Októbert 14-ig látható a Limes Galériában Füzik Szilvia képzőművész-vizuális alkotó Sebezhetőre tervezve című kiállítása a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete szervezésében.
![](https://www.deltakn.sk/wp-content/uploads/2022/10/Sebezhetore3.jpg)
A tárlatra érkezők elsőként a templomhajó közepén egy két irányból misztikusan megvilágított földhalmot pillanthatnak meg, közepén egy létrával. Az első ránézésre minden eredetiséget nélkülöző térkompozíciónak azonban itt, ebben a térben rendkívül erős, többszörös értelmezést tartalmazó üzenete van. Mondhatni ez a kód, aminek a segítségével megfejthetjük és megérthetjük a tárlat címét, és a kiállított képek mondanivalóját, melyek drámaiságát Mellár Dávid költő, irodalomkritikus kifejezetten erre a tárlatra írt versei erősítenek.
„Négy nagyméretű munkáján a horizontális-vertikáliserővonalak adják festményei dinamikáját – fejtette ki a kiállítás kurátora, Balla Rita design- és művészetmenedzser. – A pozitív és negatív felületek, a statikus és dinamikus ecsetvonások egymásnak feszülve szembesítik a nézőt ezzel a formáktól mentes világgal. Az üresnek tűnő légies terek a helyenként légies ecsetkezeléstől és a vászonból kitüremkedő festékrétegtől válnak mégis kifejezővé. A művész felesleges részletekkel nem terheli a néző figyelmét. Ezt a sajátos-különös világot tiszta vizuális nyelvezettel alakította ki.”
![](https://www.deltakn.sk/wp-content/uploads/2022/10/Sebezhetore4.jpg)
Egy történetektől, formáktól mentes világ tárul elénk Fűzik Szilvia absztrakt expresszionista stílusú alkotásain. Képeinek mondanivalója és kifejezőereje mégis olyannyira erős, hogy szinte magukhoz láncolják a nézőt. „Ennek a kiállításnak semmiképpen nem célja szomorúan szemlélni a veszteségeket, a sérülékenységet, a kiszolgáltatottságot. Pont ellenkezőleg. Egy olyan szemléletváltásra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez mind nem feltétlen rossz, hanem elválaszthatatlan része a létezésnek” – hangsúlyozta beszédében a média-kommunikáció szakot végzett fiatal alkotóművész.
A tárlatmegnyitón fellépett a szingapúri Audrey Desmond táncművész-jógaoktató, akinek varázslatos táncában ugyanúgy ott volt a modern kori ember J.K. Stefanssoni „odüsszeája”, harca a természeti elemekkel, társadalommal és önmagával, „a mérhetetlen magányossággal, aminek élet a neve”, mint Fűzik Szilvia lenyűgöző alkotásaiban.
JN.