Komárom. Egy kábítószerfüggő kisebbség számlájára írhatók a harcsási szociális lakásoknál és a környéken jelentkező problémák. Nemcsak a közeli kert- és háztulajdonosok életét keserítik meg lopásokkal, agresszív magatartásukkal, hanem a lakótömbben élő, tisztességes életre vágyó romákét is. A problémát illetően lehet némi javulást elérni helyi szinten, ám varázsütésre nem lehet megoldani – jelentős előrelépéshez állami szintű, átfogó, a gyakorlatban is működő szociális programra lenne szükség, amit törvényekkel is megtámogatnak. A polgármester szerint az állami rendőrség hatékonyabb fellépésére is szükség lenne.

Komárom Harcsás városrészében 2010 elején adták át azt a háromszintes lakótömböt, melyekben az önkormányzat lakásokat létesített, kifejezetten a szociálisan hátrányos helyzetű személyek és családok számára.

A korábban állattenyésztésre szolgáló épületben 123 lakást alakítottak ki, garzonokat és egyszobásakat: a költségek 80 százalékát állami támogatásból fedezte a város, a fennmaradó részt pedig az Állami Lakásfejlesztési Alap nagyon kedvező, hosszú távú hiteléből fedezte az önkormányzat. A beruházásra 1,15 millió eurót költöttek. Komárom önkormányzati lakásai közül ezek bérlése a legolcsóbb, tekintettel arra, hogy a legalacsonyabb komfortot nyújtják. A lakosoknak a rászorultság alapján utalták ki: az anyagilag legrosszabb helyzetben lévők kaptak itt lakást, többségben roma származásúak.

Az átadás óta eltelt bő 10 évben sajnos az történt, amire számítani lehetett. Hiába a különböző előírások, szabályok, a lakásokat fokozatosan leamortizálta a beköltözők egy része. A tisztességes bérlők egy részét lassacskán elüldözték a beilleszkedni képtelen lakosok. Nem egyszer fordult elő, hogy amíg munkában voltak, addig feldúlták otthonukat. A szegénységből kitörni akarók sokszor rá lettek kényszerítve arra, hogy inkább egy jóval drágább albérletbe költözzenek a normálisabb élet reményében. Egy harcsási garzonlakás havi bérleti díja jelenleg kevesebb, mint 17 euró, míg az egyszobás díja nem éri el a 24 eurót (függ a négyzetmétertől is), ehhez jön még a rezsiköltség.

Félelem és felháborodás Harcsáson

Harcsás városrész viszonylag elszigeteltnek számít, a komáromiak zöme akkor tér le erre, ha a hulladékgyűjtő udvarban van dolga. Távolabb azonban évtizedek óta kertek vannak, családok is laknak itt, sőt, az utóbbi időben új családi házak is épültek – igaz, ezek főként a szociális lakótömbtől „innen”. Az egyik harcsási ingatlan tulajdonosa, Hralová Annamária nemrégiben levélben fordult a városi képviselőkhöz és a polgármesterhez, melyben a harcsási szociális lakások környékén tapasztalható ismétlődő problémákról ír, megemlítve, az ott élő romáknak nemcsak jogaik, hanem kötelezettségeik is vannak. Jogai pedig neki is vannak, például az, hogy „biztonságosan hazaérhessen családjához”, és ne kelljen féltenie vagyonát, családját, a hozzá látogatókat. Kiemelte, ő teljesíti kötelességeit, fizeti az adókat, járulékokat, törődik családjával, vagyonával. Az utóbbi években azonban új kötelezettségei keletkeztek, például a lakótömbben kiütött tűz esetén a tűzoltók riasztása, vagy éppen deszkák, flakonok, matracok és szögek eltakarítása a harcsási útról, amikor biztonságosan haza szeretne jutni. A panaszos hölgy azt kéri az önkormányzattól, hogy legalább egy kis gesztust tegyenek feléjük, valami pozitívat, ami segíti az ottani kerttulajdonosok életét. „Egy egyszerű dolgozó nő vagyok, aki fél“ – zárja levelét. A közösségi oldalon többen lopásokról számoltak be, illetve arról, hogy az útra akadályokat építő romák agresszíven lépnek fel a megállásra késztetett autósokkal szemben, előfordul, hogy meg is lopják őket. Voltak, akik radikális megoldásokat javasoltak, az összeférhetetlen lakosok kiköltöztetését követelve – erről bővebben később.

