Komárom. Keserű-édes évadzáró sajtótájékoztatót tartott július 1-jén a Komáromi Jókai Színház igazgatója, Gál Tamás Jászai Mari-díjas színművész és a társulat művészeti vezetője, Varga Emese dramaturg. Szó volt sikerekről, kiemelkedő szakmai eredményekről, heroikus küzdelemmel színpadra állított rekordszámú produkcióról, a szeptemberben induló jubileumi évadról, és bizony arról is, hogy a támogatási rendszer változása miatt komoly anyagi gondokkal küzd a színház.

A maximumot hozták ki lehetőségeikből

„Nagyon nehéz, kemény év van mögöttünk, még ha ebben az évadban annyiszor nem is kellett bezárnunk a színházat, és a próbafolyamatok is kisebb-nagyobb megtorpanásokkal folyamatosan zajlottak” – indította a sajtótájékoztatót Varga Emese. Elmondta, a lezárásokat is igyekeztek kihasználni. Színpadra állították a Mátyás király sípja című zenés gyermekelőadást, illetve zajlottak a Don Juan próbái. Így februárban, amikor újra megnyithatták a nézők előtt a színházat, két bemutatót is tartottak. Tavasszal megkezdték a Beszélő köntös ősbemutatójának próbáit, ezzel párhuzamosan folytak a City Reboottal koprodukcióban az Ernelláék Farkaséknál, és a Burundanga próbái. Az évadot két nagysikerű darabbal, a Tótékkal és a Mindennapi tenyerünkkel zárták. Számszerűen tizenkét bemutatót és 113 előadást játszottak, ezek egy részét iskolákban és más településeken.

Sikerekből nem lehet megélni

A szakmai beszámolókból kiderült, hogy egy mind művészileg, mind szellemileg nagyon sokszínű, nívós évadot tudhat maga mögött a Komáromi Jókai Színház társulata. „Most azt kellene mondani, hogy ez egy út eleje, és szeretnénk ezt a színvonalat és ezt az irányt megtartani. Csakhogy a járvány miatt még mindig bizonytalan a jövő, illetve most érezzük igazán azokat a problémákat, amiket a pandémia gazdaságilag maga után vont. Egy erős évad után most picit meg kell torpannunk. Ez az évad bebizonyította, hogy bármilyen erős elképzeléseink vannak, bármilyen erős szakmai bázist sikerült kiépíteni a társulat tagjaival és a vendégművészekkel közösen, vannak olyan külső tényezők, amik megakasztják a továbblépésünket, és ezek az anyagiak” – zárta gondolatait a művészeti vezető.

Tornyosuló akadályok

A teátrum igazgatója elmondta, működésüket tovább nehezítette, hogy az intézmény élén barátságosnak semmiképpen sem mondható vezetőváltás volt, és a színház mellett működő alapítványhoz, amin keresztül korábban pályázatokat tudtak benyújtani, nem volt hozzáférésük. „Ezzel kihúztak egy nagyon erős tartópillért a felvidék első és legrégebbi kőszínháza alól. Mostanra megalapítottuk az Artis Polgári Társulást, amibe át tudtuk irányítani a magyarországi támogatásokat. Ezek nélkül az intézmény nem tudna létezni” – tette hozzá.

A színház jelenleg elkeserítő gazdasági helyzetének hátterét részletezve Gál Tamás elmondta, az egyik legfőbb gond, hogy a Kisebbségi Kulturális Alap (KultMinor) átrendezése miatt csak augusztusban ül össze az a bizottság, amelyik a színházi támogatásokról hivatott dönteni. Ráadásul az alapon belül felütötte a fejét a pártoskodás, a pályázók közt pedig a rivalizálás, ami sokszor alaptalan feljelentgetésekben manifesztálódik. Így alakulhatott ki az az áldatlan helyzet, hogy Martin Huba, aki a tervek szerint a jubileumi évad első, Langer: Külváros című előadását rendezi, hitelben kezdi meg a munkát a Jókai Színházban. „Feladni azonban nem fogjuk, mert az az elvünk, hogy amíg bírjuk, addig előre kell menekülnünk – jelentette ki Gál Tamás. – Bízom benne, hogy egyszer elérjük az erdélyi, vajdasági színházak színvonalát, ami eddig azért nem sikerült, mert mindig szétforgácsolódtunk. Ezekben a nehéz időkben, kötelességünk összefogni, és együtt képviselni az érdekeinket.”

