Komárom/Gadóc. Kénytelenek voltak mentési stopot hirdetni a gadóci kutyamenhelyen, ugyanis az örökbefogadások szinte teljesen leálltak, míg a kidobott, mentésre váró kutyák szinte „zsákszám” özönlöttek be az utóbbi időben. Így a Négylevél polgári társulás égisze alatt működő menhely mostanra elérte befogadóképességének maximumát. A hosszútávú megoldást az ígért új kutyamenhely és a lakosság felvilágosítása jelentené. Rövidtávon pedig az örökbefogadási kedv növekedése. De addig is miként lehetne változtatni ezen az áldatlan helyzeten? – tesszük fel a kérdést Mónika Valúchová önkéntes gondozónak, a menhelyen álló rozsdaette, hézagos tetejű, tizenkilenc részből álló kennelsor lakóit nézve.

„Nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, mert a várossal kötött érvényes szerződés értelmében a bejelentett kóbor és a rossz tartási körülmények miatt elkobzott kutyákat fogadnunk kellene, de egyszerűen már nem tudjuk őket hol elhelyezni. Már így is túlzsúfoltan vannak. Általában 40-50 kutyáról szoktunk gondoskodni, most közel nyolcvanan vannak. A két, utoljára befogott nagytestű kutyának már csak a Komáromi Városi Rendőrség udvarán lévő befogó ketrecben jutott hely – nagyon hálásak vagyunk nekik, mert bármikor számíthatunk a segítségükre és az együttműködésükre. És szinte napi szinten csörög a telefonunk vagy kapunk üzenetet a közösségi portálon. De az utóbbi időben már így is rengeteget ’sakkoztunk’ lakóinkkal, hiszen csak olyan kutyákat tehetünk egymás mellé, akik megtűrik egymást, akiknek hasonló a vérmérsékletük, habitusuk és a termetük. Külön ketrecben kell tartanunk az anyakutyákat is a kölykeikkel.”

Szaporítók országa lettünk

Tündéri kölyökkutyák, egyikük szebb, mint a másik. Keverékek. Keverékek, akiknek valójában meg sem kellett volna születniük, hiszen már így is százezres nagyságrendben vannak az országban a gazdátlan vagy a szörnyű körülmények közt élő és egyre-másra szaporodó „korcsok”. Annak ellenére, hogy a keverékek bizonyítottan sokkal ellenállóbbak a betegségekkel szemben és jobb az idegrendszerük, az emberek nagy része sajnos még mindig inkább hajlandó pénzt kiadni az „óccsó” fajtatiszta jellegű kölykökért, amelyekből szintén lehet válogatni. Szlovákia ugyanis azzal a közel sem dicséretes címmel büszkélkedhet az EU-ban, hogy a szaporítók országa.

Hollandiában, ahol egy időben óriási problémát okozott az utcán, menhelyeken élő négylábúak túlszaporodása, 2019-re sikerült elérni, hogy nincsenek kidobott kóbor kutyák, csak gazdás ebek. Hogy mi volt a titkuk? Az állam finanszírozta a kutyák ivartalanítását és adókedvezményt biztosított az örökbefogadott kutyákra. Egyébként Komárom is hasonlóan igyekszik motiválni a felelősségteljes gazdákat.

Motiváló adókedvezmények

Komáromban a jövő évtől némileg emelkedik az ebadó. A lakásban tartott kutyák esetében a jelenlegi 36,50 euróról 40 euróra, a családi házak esetében a mostani 3,60 és 10,90 közötti díjszabás pedig egységesen 10 euró lesz.

Januártól viszont már egy évre adómentességet kapnak azok a tulajdonosok, akik a kutyamenhelyről fogadnak örökbe ebet, emellett 50 százalékos adócsökkentés jár azoknak, akik ivartalanított kutyát tartanak – a menhelyről gyakorlatilag csak ilyen kutyus fogadható be. A 65 év feletti gazdik pedig további 50 százalékos adókedvezményt kapnak.

