Önmagunk megismerése kulcsfontosságú ahhoz, hogy merjünk megállni saját lábunkon s a társadalom aktív, hasznos tagjaivá váljunk. Ám amikor komoly veszteség, bántalmazás vagy folyamatos stressz ér bennünket, nem biztos, hogy teljes mértékben túl tudjuk tenni magunkat rajta egyedül. Ha ez történik, és nem fordítunk elég figyelmet feldolgozására, megértésére, vagy nem kérjük szakember segítségét, valami megtörik bennünk. Ez a törés pedig generációkon keresztül megmutatkozhat családunkban is.

A perbetei Benyó Erzsébet 15 éve ismerkedett meg a családállítás módszerével, majd megalapította a BEREK – önismeret, stresszoldás és képességfejlesztő irodát Komáromban. Az iroda immár 10 éve működik, és többek közt családállítással, önismereti tanácsadással, stresszoldással, meseterápiával foglalkozik. Kliensei eldönthetik, hogy csoportban, egyéni munkában vagy online foglalkozások keretén belül kerülnek közelebb a felismeréseikhez, találják meg saját megoldásaikat. Az önismereti tréner eredményes munkája bizonyítja, hogy a foglalkozásokon résztvevőknek javul az önkifejezésük, könnyebben boldogulnak az életben. Sajnos nagyon sok fizikai, lelki vagy szexuális bántalmazás, családon belüli erőszak történik, melynek elszenvedői nehezen találják meg az ilyen helyzetekből a kiutat. Az említett módszer viszont működik. Benyó Erzsébettel arról beszélgettünk, hogy mit is foglal magában a családállítás s miért fontos az önismeret.

• Hogyan találkozott a családállítás fogalmával?

– Életem egy hosszú szakaszában jómagam is bántalmazó kapcsolatban éltem, ahol nekem jutott az alárendelt szerepe. Hogy elbírjam a stresszt, gyógyszereket szedtem, majd pszichiáterek is kezeltek. Azonban a válás után sem tudtam feldolgozni ezt a traumát. Így két lány édesanyjaként rájöttem, hogy más kiutat kell találnom. Elkerültem Budapestre, egy most már kolléganőmhöz, aki már akkor családállítással foglalkozott. Fokozatosan kezdtük el feltárni a problémát e módszer segítségével: elsősorban letettem a gyógyszereket, ami nagyon kemény dolog volt, majd elkezdtem szembenézni a tényekkel és megérteni a helyzetemet. A munkánk során feldolgoztuk azt is, hogy hogyan is kerültem bele ilyen rossz kapcsolatba és miért rendelődtem alá ilyen hosszú ideig. Feltártuk a családi mintákat és kiderült, hogy az én történetemben rengeteg olyan dolog volt, ami elvezetett ahhoz, hogy jómagam az alárendelt szerepébe kerüljek. Lassan, de biztosan gyógyultam ki ebből a helyzetből, miközben azt láttam, hogy ez a munka teljes mértékben nekem való. Így elkezdtem tanulni a családállítás módszerét, melyhez a későbbiek során több más önismeret-fejlesztő metódust is elsajátítottam, de folyamatosan tanulok a mai napig.

• Miben is áll a családállítás módszere?

– A módszer megalkotása Bert Hellinger német pszichoterapeuta nevéhez kötődik. Hellinger az 1950-es években több komoly szakember munkája alapján állította össze a metódust, melyet először csak csoportokban végeztek. Majd ezután alakult ki az egyéni konzultáció lehetősége. Maga a családállítás arra épül, hogy van egy megérzésed. A csoportos családállítás tulajdonképpen a pszichodrámára jellemző módszer. Az adott témát – amely nagyon sokrétű lehet – mint egy jelenetet eljátsszák a résztvevők. A téma hozója mindezt kívülről megfigyeli, felismerései lesznek s a kollektív tudat és megérzései segítségével megérti, hol van a probléma gyökere. Az egyéni vagy online munka alkalmával néhány szimbólumot – papírlap, színes formák, számok, párnák – használunk. Az állítás folyamán az egyén kapcsolódik a saját érzéseivel, megérti a mintákat, melyeket ő ismer, képvisel, majd ezután meg is tudja változtatni azokat.

