Görgetve a híroldalakon, lapozgatva a napilapokban egyre több olyan hírrel találkozhatunk, hogy itt meg ott, ezek meg azok tiltakoztak a járványügyi megszorítások és a kormány határozatai ellen. Nagy átverés az egész pandémia, legyintenek sokan. Pont úgy, ahogy legyintettünk egyet, majd csatornát váltottunk múlt év januárjában, amikor először szivárogtak ki adatok a Vuhan városában felbukkanó koronavírusról.

Mi itt, Európában, távol Kínától, biztonságban éreztük magunkat. Talán túlságosan is nagy biztonságban. Egészen addig, míg a SARS-CoV-2 fel nem ütötte fejét a környező államokban, a szomszédos országokban, majd Szlovákiában is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) pandémiát hirdetett, a mai kor embere pedig, akinek nem volt megfelelő pszichés megküzdési stratégiája egy járványhelyzetre, hiszen az utolsó komoly világjárvány az 1918-19-es spanyolnátha volt, bepánikolt.

Jött a nyár, amikor is a vírus természeténél fogva visszahúzódott, majd a tél, és vele a Covid-19 kegyetlen (a világon 193 657 935 ember kapta el eddig a koronavírus-fertőzést, a halálos áldozatok száma 4 151 849) pusztítása.

De az már a múlt – gondolják sokan. Azok számára azonban, akiknek a Covid-19-ből való gyógyulás után sem múlnak a tüneteik, egészségük és az életminőségük megromlott, s hónapok óta  post-Covid szindrómával vannak betegszabadságon, nem a múlt, hanem a kétségbeejtő és elkeserítő jelen.

Post-Covid, a vírusfertőzés hosszútávú hatása

„Abban az esetben, ha a beteg a koronavírus fertőzést követően tizenkét hétig vagy annál hosszabb ideig, akár hónapokig is a Covid-19 megbetegedés tüneteit mutatja, vagy a betegség valamelyik szövődménye megnehezíti számára a munkavégzést, rontja az életminőségét, post-Covid vagy más néven long-Covid tünetegyüttesről beszélhetünk – magyarázza Dr. Pásztor László, az Európai Magánorvosok Állandó Munkacsoportja Vezetőségének tagja, a Szlovákiai Magánorvosok Társaságának tiszteletbeli elnöke. – A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a betegek 30-35 százalékánál alakul ki valamilyen krónikus megbetegedés. A vezető tünet egy nagyon komoly és megmagyarázhatatlan fáradtság, valamint a nagyon erős, semmivel sem csillapítható, migrénszerű fejfájás. Jellemző a kínzó köhögés, fulladás-légszomj érzése, mellkasi fájdalmak, alvászavarok, szapora szívdobogás, ízületi fájdalmak, szorongásos zavarok, depresszió, a koncentrációs képességek és pszichikai teljesítőképesség csökkenése, íz- és szaglásvesztés. Ebben a stádiumban a betegeknek már legtöbbször negatív a PCR- tesztjük eredménye, nem fertőznek. Csak kivételes esetekben fordulhat elő elhúzódó pozitivitás.” A papírforma szerint a Covid-19 betegségből ki vannak kezelve, sőt a meglévő tüneteik mögött nincs orvosilag alátámasztható szervi elváltozás. Az eredményeik jók, csak a betegek nincsenek rendben. A szó szoros értelmében szenvednek. Hetekig, hónapokig, ami azt igazolja, hogy nem szabad egy lapra tenni a koronavírust az influenzavírussal. „Egyelőre az orvostudomány nem talált magyarázatot a hosszan elhúzódó Covid állapotra – mutat rá az ismert orvos. – Lehet alkati kérdés, függhet az adott személy immunrendszerétől, szervezete általános állapotától, lehet genetikai oka, de a vírus típusa is közrejátszhat, mert az már teljesen világos, hogy nem ugyanazzal a vírustípussal szállunk harcba minden esetben. Tekintettel arra, hogy ismert szindrómáról van szó, ezek a betegek továbbra is táppénzen maradhatnak. A legrosszabb az, hogy hiába próbálkozunk különféle kezelésekkel és gyógyszerekkel, a betegek állapotában nem érünk el látványos javulást. Pont ezért volt rendkívül fontos lépés az egészségügyi minisztérium részéről, hogy felszólította az egészségügyi biztosítókat: az ezzel a tünetegyüttessel diagnosztizált betegek számára biztosítsák az utókezelést a gyógyfürdőkben. Az érsekújvári kórházban pedig külön szakrendelőt nyitottak ezen betegek a részére, melynek a fő feladata, hogy megfelelő szakrendelőkbe irányítsák a betegeket. Sajnos annyira sokrétű ez a tünetegyüttes, hogy ha minden panasszal külön szakorvoshoz küldenék a betegeket, hetekig-hónapokig járnák a szakrendelőket. Jelenleg az orvostudomány álláspontja az, hogy megelőzésre kell fektetni a hangsúlyt. A védőoltás fontosságát mindenkinek személyesen kell mérlegelnie. Nagyon fontos a természetes (veleszületett) immunrendszerünket vitaminokkal, immunerősítőkkel erősíteni, odafigyelni a megfelelő folyadék bevitelre és pozitívan gondolkodni. Remélhetőleg tanulunk a múlt évben elkövetett hibából, amikor a nyári határnyitás és lazítás alatt az emberek tömegesen indultak nyaralni külföldre. Azokat a szigorításokat, amiket most bevezettek, akkor is meg kellett volna hozni, ha a világban nem terjedne egyre jobban a delta variáns. Nem azt mondom, hogy maradjunk otthon, de járványügyi szempontból az lenne a jó, ha hazaérkezés után mindenki betartaná az ötnapos karantént, majd elmenne PCR-tesztre. Nem azért, mert azt megparancsolták, mert kötelező, hanem azért, mert felelősek vagyunk egymásért.”