A nézőknek az előadás fontos, nem az ablakok

Az igazgató sérelmezte, hogy a komáromi színház előadásainak a jövője a KultMinortól függ, melynek az elsődleges funkciója, hogy a független társulatoknak nyújtson anyagi támogatást. Véleménye szerint a megyének, mint fenntartónak, legalább részben magára kellene vállalnia a művészeti tevékenység finanszírozását is. Ebből az irányból ugyanis kizárólag a fűtésre, világításra, karbantartásra érkezik havi támogatás.

„Nagyon szépen köszönjük az ablakcserét, nagyon dicséretes, hogy ezt megkaptuk, de mi a nagyobb baj? Ha nem záródnak jól az ablakok, vagy ha nincsenek előadások?” – tette fel a kérdést Gál Tamás. A megyétől ugyanis az előadásokra egyáltalán nem kapnak támogatást. A szponzorok nélkül lehúzhatnák a rolót. Sajnos már a mecénások sem tudják a korábbi mértékben támogatni az intézményt, mert a járvány és a gazdasági recesszió negatívan hatott az ő bevételeikre is. Sokan a saját vállalkozásuk, egzisztenciájuk fenntartásáért küzdenek, és bizony vannak, akik csődbe is mentek. A Tóték díszletére, ami az évad egyik legjobb előadása, úgy „kalapozták” össze a pénzt.

Kivérezteti a kormány a kultúrát

„A megyétől 5 millió eurót készül elvonni a kormány, aminek nem csak a mi színházunk működésére lesz negatív hatása. A Covid után a kulturális utalványok értékét is csökkentették. Az egész szlovákiai kultúra a kormánykoalíción belül zajló macska-egér harcnak az áldozata – fejtette ki az igazgató. – A kormánynak egyszerűen nincs kidolgozott stratégiája arra, hogy a Covid miatti bevételkiesést maguk előtt görgető kőszínházaknak miként lehetne mentőövet nyújtani. Egyszerűen elkeserítő ahogy a politikai élet képviselői a kultúrához viszonyulnak. És nem csak a kisebbségihez, mert ugyanilyen bajban vannak a neves szlovák színházak is.” Majd Szigeti László gondolatát idézte: hiányzik az ethos ebből az országból.

Nincs lehetőségük a társulat bővítésére

A tét komoly, hiszen a színház a külső munkatársakkal együtt 140 embernek nyújt munkalehetőséget. A színháznak nincs saját, szerződéses rendezője, díszlet- és jelmeztervezője, koreográfusa, és nincs annyi tagja a társulatnak, hogy minden szereposztás leosztható legyen. Gál Tamás kihangsúlyozta, büszke arra, hogy az évad bemutatóinak a plakátján címszereplőként nem szerepel kétszer ugyanaz a név. Tizenkét felvidéki, „közülünk való” művész kapott az évadban bizonyítási lehetőséget. „Kötelességünk, hogy lehetőséget nyújtsunk a külsős művészeknek is, mert a két felvidéki magyar kőszínház kevés ahhoz, amennyi tehetség végez Pozsonyban” – mondta. Új tagokat nem tudnak leszerződtetni, miközben a 12 tagú társulattal dolgozni lehetetlen lenne. Ám ha anyagilag módjukban is állna, akkor sem tudnának újabb művészeknek állandó szerződést kínálni, mivel a megyétől ehhez nem kapnak státuszokat. „A társulat számával körülbelül megegyező számú, 90 százalékban felvidéki, vendégművész lépett színpadra. A kialakult külső körre úgy tekintünk, mint a sajátjainkra” – tette hozzá Varga Emese.

Az új évad tervei

A 2022/23-as évadra hat új bemutatót tervez a színház vezetősége. Schwechtje Mihály Örökség című darabjával indítanak, majd Ladislav Langer Külváros című darabja kerül bemutatásra. 2023 márciusában Molnár Ferenc, Dés László és Geszti Péter nagyszabású produkciója, a Pál utcai fiúk premierje várható. A népszerű musical után a székesfehérvári Vörösmarty Színház mutatkozik be Macr Camoletti Boing, Boing című darabjával. A Miskolci Nemzeti Színház Ibsen Nórájával vendégszerepel majd, a Soproni Petőfi Színház pedig Sík Sándor István a király című drámáját mutatja be, Boráros Imre Kossuth-díjas színművésszel a címszerepben.