Több esetben a családállítás folyamata után szükséges a felmerült problémához illő személyiségfejlesztő módszert is alkalmazni, amellyel már az egyén saját önbecsülését erősíti meg. Ugyanis legtöbbször sajnos éppen saját képességeinket nem ismerjük eléggé.

Összességében tehát azt mondanám, hogy az én kompetenciám az önismeret és a stresszoldás fázisáig terjed. Nem helyettesíti sem a pszichológusok, sem a pszichiáterek munkáját vagy bármilyen orvosi kezelést! Ennek a munkának az a célja, hogy boldogabbak, hatékonyabbak legyünk, jobban tudjunk kapcsolódni, mert semmit sem tudunk egyedül megcsinálni. Akár egy munkahelyen, családban, sőt egyéni terveinkben is kooperálni kell. Tehát nagyon gazdag az a terület, ahol lehet használni a kommunikációt s az önkifejezést.

• Sokszor találkozunk a „tiszta anyukád vagy”, „mintha csak a testvéredet látnám”, „olyan akaratos vagy, mint apád volt kiskorában” kifejezésekkel. Tehát akkor ezek is példaként szolgálnak arra, hogy igenis örökölhetünk bizonyos géneket. Mennyire befolyásolja mindezt a környezetünk, amelyben nevelkedünk?

– A sémák sejtszinten öröklődnek. Tehát az egyes stresszhelyzetek vagy történések – mint az a mód, miként elődeink túlélték a háborús helyzeteket, a kitelepítéseket, egy börtönt vagy éppen mekkora kitartó szorgalom kellett ahhoz, hogy valaki Európa-bajnokságot nyerjen – egyszerűen beégnek és sejtszinten öröklődik tovább a minta. Így az ember egy bizonyos karakterrel születik: az egyikünk hevesebb természetű lesz, a másik visszahúzódóbb. Tehát ezek a minták velünk születnek. De ha például a nagymamám egy nemi erőszak után félt a férfiaktól és azt hitte, hogy nincs joga semmihez, akkor ezeket a félelmeket megörökölhette az anyám is, majd én is. Egy személyes minta: 40 éves voltam, amikor autót tanultam vezetni, ugyanis borzasztó félelmeim voltak, hiszen anyám mindig azt mondta, ez nem való egy nőnek. Tehát itt látható, hogy nem csak sejtszinten öröklődik a minta, hanem abból is, amit hallunk, látunk s a kultúrából, vallásból eredően. Gyerekként pedig mindez csak egyszerűen beég s visszük tovább észrevétlenül.

• Kérem, meséljen egy példát a gyakorlatból a családállítás és az önismeret kapcsán.

– Járt nálam egy 50 év feletti üzletember, akinek saját jó menő vállalkozása van. Reggelente, amikor ment dolgozni a munkahelyére, mindig 2-3 vasalt inget vitt magával, annyira izzadt. A legtöbbször akkor történt ez, amikor egy-egy tárgyalást vezetett, bemutatót tartott vagy éppen osztotta ki a menedzseri feladatokat. A cégben minden rendben volt és orvosai sem értették a nagymértékű izzadás okát. Amikor eljött hozzám, a stresszfeltáró folyamat során a tudattalanjából hirtelen feljött egy emlék még kisgyermek korából. Felidézte, ahogy magas apja áll felette és üvölt rá, miszerint „te olyan buta vagy, hogy még beszélni se tudsz, és nem értesz semmit”. Ez volt az apja kedvenc szavajárása. S most itt van az üzletember, akiben ugyanez a gyermekkori félelem kapcsol be felnőttként, amikor meg kell szólalnia. Miután ez a felismerés megtörtént kezdődik egy önismereti munka. Az, hogy egy ilyen stresszt kiblokkolunk, nemcsak a munkahelyén lesz hasznos számára, amikor ki kell állnia beszélni, hanem az élet számos területén is magabiztosabbá válik. Ez a módszer pedig teljes valójában a hellingeri gondolatra épül: értsd meg, mi történt veled, lásd azt, ami van és ismerd fel azt, ami van. Ezután pedig jöhet a személyiségfejlesztés.

