A Komáromi Zsidó Hitközség idén is csatlakozott a Zsidó Kultúra Európai Napjához (szeptember 3.), melyet azzal a céllal indítottak útjára, hogy legyen egy nap, amikor kinyílnak a zsidó hitközségek ajtajai és mindazt, amit érdemes tudni kultúrájukról, hagyományaikról, hitükről megmutathassák látogatóiknak. A programsorozat évről évre változó, ezúttal Paszternák András koordinátor vezetésével a Komáromi Zsidó Hitközség 1791-ig visszanyúló múltjáról árulkodó épületek megtekintésével vette kezdetét.

A séta a Štúr és Eötvös utcák sarkán álló Menház történelmét ismertető rövid előadással indult. Az épületet a Jótékonysági Egylet megalapítójaként nagy megbecsülésnek örvendő gazdag komáromi fakereskedő, Fried Kálmán építtette 1896-ban, aki szívügyének érezte az elesettek és a szegények támogatását. A sors fintora, hogy a Menház a komáromi zsidóság utolsó menedéke lett.

Az I. világháborúban katonai kórház is működött az épületben. A II. világháborúban pedig az 1944 májusában kialakított komáromi gettó, mely az ortodox zsinagóga, a katolikus temető és a Duna part (mai VII-es lakótelep) közti területen lett kijelölve, egyik központi épületeként szolgált. Az ide összeköltöztetett zsidóság jövőbe vetett bizakodásáról árulkodik, hogy május folyamán még kérvényezték, nyithassanak orvosi rendelőt a Menházban, mert a gettót, amelyet a félelmetes kakastollas csendőrség őrzött, még orvosi kivizsgálás céljából sem hagyhatták el.

Komáromból 1950, a megye más részeiről pedig további 2500 zsidó tengette napjait a területen, rendkívül rossz körülmények közt, hiszen a hatóságok nem gondoskodtak az élelmezésükről. Júniusban megkezdődött a gettó felszámolása. A zsidókat előbb az erődrendszer magyarországi részeibe vitték át, majd június 12-vel kezdetét vette bevagonírozásuk és deportálásuk az Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborokba.

Szemet gyönyörködtető kék-arany zsinagóga

A Menházban megbúvó kicsiny, de impozáns ortodox zsinagógába belépve az első, ami szembetűnik, az 1948-ban kialakított jelképes kemence, melyben egy bőrkötéses emlékkönyv őrzi annak az 1922 áldozatnak a nevét, akik gázkamrákban és munkatáborokban, embertelen körülmények és kínok között haltak meg. „A II. világháború előtt Komáromban több mint 2000 zsidó élt. Ma a Szlovákiában fennmaradt tizenkét zsidó hitközség közül, a maga negyven tagjával, a komáromi az egyik legkisebb” – tudhattuk meg a Paszternák Andrástól, aki testvérével, Tamással együtt évek óta szerkeszti a Hitközösségi Híradó néven megjelenő újságot, édesapjuk, Antal pedig a helyi hitközség elnöke.

Európában a zsinagógák mindig keletre néznek. Elöl a Tóra-szekrény, melyben jelenleg hat (egykor tizenkettő volt) tóratekercs őrzi Mózes öt könyvét, melyekből a működő zsinagógákban hetente felolvasnak egy-egy szakaszt. Ilyenkor a tórát a bimára (tóraolvasó asztal) helyezik. Komáromban „az ősi imák hangjai már csak a nagy ünnepeken, amikor fehérbe öltözik a templom, szállnak fel az örökkévalóhoz. Erre legközelebb a legnagyobb ünnepeinken, Rós Ha-sánákor, a zsidó újév, majd tíz nap múlva Jom Kippur (Engesztelés napja) alkalmával kerül sor. Szeptember 15-én az 5784. zsinagógai esztendőt köszöntik.

Paszternák András elmesélte, hogy kisgyerekkorából emlékszik még arra, amikor nagymamájával a karzatról – hiszen ortodox zsinagóga révén, a férfiak és a nők egymástól elkülönítve ülhettek csak – az egész templomot bejárta az almákba szúrt szegfűszegek fűszeresen édes illata, amellyel szerették volna a jom kippuri huszonöt órás böjt elviselését megkönnyíteni. „Mindig előttem van a kép, ahogy kisgyerekként a rácsok közt lenézek és a zsinagóga tele van imádkozó férfiakkal. Sajnos ma már a hölgyek nem ülnek az emeleti karzaton, senki sem szagolgat szegfűszeges almát, a hitközségünk férfi tagjai elférnek az első két sorban” – tette hozzá.

Menház, mint közösségi tér

A kétezres években felújított épületben, melyet a tragikusan fiatalon elhunyt Fischer Ferenc tervezett (akinek legkiemelkedőbb műve a legszebb magyar szecessziós épületek közt nyilvántartott Komárom Vidéki Takarékpénztár), kapott helyet a Wallenstein Zoltán rabbi nevét viselő közösségi terem, a Schnitzer Ármin Mikromúzeum, a Spitzer Béla felekezeti könyvtár és a város ma már egyetlen működő zsinagógája.