Középkori viszonyok

A probléma az, hogy a társadalom hozzáállása az ivartalanításhoz az elmúlt évtizedekben semmit sem változott, sajnos még mindig régi téveszmék uralkodnak. Az egyik leghajmeresztőbb fáma, hogy a szuka kutyáknak ajánlott legalább egyszer lekölykezniük. Az állatorvosok az elmúlt évtizedekben rengeteget vizsgálták, kutatták a feltevést, ám semmiféle olyan bizonyítékot nem találtak, amivel ezt alá tudták volna támasztani.

Persze mindenki ígérgeti, hogy csak jó kezekbe adja a kölyköket, ám mégse ritka, hogy nemes egyszerűséggel kiteszik őket valahol az út szélén, vagy éppen dobozban a menhely kapujába, ahogy az egyik kennelben lakó csipet csapatot is. „Az ivartalanítás nem csupán a felesleges szaporulatok világra jöttének megelőzését szolgálja, de a kutyák egészségét is. Az ivaros szukák egyik leggyakoribb betegsége ugyanis a gennyes méhgyulladás, ami gyors orvosi beavatkozás nélkül a kutya halálához vezethet. Az idős kankutyák életminőségét pedig nagyban rontják a különböző prosztatabetegségek, az ezekkel járó inkontinencia, a vizelet- és székletürítési zavarok, valamint az egyre nagyobb számban előforduló rosszindulatú prosztatadaganatok” – sorolja Selčáni Mónika, a menhely vezetőségi tagja.

Karanténba kerülnek a frissen érkezők

A hátsó, öt roskatag „apartmanból” álló karantén részlegen is teltház van. Ez a frissen érkező ebek helye, melyek előbb egy általános állapotfelmérésen esnek át, megtörténik a kivizsgálásuk belső és külső parazitákra – köszönhetően Mirka Haláková doktornőnek, aki évek óta lelkiismeretesen segíti a menhely munkáját. Mindaddig itt maradnak, míg meg nem szerzik a kellő immunitást, így nem kerülhetnek kapcsolatba a régebbi mentvényekkel. Később sor kerül az ivartalanításukra is. Tulajdonképpen ezeket az orvosi költségeket fedezi a 100 eurós ún. örökbefogadási díj.

Amennyiben valamilyen betegség merül fel, akkor azonnal megkezdődik a kezelésük. „A végsőkig harcolunk minden egyes mentvényünkért. Nálunk a végső elengedés csak akkor jöhet szóba, amikor már a gyógyulás leghalványabb reménye is megszűnik. Most is van egy kis lakónk, aki az egyik szemére teljesen vak, de őt ez egyáltalán nem zavarja. Teljes életet él. A hendikepes kutyák örökbeadási esélye nálunk szinte a nullával egyenlő. Őket, ahogy a szeniorokat is, jó esetben a német partnerszervezetünkön keresztül tudjuk csak örökbe adni” – mondja Selčáni Mónika.

Magántámogatók nélkül nehezen boldogulnának

Az orvosi kezelés költségei azonban az évek során megemelkedtek, ahogy a kutyák élelmezésének költsége is. Selčáni Mónikától megtudhattuk, hogy a város vagy tíz évvel ezelőtt Agneša Jelinkovával, a menhelyet elsőként üzemeltető Dunajka polgári társulás elnökével havi 800 eurós támogatásban egyezett meg, amit az eltelt évek során nem valorizáltak az infláció növekedésének mértékével. Szerinte a jelenlegi árak mellett a menhely gördülékeny működéséhez legalább havi 1200-1400 euróra lenne szükség. „Száraztápból szinte mindig van egy hónapnyi tartalékunk, mert azt magánszemélyektől, rendszeres támogatóinktól is kapunk, sőt Komárom városától is kaptunk a közelmúltban 600 kilogrammot, ami úgy jó két hónapra elegendő. Nagy előrelépés lenne, ha a kutyák gondozását biztosító két önkéntesünket alkalmazni tudnánk. Napi tíz órákat töltenek a kutyákkal, ők végzik a kennelek takarítását, a bentlakók lemozgatását, mert ahhoz, hogy mentálisan jól viseljék a bezártságot, legalább napi másfél óra szabad mozgásra szükségük van, és ők azok, akik itt töltik még az ünnepeket is, a szilvesztert, hogy a petárdázástól, tűzijátéktól pánikba esőket megnyugtassák, mert különben kárt tehetnének önmagukban” – sorolja.

