Mi sem bizonyítja jobban, hogy az alternatív színháznak létjogosultsága van a Komáromi Jókai Színházban, mint Tóth Attila: Mindennapi tenyerünket c. darabjának június 29-i premierjét lezáró, szűnni nem akaró vastaps. A Benkő Géza Stúdiószínpadon megtartott ősbemutató a Dialóg nonprofit szervezet és a színház koprodukciójaként került színre.
![](https://www.deltakn.sk/wp-content/uploads/2022/07/mindennapi-foto2-scaled.jpg)
Tóth Attilát, aki évtizedekig volt a Komáromi Jókai Színház színésze, és közeli barátja volt a tragikusan fiatalon elhalálozott Benkő Géza színművésznek, Varga Emese dramaturg, a színház művészeti vezetője kérte fel a mű megírására. A darab azonban nem Benkő Géza életéről szól, sokkal inkább egy méltó tisztelgés a legendás színész előtt.
A színész-költő darabja egy képzeletbeli színház, hangulatos, jól belakott öltözőjében játszódik, ahol a falakba, a szövetekbe, a jelmezekbe is beleivódtak már az évek óta együtt haknizó Titus és Filemon (Nádasdi Péter és Rancsó Dezső) művészi álmai és vágyai, de életük ezen a pontján, a címlapokra méltó, hangos siker igencsak távoli.
![](https://www.deltakn.sk/wp-content/uploads/2022/07/mindennapi-foto23-1-scaled.jpg)
A két figura, két különböző színésztípust testesít meg. Nádasdy Péter azt a fajta önmagát felégető, zsigerből játszó isten adta őstehetséget eleveníti meg, akinek az energiája szinte megtölti maga körül a teret, akinek minden megnyilvánulásában ott az öntörvényű szenvedély, a lobogó tűz. Az a belső, színház és művészet éltette tűz, melyről mindannyian tudjuk, hogy önpusztító erejű. És ennek jelei, jóslata ott rejtőzik Nádasdi Péter minden megnyilvánulásában, minden ki nem vagy rosszul mondott szavában, képzavarában. Ő nem a szavak embere, mint művésztársa, Rancsó Péter intellektuális, önmagát szinte boszorkányos retorikával kifejezni tudó karaktere. Két teljesen különböző művész, akik barátok, akiket sok minden összeköt. De vajon a színházi térben, ahol a jövő az egyszemélyes siker függvénye, létezhet-e igazi barátság, vagy csupán illúzió? S ilyen helyzetben megbocsájtható-e az árulás? Egyáltalán, árulás-e az, ha valaki személyes előre lépését tartja prioritásnak?
Ki tudja mióta és ki tudja, meddig kínlódnának még így, beleragadva a megszokott életük állómocsarába, ha nem tűnik fel Nadja, aki egykor, az egyikük számára, mégha átmenetileg is, a mindent jelentette. A Gubík Ági által megformált, tehetséges komika, Nadja, akinek sok évtized után zátonyra futóban a házassága, nemcsak „cizellál”, de mindent behálóz energiájával és szikrázó lényével, fenekestől felforgatja Titus és Filemon életét.
![](https://www.deltakn.sk/wp-content/uploads/2022/07/mindennapi-foto28-1-scaled.jpg)
Kamaradarab lévén azonban mindez nem látványos nagyjelenetekben mutatkozik meg. Telihay Péter mesterien finomra hangolt és finoman szőtt rendezésében a szűk térben, a passzív díszletek közt játszódó darab egy pillanatra sem engedi lanyhulni a néző figyelmét. És túl sokat a nevetőizmait sem, de hát a „nyomoreszknek” már a nevében is benne van ennek ígérete.
Tóth Attila páratlanul zseniális, már magában is intellektuális élvezetet nyújtó szövege, a művészek elképesztően, a legapróbb mozdulatig és gesztusig bravúros játéka és az ezt összehangolt, jól „megkomponált” rendezés egy olyan tökéletes harmóniát alkot, amivel ritkán találkozhatunk akár színpadon, akár az életben.
(janković)