„Schnitzer Ármin főrabbi, aki több mint ötven éven át vezette hitközségünk vallási életét, amikor Komáromba került, nem tudott magyarul – tudhattuk meg az előadótól. – Igyekezetének köszönhetően rövid időn belül olyan jól elsajátította a nyelvet, hogy amikor a nagy neológ zsinagógában beszédeit tartotta, más vallású polgárok is eljöttek meghallgatni őt. A Bencés Gimnáziumban (ma Selye János Gimnázium) évtizedeken át oktatta a diákokat. A II. világháború előtt a komáromi zsidóság nagy része ugyan kereskedő volt, de szép számmal akadtak köztük tanult, egyetemet végzett emberek, akik sokat köszönhettek a haladó szellemiségű rabbinak. Érdemei elismeréseként 2012-ben Schnitzer Árminról tantermet neveztek el a gimnáziumban. Múzeumunk tárgyi emlékei közül kiemelném a Fleischmann család nevével jelzett két üveget, melyet egy internetes oldalon sikerült megvásárolnunk. A család a Jókai utcában működtette sör- és szódagyárát. Jó érzés apró mozaikdarabokat találni a múltból. Minden kis gyertyatartó, füzet, tárgy, amely itt megtalálható, nemcsak egy múzeumi darab, hanem egy sorstörténet.”

Az Eötvös utcai ház titka

1930-ban a zsidó hitközség vezetősége úgy határozott, hogy lakóházat építtet az alkalmazottai részére. Ebben az épületben kapott lakást Waldmann Ernő főrabbi, akinek emlékét botlatókő őrzi az épület előtti járdaszakaszban, a kóser szárnyasvágoda, a pékség, ahol a kovásztalan kenyeret, a maceszt sütötték, és itt alakították ki az új mikvét, azaz a rituális fürdőt, melynek meglétéről hosszú évekig nem is lehetett tudni. „Amikor egy zsidó hitközség megtelepül egy városban, elsőként a temetőt és a fürdőt alakítják ki, melybe a tetőcsatornáról lefolyó „kóser” esővíz volt bevezetve. Egy vallásos zsidó hölgy, minden hónapban, havi ciklusa után elment megtisztulni a mikvébe. Vannak közösségek, ahol a férfiak is alámerítkeznek, természetesen szigorúan elszeparáltan. A mikvében mindig van egy kisebb medence is, ez az edények kóserolására ( rituális használatba vétele) szolgál. A zsidó hagyományok szerint a tejes és a húsos ételeket szigorúan külön kell választani. A nagyszüleimnek négy étkészlete volt. Egy húsos, egy tejes, egy szombati és egy a pészah, a kovásztalan kenyér ünnepére” – árulta el Paszternák András.

Az egykori neológ zsinagóga

Ha el akarjuk képzelni, milyen nagyszámú zsidóság gyűlt össze a századfordulón, hogy meghallgassa az akkori rabbik beszédeit, elég, ha felnézünk a Štúr és Király püspök utca találkozásánál 1863-ban épült neológ zsinagóga borostyánnal befuttatott lenyűgöző épületére. „Jókai Mór Az aranyember című regényének régebbi kiadásaiban van egy apró betűs megjegyzés, mely szerint a hajóról kiemelt búza árából egy kereskedő megveszi a zsidók régi templomát, mert ők már újat építenek” – mutat az épületre. – A neológ zsidóság nem csupán nyitott volt a többségi társadalom felé, de a hagyományoktól eltávolodva sok helyen orgonát építtettek a templomba, és egyházi énekkart alapítottak. Így a hagyománykövető ortodox zsidóság az 1907-ben épült Ispotály utcai zsinagógába járt, melynek megmaradt fala és a jellegzetes hatágú csillag, ma az idősek otthonának részét képezi, s emléktábla hirdeti egykori funkcióját. Miután a holokausztot túlélt, a környező falvakból betelepültekkel együtt kb. 500 fős komáromi zsidóság nagy része 1948-ban alijázott, azaz kitelepült Izraelbe, és a helyi közösség száma nagyjából száz főre csökkent, a vezetőség belátta, hogy már nincs esély arra, hogy a hatalmas, rossz állapotban lévő zsinagóga padsorait betöltsék. Ezért úgy döntött, az épületet eladja, azzal a kitétellel, hogy a zsinagóga külső szakrális szimbólumait el kell távolítani. Két dolog maradt tulajdonukban, az egyik az első világháborús zsidó emlékmű, mely az izraelita temető ravatalozójába lett felállítva, illetve két kőtábla, melyek ma a Menház múzeumát gazdagítják. A rendkívül rossz állapotban lévő ortodox zsinagógát, melyben már egy ideje nem folyt hitélet, 1955-ben adták el.” Így lett a neológ zsinagóga előbb egy zöldség-gyümölcsforgalmazó vállalat raktára, majd egy borüzem vásárolta meg. Jelenleg sportközpontként működik.