Fél év betegség után javulás a gyógyfürdőben

A post-Covidban szenvedő betegek számára a gyógyulást nagyban elősegíti, ha eljutnak valamelyik gyógyfürdőbe. Ezekből Szlovákiában nincs hiány (Borosznó, Bajmóc, Stubnyafürdő, Bártfa, Gyűgy stb.). A beteg állapotának súlyossága szerint a szakorvosok adhatnak erre ajánlást, legalább tíz és legfeljebb huszonegy napos intervallumra. A gyógyfürdőkben számos kezelést alkalmaznak a tünetek enyhítésére. „Ezt a megbetegedést nem kívánom senkinek. Előtte jó fizikai kondícióban voltam és nem volt semmilyen alapbetegségem. Így amikor januárban pozitív lett a tesztem, és még jó egy hétig csak enyhe tüneteim voltak, nem is gondoltam arra, hogy a következő napokban ott fekszem majd a komáromi kórház intenzív osztályán kétoldali tüdőgyulladással– meséli tapasztalatait Csintalan Zsuzsanna pedagógus, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének egyik alapító tagja. – A tüdőm 85%-át érintette a gyulladás. A vérnyomásom, amivel soha nem volt gondom és a vércukrom, ami előtte a normában volt, az egekbe szökött. Volt egy éjszaka, amikor csak az orvosok áldozatos és emberfeletti munkájának és szaktudásának köszönhetően sikerült megbirkóznom a szervezetemet fenyegető összeomlással. Furcsa, de egész idő alatt, pedig sokszor hallottam a szomszédos kórteremben beálló sokatmondó csöndet, halálfélelem nem volt bennem. Miután hazakerültem és idővel szembesültem azzal, hogy valószínűleg már soha nem leszek ugyanolyan fitt, mint előtte, sokkal inkább megviselt lelkileg. A gyógyulás azonban annak ellenére, hogy a mai napig gyógyszereket szedek, többek közt Prednisont, aminek sok és kellemetlen mellékhatása van, a vártnál sokkal jobban elhúzódik. Jó fél év elteltével, most, hogy ide kerültem a lucski gyógyfürdőbe, érzek igazi javulást. Naponta számos procedúrának, pl. inhalálás, oxigénterápia, sóbarlang-kezelés stb. vetnek alá. El is fáradok tőlük rendesen, amikkel azt szeretnék megelőzni, hogy a tüdőmben fibrotikus, azaz hegesedéses elváltozások alakuljanak ki. Rengeteg a post-Covidos beteg, de jó kezekben vagyunk.”

