Bár hazájában inkább a küzdősportok vonzzák a fiatalokat, ő – a bátyját követve – mégis focista lett. Járt Angliában, ahol kisebb szenzációt keltett, hogy a világhírű edző fiának kapuját kétszer is bevette. Később Magyarországra került, ahol bemutatkozhatott a legmagasabb osztályban. Most pedig Komáromban szerepel – immár két éve, és abban bízik, hogy egyszer pályára léphet a Bundesligában. Ganbayar Ganbolddal, a Komáromi KFC mongol válogatott támadójával beszélgettünk.
Áruljuk el az olvasóknak, hogy bár Mongóliából származol és életed jelentős részét ott is töltötted, mi most mégis magyarul beszélgetünk. Hogyan és hol tanultál meg ilyen jól magyarul?
– 2016 szeptemberében négy mongol játékosnak volt lehetősége szerencsét próbálni a Puskás Akadémiánál. Egy évre érkeztünk, de végül csak engem választottak ki, így én maradhattam hosszabb ideig a klubnál. A többiek mind visszatértek Mongóliába. Később mellém rendeltek egy külön magyartanárt, aki nagyon jól beszélt mongolul, az ő segítségével kezdtem el magyarul tanulni. Persze a legtöbb a foci kapcsán és a csapattársaktól ragadt rám.
Hány éves voltál ekkor? Nem lehetett egyszerű fiatalon helytállni egy teljesen idegen környezetben és idegen országban.
– 16 évesen érkeztem Magyarországra, s bár jóformán semmit nem tudtam az országról, félelem nem volt bennem, hiszen én akkor már eltöltöttem egy rövid időszakot az akkor angol negyedosztályú Barnet FC-nél. Itt edzőmeccseken léptem pályára. A Fulham ellen, amelynek kapujában akkor José Mourinho fia állt, például két gólt is szereztem. Nekem persze az egészről fogalmam sem volt. Mindezt csak a Daily Mail egyik riporterétől tudtam meg, aki másnap eljött a lakásomra interjút készíteni velem. Kérdezte, milyen érzés volt a legendás edző fiának gólt lőni, én meg csak néztem, nem értettem az egészet.
Mesélj egy kicsit a hazádról, Mongóliáról! Mekkora népszerűségnek örvend ott a labdarúgás?
– Egy orosz határ menti kis faluban, Selengében születtem. Itt kezdtem el hét évesen focizni, de sok más sportot is kipróbáltam. Kosárlabdában például korosztályos válogatott voltam 14 évesen. Hazámban egyébként a birkózás és a judo a nemzeti sport, a labdarúgás ugyan egyre jobban fejlődik, de még nincs azon a szinten, mint Európában. Ez abból is látszik, hogy én először csak a Puskás Akadémiánál edzettem heti hétszer, azelőtt maximum háromszor. Sportszerető családból származom, édesanyám judózott, édesapám asztaliteniszezett és röplabdázott, bátyám pedig szintén focizott. Válogatottságig vitte, csak aztán megsérült. Én is azért választottam végül a focit, mert gyerekként mindenben őt akartam követni.
Hogyan ragadtál meg végül a Puskás Akadémiánál?
– Tetszett az ottani edzőimnek a teljesítményem, ezért szerződést kínáltak, csakhogy én akkor még nem voltam 18 éves. Emiatt két évig csak edzeni tudtam, hivatalos mérkőzésen nem léphettem pályára. Életem egyik legrosszabb időszaka volt ez, hiszen már nagyon szerettem volna bizonyítani élesben is. Amikor azonban betöltöttem a felnőttkort, végre aláírhattam az első profi szerződésemet. Ezzel én lettem az első mongol játékos, aki Európában profi szerződést kapott. Első meccsemen mindjárt rúgtam is egy gólt, ezzel a korábbi rossz érzéseket egy csapásra elfelejtettem. Mivel az U19-ben jól ment a játék, bekerültem a Puskás NBIII-as „B” csapatába. Itt találkoztam először azzal, hogy a meccsek vagy a gólok után jár prémium is. Ez egy nagyon jó időszak volt, jól éreztem magam, a bajnokságot pedig a harmadik helyen zártuk.
Kitől tanultál a legtöbbet a Puskásnál?
– Edzőként a horvát Ivica Kulusevictől, aki egy nagyon jó szakember. A játékosok közül pedig az azóta már magyar válogatott Nagy Zsoltot vagy Szolnoki Rolandot és Spandler Csabát említhetem.
Hogyan kerültél aztán Komáromba?
– Mivel a harmadik osztályban jól ment a játék, négy év után kölcsönadtak az NBII-es Csákvárnak. Itt azért már nehezebb volt a dolgom, de szerettem ezt az időszakot is. A Puskásnál bemutatkozhattam az NBI-ben is, de amikor Csákvárról visszakerültem Felcsútra, jött a lehetőség és szintén kölcsönbe a KFC-hez igazoltam. Ennek már két éve. A vezetőség szeretné, hogy maradjak, én is jól érzem magam Komáromban. A menedzseremmel azonban még át kell beszélnem ezt a kérdést.