• Mennyire érdeklődnek az emberek az önismeret és személyiségfejlődés téma iránt?

– Örömmel mondhatom, hogy egyre többen. Nagyon érdekes a fiatalok hozzáállása, amikor óvodás korú gyermekeikkel is eljönnek akár egy óvó néni tanácsára. Többen párkapcsolataikat oldják, hogy ne szakadjon szét. Egyre bátrabban keresnek fel férfiak is egy-egy akadállyal. A fiatalok mellett pedig több középkorú kliensem is van, a legidősebb pedig egy 80 éves néni volt. Tapasztalataim szerint egyre többen tudatosítják, hogy lelki higiéniára is szükségünk van és nem csak a zokninkat kell kimosni. Sokszor megfordulok idősek otthonában, nyugdíjasklubokban, felnőtteknek tartok irodalom-terápiát, de iskolákban is tartok előadásokat. Tudni kell, hogy mind a családállítás, mind a SzomatoDráma önismereti folyamata ultra gyors, rendszer szintű módszerek. Tehát hamar átláthatóvá válnak az összefüggések és megtörténik a blokkoldás. Érdemes akár 2-3 alkalommal is eljönni, ami után már egy komplex rálátással bírunk majd az életünkre. Jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy típusunkból eredően az élet mely területein tudunk a legjobban érvényesülni és mi az, ami kevésbé passzol számunkra. Megismerve önmagunkat pedig sokkal könnyebben boldogulunk az élet minden területén.

• Ha egy másik megközelítésből vizsgáljuk a családokat vagy éppen az emberek egymással való kooperációját, láthatjuk, hogy nagymértékben megváltozott a közelmúlthoz képest. Mekkora problémának tekinthető ez?

– Tény, hogy napjainkban az emberek igencsak elmagányosodtak s nyilván ehhez a technika is nagyon sokat hozzátett. A beszélgetések helyett sokszor SMS vagy chat formájában kommunikálunk, amelynek köszönhetően rövidül a szókincsünk. Nagyon ritkán olvasunk, beszélgetünk és így nincs is esély bővíteni azt. Már az óvodákban is felszerelik a modern interaktív táblákat, ahol inkább az ábrák s a fények dominálnak, mintsem az írás. Mindehhez pedig az agyunk struktúrája is fokozatosan kezd hozzáigazodni. Van egy saját, érdekes tapasztalatom is ennek kapcsán, amikor az egyik nyugdíjasklubban meséltem egy mesét az időseknek, majd beszélgettünk róla. Azt láttam, hogy egy rövid mese hallgatása közben alig tudtak figyelni. Ugyanis annyira hozzá vannak szokva a tévénézéshez, a sorozatokhoz, hogy már nem értik a szöveget. A családok is inkább saját „burkaiban” élik az életüket s csak a minimális kooperációt mutatják. Ezáltal pedig nagyon rossz lett a kommunikációnk minősége is. Régen még együtt főztek a családok, közösen készültek a lakodalmakra, együtt dolgoztak a földeken. Látták egymás munkáját, segítettek a másiknak. Mostanra több a gép, az elektronika, a családok pedig kisebbek lettek. Ezen a ponton be kell valljuk, ha eddig nehéz volt számunkra a kommunikáció és érzéseink kifejezése, akkor most végképp azzá vált. És sajnos fel sem ismerjük, hogy ez milyen nagy probléma.

Mindenkinek tudatosítania kellene, hogy életünk egy különleges nagy ajándék, a hatékony életvezetés pedig segít minket abban, hogy kicsomagoljuk és bátran élvezzük.

Ferenczy Viki