Annyi a beteg, hogy éjszakába nyúlik a rendelés

Este tízkor a legtöbb ember már „jó éjszakára” készülődik otthonában. A komáromi Eötvös utcában található Szent Valéria Rendelőintézetnek azonban egyetlenegy ablaka – ahol az elhivatottságáról közismert Dr. Balázs Ferenc kardiológus rendel – sokszor még ilyenkor is világít, mert az utóbbi hónapokban, csak jönnek és jönnek a betegek. „Korábban is találkoztam vírusos szívizomgyulladással, mivel minden vírusfertőzés az egész szervezet megbetegedése, de soha olyan nagy arányban, mint a koronavírussal fertőzötteknél. A koronavírus félelmetes arányban okozott szövődményeket korábban teljesen egészséges embereknél is. Nemcsak tüdőgyulladást, szívizomgyulladást, hanem veseelégtelenséget, idegrendszeri károsodást stb. Áprilisban, májusban napi szinten három-négy beteg kopogtatott be hozzám poszt-Covidos kardiológiai panaszokkal, egészen fiataloktól az idősekig. Legtöbbször nehezen leírható mellkasi fájdalomra, csökkent terhelhetőségre, vérnyomás és pulzusszám-ingadozásra panaszkodtak, időnként viszont szívelégtelenséghez köthető tünetekkel jelentkeztek. Légszomj, alsó végtagi duzzanat miatt kértek orvosi segítséget.” Mikor rendelőjében tetőzött a poszt-Covidos betegek száma, azt tapasztalta, hogy a tünetek súlyossága alapján négy csoportba lehet sorolni a betegeket.

Az elsőbe azokat a betegeket osztotta a kardiológus szakorvos, akik ugyan szívelégtelenség tüneteit – fáradékonyság, nehézlégzés – tapasztalták magukon, de szerencsére a kivizsgálások során érdemi kardiológiai megbetegedést nem lehetett kimutatni. Őket megnyugtatták, hogy ez a koronavírus-fertőzés következménye, és a lábadozás időszakának végére, ami néhány héttől néhány hónap is lehet, panaszaik maguktól megszűnnek, nincs szükség gyógyszeres kezelésre. A második csoportba tartozóknál ultrahangos és EKG vizsgálattal szívizomgyulladást, a szívizom teljesítőképességének romlását lehetett diagnosztizálni. Balázs doktor két betegének állapota a gyógyszerek hatására szépen javult, két személy szervezete viszont lassan reagált a kezelésre, így őket a pozsonyi Országos Kardiológiai Intézetbe utalta tovább. Komolyabb beavatkozásra azonban szerencsére nem volt szükségük.

A következő csoportba azok tartoztak, akiknél a Covid-19 megbetegedés szövődményeként szívburokgyulladás lépett fel. A legtöbb esetben ezeknek a betegeknek a szervezete is szépen reagált a kezelésre. „Egy esetben viszont a szívburokban lévő folyadék mennyisége annyira megnőtt, hogy veszélyeztette a szív működését. A nagy mennyiségű folyadék ugyanis olyan nyomást gyakorol a szívre, hogy felléphet annak a leállása és a beteg keringésének összeomlása – magyarázta. – Sajnos a pozsonyi kardiológiai intézet csökkentett kapacitással működött a járvány miatt, így a beteget visszaküldték Komáromba. Végül a komáromi kórház belgyógyászati és általános intenzív osztályán dolgozó orvosok, Bašternák főorvos úr és Frisancho doktornő összefogásának köszönhetően sikerült megmenteni a pácienst. Az ő esetében a szívburokból leszívott folyadékból sikerült kimutatni, hogy a betegség egyértelműen a koronavírussal függött össze.” Az utolsó csoportba a COVID-19 fertőzés által okozott szívritmuszavarok tartoztak. Rengeteg megnyilvánulási formája van ennek a betegségnek. „Némely beteg el sem jutott a rendelőnkbe, ugyanis drámaian kezdődött a betegsége. A vírusfertőzés fokozza a vér alvadékonyságát, illetve károsítja az érfalat. Ezáltal az első tünet szív-infarktus, vagy tüdőembólia volt. Sajnos köztük nagyon magas volt a halálozási arány. Az ő esetükben csupán utólag derült ki, hogy a kiváltó ok a Covid-fertőzés volt. Súlyos tragédiák történtek. Volt, hogy két hét leforgása alatt egymás után fél család halt meg. Sok drámával szembesültünk az elmúlt hónapokban. Ezért is gondolom úgy, hogy az oltás esetleges mellékhatásai is sokkal enyhébbek, mint az a pusztítás, amit a vírus a szervezetben, elsősorban a tüdőben és a szívben, tud kifejteni” – hangsúlyozta a szakember.