A Benkő Géza Stúdiószínpadon a színház saját előadásaként a Mesterkurzust, a június végén bemutatott Dialóg Nonprofit szervezettel közös koprodukcióban készült Mindennapi tenyerünket, a Kassai Thália Színház vendégjátékában a Varsói melódiákat, és az Apa, anya, pia című előadásokat tekinthetik meg. Cserébe ezekben a városokban a nézőközönség láthatja a Komáromi Jókai Színház előadásait. Győrbe és Marosvásárhelyre pedig egy nagyobb színházfesztiválra kaptak meghívást. A gyerekeket N. Tóth Anikó Kacagó Királykisasszony című mesejátékának színpadi változatával szeretnék meglepni.

A színház vezetői egyetértettek abban, hogy rendkívül fontos a szakmai kapcsolatok ápolása és kiépítése a független alternatív társulatokkal.

Az idei évadban szorosan együttműködtek az Egressy Béni Városi Művelődési Központtal, és a következő évadban is lesznek közös rendezvényeik. Emellett elkészültek az oktatási minisztérium pályázatára az újabb oktatási segédanyagok. Gál Tamás ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az iskolaigazgatók részéről nagyon sok pozitív visszajelzést kaptak.

Már a bérlethirdetés is gondot okoz

Varga Emese elismerte, szűkös költségvetésük kihat a bérletek hirdetésének lehetőségére is. Augusztusban azonban mindenképpen szeretnék elindítani a kampányt. „Egyenesen tragikomikusnak tűnik, hogy a színháznak problémát okoz száz szórólap kinyomtatása. Az évad műsorfüzetei is azért tűntek el, mert már azok kiadására sem volt lehetőségünk” – tette hozzá. Szeptembertől tervezik egy hetedik, a bemutatót követő csütörtök estékre szóló bérlet bevezetését, amely a teátrum első igazgatójának, Fellegi Istvánnak a nevét viseli majd.

És akkor jön az ünnepi évad

Szűkös keretek közé szorítva készülnek az ünnepi, 70 évadra. Megtudhattuk, hogy szeretnék meghívni a Kassai Thália Színház Márai: Kaland című előadását, és folyamatban vannak a tárgyalások több más színházzal is.

Az előttünk álló Madách-évben színház-kultúrtörténeti vetélkedőt indítanak, melynek megvalósítása az évforduló környékén várható. Emellett színháztörténeti kiállítással is készülnek, és a jubileum kapcsán szeretnének egy kiadványt is megjelentetni. Két fontos ünnepi dátum van, az első a Magyar Területi Színház alakulásának évfordulója október 1-jén, és az első bemutató időpontja, január 30-án. Az eredeti tervek szerint mindkét időpontban nagyszabású ünnepi műsorral fogadtuk volna a nézőket, de a költségvetés jelenlegi helyzetét tekintve erre valószínűleg nem lesz lehetőség. Egy ünnepi gálaműsort azonban mindenképpen terveznek, ahol szeretnék megköszönni a színház legendás nyugdíjas művészeinek munkáját. „Bízom benne, hogy januárra sikerül a helyzetünket stabilizálni, és méltó módon tudjuk megünnepelni a színház fennállásának 70. évfordulóját,” – tette hozzá Varga Emese.

A jó hírek utólag jöttek

A színház vezetőségétől utólag kaptuk az információt, hogy a művésztársulat évadzáróján a tagság szavazata alapján idén Molnár Xénia vehette át a Ferenczy Anna-díjat.

Június 2-án pedig, a 34. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján hatalmas sikert aratott a Komáromi Jókai Színház Örökség című előadása. A darab női főszerepét megdöbbentő művészi erővel és óriási mesterségbeli tudással alakító Szvrcsek Anita pedig „a görög sorstragédiákat idéző anyakép” drámai megformálásáért Alakítás díjat kapott.

Janković Nóra