori amerikai elnök, Woodrow Wilson hivatalos ünneppé tette ezt a napot. Az ünnepet „felkarolták” a virágkereskedők, cukorka- és ajándéktárgy kereskedők, akik Európában is propagálni kezdték. Ennek hatására gyorsan népszerűvé vált világszerte.

Ünneplés szerte a világban

Anna M. Jarvis sikeres próbálkozásának jelképeként 1914-től Amerikában és több európai országban – Szlovákiában, Ausztriában, Hollandiában, Csehországban, Németországban, Finnországban, Törökországban – azóta is május második vasárnapján tartják.

Magyarországra az ünnep ötletét Petri Pál vallás- és közoktatási államtitkár felesége hozta Amerikából és először 1925-ben ünnepelték meg. A Magyar Ifjúsági Vöröskereszt kezdeményezte az anyák napja országos bevezetését, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva, május első vasárnapján. A magyarok mellett május első vasárnapján ünnepelnek még Litvániában, Portugáliában, Spanyolországban és Romániában is.

Emellett Franciaország és Svédország május utolsó vasárnapjára teszi az anyák napját. Norvégia februárban, Costa Rica és Thaiföld augusztusban, Oroszország novemberben, Panama pedig decemberben emlékezik meg az édesanyákról.

Hogyan is köszöntselek?

Joggal tehetjük fel a kérdést, hogyan is köszönhetnénk meg mindazt, amit értünk tesznek egész életükön át az édesanyák? Vissza lehet adni azt a sok jót, amit tőlük kaptunk? Reménytelen vállalkozás lenne. Az anyák fáradhatatlan, áldozatos munkáját nem lehet pusztán szavakkal és ajándékokkal meghálálni. Az igazi édesanya nem is a háláért teszi a dolgát, nem vár viszonzást. Határtalan szeretete türelemmel, megértéssel, önzetlenséggel és megbocsátással párosul. Az egy napos kiemelt figyelem nem tudja viszonozni a rengeteg törődést, de egy apró kis ajándék minden anyai szívet megmelenget.

Az egyik legnépszerűbb ajándék a virág. Szinte bármilyen virág illik az anyák napjához, mégis méltán népszerűek az ilyentájt nyíló tavaszi virágok, mint például az orgona. Kedves tavaszi cserepes virágzó növények és összeültetések éppúgy ajándékozhatók, mint a virágcsokrok.

Ünnepelni azonban nem csak vásárolt ajándékokkal lehet. Nagy örömet szerezhetünk egy saját készítésű aprócska tárggyal, verssel, saját készítésű rajzzal is. Egy-egy szívből jövő apróság bizony csodákra képes. Erőt ad a nehéz időkben, megszépíti a szürke hétköznapokat és megmosolyogtat.

A jelenlegi pandémia nehéz időszakában az online felköszöntések is szóba jöhetnek. Hiszen még mindig nem javasolt a rokonok látogatása, így sokan vannak, akik a nagy távolság miatt még ritkábban láthatják szüleiket. Azonban szeretetünk kifejezése sokféleképpen lehetséges most is: egy üzenet, egy telefonhívás, egy videobeszélgetés vagy akár egy képeslap küldése, mind-mind emlékezetes marad.

Amennyiben pedig már nem lehet velünk az életben, kialakult az a szokás, hogy virágot visznek a sírjára anyák napja alkalmából. Ezzel is kifejezve, hogy a szívben emléke örökké megmarad.

Mert bizony nagy érték, ha elmondhatjuk minden nap: „Köszönöm Istenem az édesanyámat!”

Ferenczy Viki