Tömegesen pusztulnak a védett madárként nyilvántartott bütykös hattyúk Izsa és Pat környékén. Ennek oka azonban nem holmi madárinfluenza, vagy valamiféle fertőzés, hanem az, hogy rákaptak a mákra, és ópium-túladagolásban elpusztulnak, miközben a mákföldek letarolásával mostanáig tízezer eurós kárt okoztak a máktermesztő Pemak vállalatnak. A természetvédők, az ornitológusok, a minisztériumi asztaloknál ülők pedig értetlenül csóválják a fejüket, és sóhajtozva töprengenek azon, mitévők legyenek, ugyanis erre még precedens nem volt.

Röpképtelenné váltak a mákonytól

Az első bejelentés még márciusban érkezett a Szlovák Köztársaság Állami Természetvédelmi Hivatalának zoológusához, Jozef Lengyelhez, hogy elhullott bütykös hattyúkat (Cygnus olor) találtak az Izsa és Pat község kataszterében található mákföldeken. „Nem messze a Dunától, a Bokros-pusztai kanális mentén pár tucat hattyút találtunk. Mivel ezek a madarak jobbára vízinövényeket, apró kétéltűeket, rovarokat, bogarakat és kisebb halakat fogyasztanak, már akkor nyilvánvaló volt, hogy némi gasztronómiai kitérővel rákaptak a mák megdézsmálására. Azóta 80-100 egyed pusztult el a mákban lévő ópium túladagolása következtében, ahogy azt a Komáromi Regionális Állategészségügyi és Élelmezésügyi Intézet munkatársai is megerősítették. Ráadásul, mivel rászoktak és folyamatosan fogyasztják, röpképtelenné váltak. A hosszú hétvégén ismét kimentünk, és valamivel több mint 150 példányt számoltunk össze. Két nagyon legyengült állapotban lévő példányt átszállítottunk a marcelházi madármentő állomásra. Nagyon hálásak vagyunk az ottani gondozóknak a segítségükért. Sajnos tíz madáron már nem tudtunk segíteni. Tetemeiket elszállítottuk. Remélhetőleg az ‘ópiumos hattyúk’ hamarosan életmódot váltanak, és nem okoznak több kárt se magukban, se a mák termesztőjének. Addig is rendszeresen kijárunk járőrözni” – mondta a zoológus.

Minthogy Jozef Lengyel közölte velünk, hogy az ügy vizsgálatát átvette a Komáromi Regionális Állategészségügyi és Élelmezésügyi Intézet, megkerestük MVDr. Oskar Slivkát, az intézmény igazgatóját, aki elmondta: mivel tetemes összegbe kerülne az elhullott hattyúk szervezetében a tudatmódosító addiktív szerek kimutatása, amire nincs is pénzkeretük, inkább a jellemző madárbetegségek kizárására fókuszáltak. Ezek eshetőségét pedig vizsgálataik során kizárták.

Tejszerű fehér anyag a félérett mákgubóban

Elődeink már időszámításunk előtt felfedezték, hogy a mákgubóban lévő tejszerű fehér anyag – népies nevén mákony – elfogyasztása nem csupán a hangulatukra, de egyes betegségekre is jótékony hatással van. Ők még nem tudták, hogy ez egyrészt a benne lévő ópiumnak, másrészt a nagyszámú alkaloidának (morfin, kodein, tebain, papaverin stb.) tudható be. Miután a 20. század elején a mákból nyert morfint elkezdték nagyban gyártani, kiderült az is, hogy szintúgy függőséget okoz, mint az ópium alkaloidából készített heroin, amely a legaddiktívabb kábítószerként van nyilvántartva. Egyébként a mákony – ami levegővel érintkezve megszilárdul – nem található meg a számos kedvező élettani hatásáról ismert, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag mákszemekben, hanem csak a félérett mákfejekben.

