A másod- és harmadgenerációs kanadai magyarokból álló, jövőre fennállásának ötvenedik jubileumát ünneplő Balaton néptáncegyüttes tanult öt napon át erdélyi táncokat a martosi Feszty Árpád Művelődési Parkban. A tizenkét fős csoportban voltak, akik folyékonyan beszélik a magyar nyelvet, mások csak törik, egyesek pedig most tanulják. Abban viszont egyformák: keresik gyökereiket, hogy megismerjék és őrizhessék azokat.

A Katona István néptáncos-koreográfus által megálmodott és működtetett Feszty-parkban nyolc évvel ezelőtt már járt egy magyar tánccsoport Calgaryból. Ezúttal a tanulni vágyó táncosok, akik egy youtube-videóban fedezték fel a parkot, az ország északi csücskében található Regina városából érkeztek.

A néptánctáborban intenzív oktatás és gyakorlás várt rájuk. Kisebb déli pihenővel, amikor megismerkedtek a faluval, körbejárták a tavakat, ellátogattak a kápolnához, szinte egész nap búzai, erdélyi, mezőségi, zoboraljai táncokat tanultak Gémesi Zoltántól, aki korábban több mint tíz évig volt a Szőttes néptáncegyüttes művészeti vezetője.

„Magyarországon már többször voltunk tánctáborban – tudhattuk meg a tánccsoport vezetőjétől és koreográfusától, McPherson Kószó Debbietől –, ahol megismertük Gémesi Zoltánt. Idén felkértük, hogy készítsen nekünk egy saját koreográfiát, hogy új táncokkal bővíthessük repertoárunkat. Néptáncegyüttesünk a helyi, egyre kevesebb tagot számláló Magyar Kulturális Klub égisze alatt működik, minden tagja magyar felmenőkkel büszkélkedhet. Sajnos az idősek örökre itt hagynak minket, a fiatal generáció tagjai közül pedig sokan, ahogy az én lányom is, más városokban folytatják felsőfokú tanulmányaikat és elköltöznek Reginából. A magyar tánchagyományok ápolása azonban sokak számára fontos. Az évek során több mint kétszáz tagunk volt. Három, a résztvevők kora és képzettségi szintjének megfelelő csoportunknak jelenleg összesen harminc tagja van. Legfiatalabb tagunk hároméves, ötvenhárom évemmel pedig én vagyok a legidősebb. Havi szinten lépünk fel különböző rendezvényeken, sőt városunkban évente megrendezünk egy háromnapos magyar kulturális fesztivált, ahol negyven perces produkciónkat többször is bemutatjuk a résztvevőknek.”

A továbbiakban Debbie, aki ötvenhatos szülők gyermeke, elmesélte, hogy szülővárosában Leth-bridge-ben találkozott először a magyar néptánccal, ami teljesen lenyűgözte. Azóta folyamatosan azon van, hogy tovább gazdagítsa tudását, ahogy a csoport többi tagja is, akik éves szabadságukat szánták néptánctudásuk bővítésére.

„Az elmúlt huszonhárom évben a Feszty Árpád Művelődési Park egyfajta felvidéki magyar kulturális központtá vált – mutat a gyönyörűen ápolt és gondozott parkra Katona István. – Ha beleszámolom a MartFeszt látogatóit is, akkor azt mondhatom, hogy itt már százötven-kétszázezer ember biztosan megfordult. Télen-nyáron állandóan zajlik az élet. Jacsmenyík József festőművésznek idén volt a huszonharmadik képzőművészeti tábora, s tanítványai közül mostanra egy szobrászművész, két festőművész, három építész és négy tervezőmérnök került ki. Rendszeresen itt tartja képzéseit az Ág Tibor népzenei tanoda is, ahol az Óbudai Népzenei Iskola tanárai ismertetik meg gyerekeket a citerával, tekerő lanttal, dudával, tárogatóval, kobozzal. Idén a parkban tartott táborok iránti érdeklődés annyira megugrott, hogy egyet már kénytelenek voltunk lemondani. Egy népzenei táborunk augusztusban azonban még lesz. A mostani csoport öt napon keresztül intenzív oktatásban erdélyi táncokat tanult. Innen Esztergom és Visegrád, felé visz útjuk, hogy megismerjék a magyar történelmi nevezetességeket. A magyar kultúra, a magyar szellemi értékek megismerése és a hagyományok őrzése számukra annyira fontos, hogy képesek voltak emiatt nyolcezer kilométert repülni. Ők ugyanis tisztában vannak vele, hogy az ember a világon bárhol ültet almafát, azon mindig alma fog teremni.”

JN.