Jól szerepeltetek a szlovák kupában és a bajnokságban is, ahol harmadik helyezést értetek el. Hogyan láttad a csapat teljesítményét az elmúlt szezonban?
– Azt gondolom, hogy a jó szereplésünk titka, hogy valóban nagyon sokat dolgoztunk, edzettünk. Az öltözőben is jó hangulat uralkodott, és egy összetartó csapat alakult ki. Radványi Miklós vezetőedző ehhez sokat hozzátett. A védekezésünket nagyon jól összerakta, nagy figyelmet szentelt a pontrúgásoknak, a rögzített játékszituációknak.
Ötször találtál be az ellenfelek hálójába. Mennyire vagy elégedett a saját teljesítményeddel?
– Csapatembernek tartom magam, nem szeretem az egyénieskedést, ezért nem követem az egyéni statisztikákat és azzal sem elégszem meg, ha én jól játszom, de a csapatom vereséget szenved. Ha sikerül kiszolgálnom jó passzokkal a társaimat és így nyerünk, az számomra értékesebb, mintha lőttem volna két gólt, de kikapunk.
Az NBIII-tól az NBI-ig játszottál minden szinten Magyarországon, az elmúlt idényben volt lehetőséged kipróbálni a szlovák második ligát is. Mekkora a különbség a két ország futballkultúrája között?
– A magyar foci sokkal inkább a játékosok technikai tudására épül, sok a passz, sok a jó egyéni teljesítmény, megvillanás, a labdát pedig általában a földön járatják. Ezzel szemben Szlovákiában sokkal inkább a játékosok fizikális teljesítménye dominál. Sok a párharc, sok az ütközés.
Neked melyik stílus fekszik jobban?
– Szeretem a technikás, gyors focit. Melyik játékos nem szeret egy-egy cselt meghúzni, egy-egy látványos mozdulatot megcsinálni? Mivel azonban egy olyan országból jöttem, ahol a küzdősportok dominálnak, a véremben van a küzdelem és a harciasság is. Vagyis azzal sincs semmi problémám, ha kemény, ún. angolos focit kell játszani.
Fiatal korod ellenére már a mongol válogatottban is bemutatkozhattál, sőt már gólokat is szereztél a címeres mezben. Hogyan kezelnek téged a válogatottbeli csapattársak? Hiszen te vagy az egyetlen külföldön szereplő játékos a válogatottban.
– Nagy öröm számomra, hogy tagja lehetek a mongol nemzeti tizenegynek. Úgy érzem, hogy még sokat kell fejlődnünk, de vannak erre utaló biztató jelek. Nem mondhatom, hogy sztárként kezelnek, de azt azért érzékelem, hogy a mongol lapok is egyre többet foglalkoznak velem, és a mongol focival. Ami azért jó, mert így a labdarúgás is egyre nagyobb népszerűségnek örvendhet hazámban.
23 éves vagy. A pályafutásod nagy része még előtted áll. Mik a legnagyobb céljaid? Hová szeretnél eljutni?
– Minden focista álma, hogy bemutatkozhasson az angol Premier League vagy a Championship küzdelmeiben. Nekem is ez a nagy álmom. Ha azonban reálisan tekintek a jövőmre, már azzal is elégedett lennék, ha elkerülhetnék a német Bundesligába. Erre talán kis szerencsével meg is lehet az esélyem.
Nemzetközi viszonylatban ki a kedvenc csapatod?
– A Real Madridnak szurkolok.
Bízom benne, hogy a karriered következő állomása, ha nem is a madridi együttes lesz, de legalább egy Bundesliga 1-es csapat, addig azonban még remélem, hogy sok szép élményt szerzel a komáromi focidrukkereknek. Mondjuk, akár már a következő idényben!
– Legyen így! Ezért dolgozom én is. Motiváció mindig van: nagyon jó lenne például jövő ilyenkor bajnoki címet ünnepelni a komáromi csapattal.
GANBAYAR GANBOLD
2000. szeptember 3-án született Mongóliában. Hétévesen kezdett el focizni. 2014-ben került a mongol Premier League-ben szereplő Khoromkhon FC ifjúsági csapatához. Egy évvel később bemutatkozott a mongol együttes felnőtt csapatában. 15 évesen Mongólia legjobb játékosának választották a 17 éven aluliak mezőnyében. 2016 szeptemberében került a Puskás Akadémiához, később kölcsönben visszatért egy rövid időre hazájába, majd szintén kölcsönben a magyar másodosztályú Csákvár csapatát erősítette. A Puskás Akadémia színeiben háromszor szerepelt NBI-es mérkőzésen, míg Csákváron 26 meccsen 3-szor volt eredményes. 2021 júliusában érkezett Komáromba. A KFC Komárom csapatában összesen 53 mérkőzésen 9 gólt szerzett. Szintén 2021-ben mutatkozott be a mongol válogatottban, ahol eddig 7-szer lépett pályára és 2 gólt szerzett.
Langschadl Mátyás
(fotó: Karol Scholtz)