A fentiek miatt Szlovákiában a mák termesztése szigorú szabályokhoz van kötve. Ahhoz, hogy valaki száz négyzetméternél nagyobb területen ültethessen, az egészségügyi minisztérium – körülményesen megszerezhető – engedélye kell, valamint el kell végezni egy speciális képzést is. Gondosan szabályozva vannak az ültethető mákfajták, valamint az étkezési célokra termesztett mák megengedett morfintartalma (25mg/kg) is.

Kártérítés helyett homályos ígéret

A „Dunamente eredeti termék” védjegyet elnyerő Pemak cég tulajdonosa, Pém Bálint az esettel kapcsolatban lapunknak elmondta, teljesen tehetetlennek érzi magát. Egyrészt rosszul érinti a madarak pusztulása, másrészt aggasztónak találja, hogy az őt ért kár megtérítéséért az állam, melynek a jogszabály értelmében tulajdonában vannak a védett madarak, az erre vonatkozó paragrafus hiányára hivatkozva nem akarja vállalni a felelősséget. A környezetvédelmi minisztérium, amelynek a védett állatok károkozásaiért elméletileg kártérítést kellene fizetnie, azzal próbálta őt lefegyverezni, hogy ha mindent dokumentál, jövőre benyújtanak egy törvénymódosító javaslatot, hogy a már érvényben lévő jogszabályba vegyék bele a hattyúkat is. Közben pedig a már most 10 ezer euróra becsült kár mértéke napról napra növekszik.

Eszük ágában sincs fészket rakni

„Egyszerűen nem látom, mi lesz a történet vége – osztotta meg kételyeit Pém Bálint. – Mi ökogazdák vagyunk, így az állatok, madarak megjelenése számunkra természetes és elfogadott. Járnak hozzánk pocokra vadászni rókák is, ezzel sokat segítenek nekünk. A korábbi években is megszállt a területünk szélén három-négy pár hattyú, mi nem zavartuk őket, ők meg nem zavartak minket. Februárban arra figyeltem fel, hogy a máktáblán már 20-30 példány van, majd mintha valami titkos jelzést küldtek volna a többieknek, egyszer csak azt vettük észre, hogy több százan vannak. Értesítettük a madárvédőket, ők kezdetben azzal biztattak minket, hogy mivel közeleg a hattyúk fészek- és tojásrakási időszaka, egy-két héten belül el fognak menni. Ehhez képest még vadludak és vadkacsák is betársultak hozzájuk. Látványnak elképesztően gyönyörű volt. Mivel az összes hivatalban zárt kapukat döngettünk, megpróbáltuk a törvény nyújtotta keretek közt, biztonságos módszerekkel elriasztani őket. Esélytelen. Eszük ágában sincs fészket rakni. Rákattantak a mákra, és mostanra a szatelitfelvételek alapján 7-8 hektáros területen pusztították el a termést. A probléma ellenére azonban úgy döntöttünk, hogy 1-2 hét múlva idén is megtartjuk a hagyományos nyitott napjainkat, amikor eljöhetnek hozzánk az emberek és megcsodálhatják a 70 hektáron virágzó színpompás mákot.”

Engedélyezni a vadászatot?

Binder Pál, a komáromi Duna Menti Múzeum nyugalmazott ornitológusa lapunknak korábban már elmondta, hogy a második legnagyobb madarunknak számító, védett bütykös hattyú felborítja egy-egy adott terület ökológiai egyensúlyát. Mégpedig azért, mert nincs természetes ellensége, agresszív módon védelmezi területét, amivel elüldözi onnan a többi madárfajt. „Meggyőződésem, hogy vadászható vaddá kellene nyilvánítani, s engedélyezni ennek a túlszaporodásra hajlamos madárfajnak a ritkítását” – vélekedett a szakember.

Egyelőre azonban sem drasztikus, sem békés megoldás nincs. A hattyúk afféle hippi kolóniaként élnek elvarázsolt világukban, míg meg nem halnak, vagy míg marad mákgumó az izsai és pati földeken. És „valakik” szerint ez így rendben is van…

Janković Nóra