A közösségi oldalon Hralová Annamária később megjegyezte, 24 órán belül három képviselő – Feszty Zsolt, Kovács Dávid és Tárnok Magda –, illetve Varga Tamás alpolgármester is jelezte segítő szándékát. „Tudom, kevés lehetőség van a problémák orvoslására, ám azért valamilyenek akadnak” – fűzte hozzá.

Előveszik a nem fizetőket

Megkerestük Keszegh Béla polgármestert, aki elmondta, természetesen tudnak a gondokról, az elmúlt években lépéseket is tettek az ügyben. Rámutatott, a harcsási lakásokban koncentrálódva vannak jelen a beilleszkedni képtelen személyek, akik a szociális lakásokban élő többi ember életét is megkeserítik.

„Sok olyan roma és nem roma család is él ott, akik tisztességesek, dolgoznak, normális életre vágynak. Ők is panaszkodnak a rendbontókra“ – hangsúlyozta a polgármester, rámutatva, nem szabad bűnösnek bélyegezni az egész közösséget. Szerinte a legnagyobb gondot azok a fiatalkorúak és kiskorúak jelentik, akik droghasználók, adott esetben drogterjesztők. Ez utóbbi kapcsán megjegyezte, szerinte az állami rendőrségnek hatékonyabban kellene fellépni velük szemben, hiszen sokszor bűncselekményekről van szó, amit elsősorban az állami szerveknek kellene kezelni. Az is igaz viszont, hogy az állami rendőrség létszámhiánnyal küzd a Komáromi járásban, sokan nyugdíjba vonultak a közelmúltban, helyettük pedig tapasztalatlan fiatalok, rendőrnők érkeztek, akiknek nincs rutinjuk ilyen problémás esetek intézésében. Ráadásul a járvány miatt a megfogyatkozott rendőrségi állománynak az elrendelt határellenőrzéseket is végeznie kell.

Keszegh Béla rámutatott: egyes bérlők évekig nem fizettek bérleti díjat, és megszokták, hogy nem is kérik tőlük. „Rájuk nyomást gyakorlunk, a hivatal illetékesei fizetési naptárról állapodnak meg velük, és igyekszünk fokozatosan behajtani a várossal szemben felhalmozott adósságukat“ – jelentette ki, megjegyezve, ez nem egyszerű, hiszen sok függ az ott lakó jogi státuszától is, például attól, kért-e személyi csődöt. Hozzátette, a városi rendőrség rendszeresen felkeresi a lakásokat ellenőrzés céljából, illetve a város szociális osztályának munkatársai is elkötelezetten teszik a dolgukat, a közösségi központ működik.

Arra a kérdésünkre, hogy nem hiányzik-e a roma polgári járőr, akinek posztja jelenleg nincs betöltve, a polgármester azt felelte, az elmúlt évek alatt bebizonyosodott, hogy van értelme a munkakörnek, ám pont az említett problémák ügyében nem volt túl hatékony. „Korábban állami támogatásból tartottuk fenn a polgári járőrszolgálatot, ez a projekt befejeződött, de újra pályázunk, és siker esetén ismét beindítjuk“ – szögezte le, hozzáfűzve, a polgári járőr elsősorban a gyerekkel való foglalkozás terén volt hasznos, sportra biztatta őket, el is kísérte őket edzésre, iskolába, ám az agresszív, bedrogozott fiatalokkal szemben, akik sokszor éjjel, munkaideje letelte után okoztak problémát, már kevésbé volt hatékony.

Rendszeres járőrözés és ellenőrzés

Ujj Ernő városi rendőrparancsnok-helyettest is megkérdeztük. Elmondta, a lakások ellenőrzésén kívül gyakran járőröznek a környéken, illetve fellépnek az illegális lakásfoglalókkal és a feketén ott lakókkal szemben – ugyanakkor megkönnyíti a lakásfoglalók dolgát, hogy az ajtókat rendszeresen megrongálják, így a behatolás nem is számít bűncselekménynek. Mint mondta, ennek ellenére van törvényes lehetőségük arra, hogy a feketén lakókat kiköltöztessék, amit meg is tesznek. Ugyancsak ellenőrzik, hogy betartják-e a házirendet a bérlők, miután a szociális laká-sokban például tilos a háziállatok tartása, a gázpalackok üzemeltetése.

A városi rendőrparancsnok-helyettes szerint minden szabálysértéssel, jogellenes cselekménnyel szemben igyekeznek fellépni, de lehetetlen, hogy napi 24 órában a helyszínen legyenek. Ugyanakkor kihelyeztek egy fotócsapdát a környéken, ami segít felderíteni a lopások elkövetőit – főként a kertekből tulajdonítanak el dolgokat.