Király püspök utcai házak

A telek, melyen hajdanán Jókai Mór szülőháza állt, évtizedekig a zsidó hitközség tulajdonában volt. Az udvaron lévő épület a 60-as évekig kultúrközpontként működött, az udvaron pedig vidám hangulatú ünnepi mulatságokat rendeztek. A helynek azonban vannak szomorú vonatkozásai is, ugyanis 1944-ben, amikor a gettóba összegyűjtötték a zsidóságot, a helyi bábák ebben az udvarban motozták meg a zsidó nőket, hogy az esetleg intim helyekre elrejtett értékeiket megtalálják. Miután Magyarországot elfoglalták a németek, Komáromba is megérkezett a gestapo különítménye. Főhadiszállásuk a postával szemben lévő épületben volt. Ettől kezdve sok szomorú történet helyszínévé vált az utca.

Miközben az érdeklődők elsétáltak az Európa-udvarban lévő egykori zsinagógához, Paszternák András elmondta, hogy a város zsidósága közül sok megbecsült, jeles személyiség került ki. Orvosok, jogászok, tudósok, sőt Reitman Iván filmrendező is, aki elsőként kapott sztárcsillagot a Tatra mozi előtti téren.

Az első zsinagógának csak a fala maradt fenn

A Zichy-palota udvarán, melyet Mácza Mihály helytörténész írásaiban úgy emleget, hogy a Klein-ház udvara, ugyanis egy időben ők voltak a tulajdonosai, túravezetőnk elmondta, hogy a II. világháború idején a Zichy-palota pincéjében gyűjtötték össze azokat a zsidókat, akiket a deportálások idején ismerőseik elbújtattak, vagy I. világháborús katonai érdemeikre való tekintettel nem vették őket listára. Innét vitték ki őket aztán a Dunához, ahol kegyetlenül belelőtték őket a folyóba.

„Az udvarban állt Komárom első zsinagógája, melynek átépítés után több funkciója is volt. Egy időben használta a színház, legutoljára pedig a városi rendőrség. Az Európa-udvar építése során a zsinagóga egykori épületéből lett a német ház, az ablakok a templom egykori falfestményének motívumait idézik. Az épület falára 2011-ben helyeztünk táblát, amely emlékeztet arra, hogy 1827-1863 között ez a ház szolgált a közös imák helyszíneként. Így a zsidó közösség is helyet kapott az Európa-udvarban” – zárta az érdekes történelmi sétát Paszternák András.

Kehila-díjat kapott Litomericzky Nándor építész

Idén a Komáromi Zsidó Hitközség az Egressy Béni Városi Művelődési Központtal és Komárom városával közösen szervezte meg a Zsidó Kultúra Európai Napja alkalmából tartott kulturális rendezvénysorozatot, melynek helyszíne ezúttal a Tiszti Pavilon díszterme volt. A program záróakkordjaként kiosztásra kerültek a Kehila-díjak.

Lang Tamás matematikus A kettős kereszt árnyékában című könyvét mutatta be, melyben az 1938-1945 között Szlovákiában kiadott zsidóellenes törvénykezéseket és zsidóüldözést dolgozta fel. A fényképes prezentációval egybekötött előadás után a jelenlévőkre igencsak kellemes percek vártak, a gasztronómiai bemutatón és gazdag ételkóstolón egyebek mellett megismerkedhettek a zsidó konyha olyan tradicionális ételeivel, mint a páratlan ízvilágú sólet, vagy a négyféle töltelékkel rétegezett flódni. Dobi Ákos, Pfeiferlik Tamás és Grassl Ferdinánd zenészek zenés-prózai előadás keretében idézték fel a „slágergyáros” Seress Rezső életútját – akinek Szomorú vasárnap című szerzeményét 140 országban játszották, 28 nyelvre fordították le. Az édeskés-szomorkás produkció során felcsendültek a gyermek- és fiatalkorát Komáromban töltő zeneszerző legismertebb dalai. Kurucz Ákosnak a zsidó nagyünnepek világáról tartott előadása után a Tiszti Pavilon előtti téren Keszegh Béla, Komárom polgármestere megnyitotta Seress Rezső legendákkal tarkított életéről összeállított szabadtéri kiállítást.

A zsidó kultúra és hagyományok, és az elnéptelenedett hitközségek emlékének ápolása terén fontos küldetést teljesítő személyek munkáját 2003 óta Kehila-díjjal ismeri el a Komáromi Zsidó Hitközség. A komáromi a zsidósághoz kötődő épületek múltjának kutatásáért Litomericzky Nándor építész mellett Kapusta Kristina, Jozef Klement, Kövesdi Mónika, valamint Peragovics Ferenc vehette át. A programsorozatot a somorjai Samaria Klezmer Band koncertje zárta.

Janković Nóra