Fájó testben fájó lélek

A szervi szövődmények mellett a vírusfertőzésnek és a pandémiának súlyos mentálhigiénés következményei is vannak. Ahogy az egész országban, úgy a Komáromi járásban is a végletekig leterheltek a pszichológusok és a pszichiáterek. Az emberekre a fenyegetettség, a koronafóbia, a szociális kapcsolatok gyengülése, a bezártság, az egzisztenciális bizonytalanság komoly stresszként hatott. A szervezet stresszre adott válaszaként megjelent a szorongás, lehangoltság, kilátástalanság és reménytelenségérzés, azok az érzések, melyek a szorongásos betegségek és a depresszió előfutárai. Egy Magyarországon készült felmérés szerint a járvány kezdete óta a depresszió gyakorisága megháromszorozódott, a szorongásos esetek száma pedig azoknál is megduplázódott, akik egyébként egészségesnek tekinthetőek és korábban nem tapasztaltak mentális problémákat. Egyre több országban veszik komolyan és nyitnak terápiás szakrendelőket a mentális post-Covid szindrómától, valamint a poszttraumás stressztől szenvedőknek. Egyelőre még a szakemberek sem tudják, hogy a pandémiának milyen hosszútávú kihatása lesz bolygónk lakosságának a testi-lelki egészségére. Csak reménykednek, ahogy mindenki, hogy hamarosan mindez már csak történelem lesz.

Nemcsak a betegek, az egészségügy is post-Covidos

Az elmúlt évtizedekben Európa-szerte felerősödött az egészségügyben egyfajta paradigmaváltás, melynek célja, hogy a betegek minél rövidebb ideig legyenek hospitalizálva. Ezt nagyban elősegítette az orvostudomány fejlődése, az invazív műtéti eljárások elterjedése és az egynapos sebészet fejlődése. Mindenki jól járt. A lábadozás ideje lerövidült, a pácienseknek hamarabb hazatérhetnek otthonaikba, a megszokott, aktív életmódjukhoz. A kórházakban pedig optimalizálhatták és leépíthették a kórházi ágyak és az egészségügyi dolgozók számát. A rendszer működött is, hol jobban, hol rosszabbul, míg nem jött SARS-CoV-2, ami alaposan próbára tette még a legjobban felkészült olasz egészségügyi ellátórendszert is. A mi, évtizedek alatt anyagilag kivéreztetett kórházainkat meg egyenesen padlóra küldte. A kórházi fekvőbeteg-osztályokat átszervezték, az orvosokat „hadba fogták”, a tervezett műtéteket elhalasztották. A legtöbb intézményben csak az akut eseteket és az onkológiai pácienseket tudták fogadni. Tavasszal, a járvány lecsengése után kezdték ismét utolérni magukat, és elvégezni a tervezett műtéteket. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra. Sőt, egyik hónapról a másikra sem. Hiába műtenek az orvosok szinte folyamatosan, hiába próbálják emberfeletti kitartással kezelni a betegeket, a legtöbb helyen a várólista még így is hosszú. A legtöbben ortopédiai és sebészeti műtétekre várakoznak (A ružinovi kórház kézsebészeti osztályán például 180 nap, a ligetfalui ortopédián 80 nap a várakozási idő.) Az orvosok és a betegek is versenyt futnak az idővel, és remélik, hogy elkerüli az országot egy újabb járványhullám.

Janković Nóra