Minél több a kutya, annál kevesebb idő jut egyre, így az anyagi támogatás mellett leginkább annak örülnek, amikor a látogatók, segítők elviszik sétálni a kutyusokat. Az udvaron ugyan ki tudják szaladgálni magukat, de szocializálódni, megtanulni pórázon sétálni csak ilyenkor tudnak. A délutáni órákban, kettőtől hatig minden állatszerető, segítőkész személyt örömmel fogadnak.

Nem lenne szabad menhelyen felnőniük

Mégis sok kutyára ez a sors vár. A komáromi menhelynek is megvannak az „örökdarabjai”, akik születésükkor nem nyerték meg a genetikai lottót és nem cuki-muki bongyori ölebnek születtek, hanem nagytestű feketének. Ők, még ha kölyökként kerülnek is be, kevés eséllyel tapasztalhatják meg, milyen esténként a gazdi mellé bújni a kanapén. Ha pedig később, felnőttként kerülnek be, akkor már nagyjából mindegy, hogy fehér, barna vagy éppen zsemlyeszínű, az emberek úgy sétálnak el a kenneljük előtt mintha ott sem lennének, pedig ők mindent megtesznek azért, hogy az ismeretlen jövevények figyelmét felhívják magukra. Pacsit adnak, dörgölőznek a rácsokhoz, szambáznak, tipródnak, ugatnak. Aztán ahogy tovább megy az ember, hirtelen elhallgatnak, mintha megértenék, ők megint nem kellenek senkinek. Mert nagyok. Mert keverékek. Mert nem édi-bédi kölykök.

Az örökség kell, a kutya már nem

„Sajnos a legtöbben kölyökkutyát szeretnének – mondja elkomolyodva Mónika Valúchová. – Még a nyolcvan éves nagyinak is, aki egyedül maradt. Néha meg is sértődnek, amikor azt mondjuk, egy bizonyos kor után már nem adunk örökbefogadásra apróságot. Túl sokszor tapasztaltuk meg, hogy amikor az idős rokon örökre eltávozik, az örökösöknek az ingatlan kell, vagy el szeretnék azt adni, de a kutya már nem. És akkor a jobbik esetben, mert még mindig jobb, mint amikor kidobják és baleset éri, visszapenderítik hozzánk… Az emberek sokszor meggondolatlanul döntenek az örökbefogadás mellett. Hazaviszik a kutyát, és azt gondolják, másnapra szobatiszta lesz, nem fog rombolni és úgy fog kötődni hozzájuk, mint a filmek négylábú hősei. A valóság azonban egészen más. A nálunk lévő kutyák kétharmada traumatizált, ugyanis nekik mindegy, hogy az előző gazdájuk szerette őket vagy sem, ők ragaszkodtak, kötődtek hozzá. Mi ugyan igyekszünk begyógyítani lelki sebeiket, de bármennyire is szeretnénk, a gazdás létet, az otthon melegét nem tudjuk pótolni… A gazdás lét viszont csodákat tesz velük. Megszépülnek, kisimulnak. Tudjuk, hiszen sok örökbefogadónk küld időnként fényképeket, vagy látogat meg minket, hogy megmutassa, milyen szép lett a kutyusuk. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra. Pár hét, pár hónap szükséges ahhoz, hogy a kutyus újraépítse bizalmát az emberekben és elhiggye, jó sorsa most már végleges. Ezután kivételesen hálás, hűséges és ragaszkodó társakká válnak.”

Janković Nóra

Tervezik az új kutyamenhelyet

Megkerestük a polgármestert a teljesen megtelt gadóci kutyamenhely, illetve a szűkös anyagiak kapcsán. Leghamarabb 2024 második felében épülhet meg egy korszerű városi kutyamenhely Harcsás városrészben.

