Mint minden évben, idén is legfeljebb ketten részesülnek Pro Urbe díjban. Mivel három jelölés érkezett, a képviselők döntöttek arról, közülük ki legyen a két díjazott: idén Gráfel Lajos műemlékvédő és – in memoriam – Szénássy Árpád helytörténész, író kapják Észak-Komárom legrangosabb elismerését. Az ünnepélyes átadásra április 26-án kerül sor.
Gráfel Lajos
A Pro Urbe díjat kimagasló műemlékvédő tevékenységéért és szorgos várostörténeti munkásságáért kapja. Két, ma már felnőtt fiúgyermek édesapja. Jelenleg feleségével Csicsón él.
Gráfel Lajos 1953. július 7-én született Komáromban. A Szabadság utcai általános iskola elvégzése után a Pozsonyi Iparművészeti Középiskolában érettségizett, majd a Nyitrai Pedagógiai Karon szerzett szlovák nyelv – képzőművészeti nevelés szakon diplomát.
1976-tól Ímelyen alapiskolai tanítóként dolgozott, majd 1978-tól a Komáromi Járási Műemlékvédelmi Hivatal alkalmazottja lett, melynek 1984-ben igazgatójává nevezték ki. Időközben elvégezte a Cseh Műszaki Főiskola Építészmérnöki Karának történelmi építészetre és műemlékvédelemre szakosodott posztgraduális képzését. 1991-ben, a kulturális szakosztály vezetőjeként lépett az akkor alakuló Komáromi Városi Hivatal kötelékébe, ahol 2019-ig dolgozott különböző beosztásokban – többek között hivatalvezető is volt, hosszú évekig vezette a Műemlék-felügyeleti Főosztályt. A Komáromi Városi Televízió első igazgatójaként oroszlánrészt vállalt 1997-es megalapításában, beindításában.
Szívügye volt a műemlékvédelem, szorgalmazta a komáromi erődrendszer 1985-ben nemzeti műemlékké, és Komárom városközpontjának 1990-ben műemlékvédelmi övezetté való nyilvánítását. Számos műemlék megmentése és rekonstrukciója fűződik nevéhez, az erődrendszer VI-os bástyájának Európa Nostra díjjal jutalmazott felújítása, a Tiszti pavilon helyreállítása, a központi erődben 2019-ig végrehajtott rekonstrukciók irányítása: a volt lőszerraktár és a Madonna bástya egy része, a Lipót-kapu, a Ferdinánd-kapu és a kaszárnyaépület tetőszerkezetének műemléki helyreállítása. 2006-ban az erődrendszer UNESCO Világörökségre való jelölés pályázati anyagának egyik vezető kidolgozója volt.
1986-ban adta ki első könyvét az erődrendszerről, 1990-ben az Új mindenes gyűjteményben közölték írását a témában. 1999-ben a gazdag képanyaggal illusztrált a Nec arte nec marte című könyve, 2020 decemberében pedig a Komárom története képeslapokon című kötete jelent meg. Számtalan újságcikket írt, szakmai konferenciákon adott elő, tévéműsorokban szerepelt, kiállításokat szervezett elsősorban a komáromi erődrendszerről. Mindeközben 16 évig a Pro Castello Comaromiensi nonprofit szervezet igazgatója volt – e feladatkörében is az erődrendszer felújításán, illetve bemutatásán tevékenykedett.
A kultúrában végzett aktív tevékenységéért előbb a Komáromi Járás Kulturális Fejlesztéséért Érdemrendet, majd 2006-ban a Szlovák Köztársaság Kulturális Miniszterének Díját vehette át. Gráfel Lajost Horváth Attila orvos, önkormányzati képviselő javasolta a városi díjra.
Szénássy Árpád
Szénássy Árpádnak művelődési és helytörténeti tevékenységéért és közéleti szerepvállalásaiért ítélték oda a Pro Urbe díjat. Idén lenne 70 éves, 2005-ben hunyt el. Ma már felnőtt lánya is aktív a komáromi közéletben, özvegye is Komáromban él.
1953. március 20-án született Komáromban. Az általános iskolát, majd a középiskolát is Komáromban végezte – a Gépipari Szakközépiskolában érettségizett 1972-ben. A prágai Mezőgazdasági Főiskolán szerzett agrármérnöki diplomát 1977-ben. 1990-ig Komáromban mezőgazdász, a rendszerváltást követően 1990 és 1995 között Komárom alpolgármestere, 1995-től 2005-ig a KT Könyv- és Lapkiadó igazgatója, tulajdonosa. Kezdeményezésére 1991-ben a város önkormányzata létrehozta a Komáromi Városi Egyetem támogatására a Schola Comaromiensis alapítványt, melynek elnöke lett.
Eleinte mezőgazdasági témákban publikált cikkeket, később tudomány- és művelődéstörténeti tanulmányokat, könyveket írt. Az általa vezetett kiadónál jelent meg a Honismereti Kiskönyvtár sorozat (szlovák nyelvű változata Malá vlastivedná knižnica címmel), mely csaknem 500 helytörténeti füzetben mutatja be a felvidéki települések történelmi és vallási emlékeit. A tömör monográfiák elsősorban Magyarországon arattak óriási sikert, hiszen hosszú idő után jelentek meg reális adatok a Szlovákiában található emlékhelyekről.
Felkutatta majd lexikonba szedte a felvidéki Árpád-kori templomokat a nyitrai, nagyszombati és pozsonyi kerületben, feldolgozta a komáromi hírlapírás 200 éves történetét, a szabadságharc 150. évfordulójára megírta „Az 1848/49-es szabadságharc emlékhelyei – Pozsonytól Komáromon át Ipolyságig” című munkáját, de a „Komárom és vidéke képeslapokon” is értékes kötete. Könyvet írt a Hetényen született Tarczy Lajos fizikus-akadémikusról, másik életrajzi munkája „A pomológia úttörője: Kováts József életútja” címmel látott napvilágot. Szakkönyvei jelentek meg „A polgári építészet Feszty Gyula alkotásaiban”, valamint „Feszty Adolf élete és pályája” címmel. Nagybátyjával, Szénássy Zoltán gimnáziumi tanárral együtt jegyzik a „Komárom, a Duna Gibraltárja” című könyvet.
Művelődési és helytörténeti írásait egyebek között az Új Szó, a Honismeret, a Limes, a Soproni Szemle, a Szabad Föld, a Magyar Építőművészet, a Halászat, a Természet Világa, az Élet és Tudomány, valamint a Magyar Nemzet hasábjain publikálta.
Egykori munkatársa, Alexander Reško javasolta őt a legrangosabb városi díjra, kiemelve, Szénássy Árpád Csúz és Bogyarét községek díszpolgára, és több más elismerés birtokosa – 2004 óta a Magyar Kultúra Lovagja, posztumusz Esterházy János Emlékplakett kitüntetettje –, ám szülővárosa és otthona eddig nem ismerte el munkásságát.
(d)