Sokan szeretnének kitörni

Tóth Bernadett, a városi hivatal szociális terepmunkása hosszú évek óta foglalkozik a hátrányos helyzetű családok problémáival, ezen belül kiemelten a romákkal. Ő is hangsúlyozta, a harcsási lakásokban élők között szép számmal vannak olyanok, akik dolgoznak, vagy dolgoznának, tisztességesen szeretnének élni, ám nagyon nehéz kitörni jelenlegi helyzetükből, részben a beilleszkedni képtelen lakosok miatt is.

Rámutatott, továbbra is működik a harcsási közösségi központ, melyet a városi hivatal szociális osztálya működtet, és amivel a harcsási családoknak nyújtanak segítséget. Különböző foglalkozásokat, programokat tartanak, valamint egy sor hétköznapi dologban is segítenek: adott esetben átveszik a lakosok leveleit, vagy éppen felhívják a figyelmet a gyerekek kötelező iskola- és óvodalátogatására, de el is kísérik őket a tanintézménybe. „Közhasznú munkásokkal hetente négy alkalommal takarítunk a lakótömbök környékén. Mivel a hétvége kimarad, ezt követően mindig jóval nagyobb a szemét. Ha ezt a munkát nem végeznénk, katasztrofális állapotok uralkodnának itt” – emelte ki a szociális terepmunkás, hozzátéve, ezúton is köszöni a közmunkásoknak a tisztességes hozzáállásukat.

Tóth Bernadett szerint nagyon nehéz a problémás fiatalok jó útra terelése. Azt látják, hogy szüleik legfeljebb alkalmi munkából tudják fenntartani a családot, vagy elmennek vasat gyűjteni, és mivel nincsenek otthon, a viselkedési normákat legtöbbször gyerektársaiktól, bandába verődve lesik el.

Megjegyezte, az I-es és II-es lakótelepen észrevehetően jobb lett a közbiztonság, a harcsási lakosok esetében pedig kifejezetten érezhető, hogy a korábbiakhoz képest a mostani városvezetés igyekszik törvényes keretek betartásával rendet tenni, legfőképp a bérleti díj befizetése és az illegálisan ott élők kiszűrése terén.

Nincs átfogó országos megoldás

Minden megszólaló egyetértett abban, hogy varázsütésre nem lehet megoldani a gondokat, bár helyi szinten lehet elérni eredményeket. Az elszegényedett roma közösség országszerte problémát jelent, sőt, Közép-Szlovákia déli részén vagy a keleti régiókban összehasonlíthatatlanul rosszabb a helyzet, mint Komáromban. Azt sem árt tudatosítani, hogy a kiköltöztetés – ami jogilag sem egyszerű – csupán annyit eredményez, hogy egy másik településen jelennek meg a gondok. A három éve az I-es és II-es lakótelepen élő összeférhetetlen lakosok többségében Ógyallára, Marcelházára, illetve Gúta Pacsérok városrészébe költöztek. Komáromban is előfordult már, hogy a 15 éve kilakoltatott, bérleti díjat nem fizető, részben roma családok egy idő után visszatértek a városba – ez tehát nem egy hosszú távú, mindenki számára megfelelő megoldás.

A legtöbbet az állam tehetné a problémák megoldása érdekében, egyrészt olyan törvényekkel, amelyek szigorú fellépést tesznek lehetővé, ám nem az emberi jogok kárára. Másrészt olyan átfogó megoldásokkal, amelyek a probléma gyökerére fókuszálnának: vagyis a romák oktatására, nevelésére, hogy a következő nemzedék már tisztában legyen az együttélés alapvető írott és íratlan szabályaival és be is tartsa azokat – ez utóbbival a legtöbb szakértő egyetért. Azt a bő egy évtizeddel ezelőtti javaslatot viszont már sokkal többen utasítják el, miszerint bentlakásos iskolákban kellene oktatni a hátrányos helyzetű, aszociális családok gyerekeit. Annak idején nemcsak az érintett romák, hanem az Európai Unió vezetői is élből elutasították ezt a lehetőséget, mondván, ez szegregáció és rasszizmus. Bár ma is futnak állami szociális programok, melyeket az unió is támogat, ezek mindeddig nem hoztak áttörést, látványos eredményeket.

Csaba Ádám

Kapcsolódó cikkeink:
Egy év alatt 2480 helyszíni bírság
Harcsási lakások lángoltak
Kiköltöztetik a problémás lakosokat
A példakép