Törvényből adódó kötelesség, hogy az önkormányzatok befogják és elhelyezzék a kóbor állatokat. Komáromban eddig egy városi alkalmazott a városi rendőrök közreműködésével végezte ezt a feladatot, nemrégiben azonban teljes mértékben a városi rendőrség vette át a tevékenységet – mutatott rá Keszegh Béla, Komárom polgármestere. „Ezzel hatékonyabbá vált a kóbor állatok befogása, ez a fő oka annak, hogy az eddigieknél sokkal több befogott állatról kell gondoskodni a menhelyen. Emellett nem egy olyan kutyusról tudunk, amelyeket jó bizonyítványért kaptak a gyerekek, ám néhány hét múlva mégis az utcára kerültek az ebek… Ha a befogott állat be van csipelve, visszakerül gazdájához, ám ha nincs, akkor a városnak kell gondoskodni róla, vagyis a gadóci menhelyre kerül“ – részletezte a polgármester. Szerinte hamarosan enyhül majd a nyomás, hiszen a kutyusokat fokozatosan örökbe adják, elsősorban Németországba.

A hosszabb távú megoldás azonban a kapacitás növelése, még inkább egy új, korszerű kutyamenhely építése. 2019 végén, a Covid-járvány kitörése előtt ez be is volt tervezve, a képviselők 40 ezer eurót jóváhagytak erre a célra. De akkor miért nem épült meg? „Akkoriban egyesek azzal vádaskodtak, hogy ingatlanspekulációra készülünk, és a gadóci menhely területét vállalkozóknak akarjuk átjátszani. Ebből semmi nem volt igaz, jót akartunk. A támadások miatt azonban – és mert egyébként is beütött a Covid-járvány – végül a képviselők jóváhagyásával megszüntettük az új menhely létrehozásáról szóló határozatot“ – magyarázta Keszegh Béla.

Az új városi kutyamenhely kiépítése azonban most ismét napirenden van. „A főút melletti gadóci helyszín egyszerűen nem megfelelő. Nagy a forgalom, nagy a zaj, nincs megfelelő hely arra sem, hogy az állatbarátok sétáltathassák a kutyusokat a környéken. Ezért Harcsás városrészben szeretnénk kiépíteni egy új menhelyet, az erdős részen, amely minden szempontból jobb helyszín – természetközeli, nincs zaj. Egy kisállattemetőt is szeretnénk itt kialakítani, elsősorban a lakásokban élők fogalmaztak meg ilyen igényt. Egyeztetünk arról is, hogy a város egy-két pontján kutyamosót létesítsünk“ – vázolta a terveket.

Azzal kapcsolatban, hogy a város egy évtizede nem emelte a kutyamenhely havi 800 eurós támogatását, a polgármester megjegyezte, a Négylevél társulás 2019 decemberétől gondoskodik a Komáromban befogott ebekről, ekkor versenytárgyalás során ők ajánlották, hogy vállalják a feladatot ekkora összegért. „Ezzel együtt megértem, hogy ennél nagyobb támogatásra lenne szükségük. Lehet egyeztetni erről, de a város is nehéz anyagi helyzetben van“ – jegyezte meg Keszegh Béla, megemlítve, az önkormányzat eszközökkel, kutyatáppal is segít, a városi rendőrség pedig szintén igyekszik mindenben együttműködni.

A megoldás tehát egy korszerű kutyamenhely építése megfelelő helyszínen. A tervek készülnek, ám pénz egyelőre nincs elkülönítve erre a célra. A polgármester szerint leghamarabb a jövő évben tudnak találni erre pénzforrást – esetleg pályázati támogatást. Ez azonban függ attól, hogy a parlamenti választások után felálló új kormány rendezi-e a kivéreztetett önkormányzatok anyagi helyzetét, lesz-e lehetőség ilyen jellegű fejlesztésekre is. „A város szeretné, ezért dolgozunk a terveken, a területrendezési terv hamarosan sorra kerülő módosításakor is számolunk az új harcsási kutyamenhellyel“ – szögezte le a polgármester. (csá)