Az Európai Kulturális Örökség Napja alkalmából nyílt napot tartottak a pati Szent Vendel templomnál, melyen több műemlékvédelmi, régészeti szakember mutatta be a hat évvel ezelőtt műemlékké nyilvánított szakrális épületet, valamint ismertette az év elején megkezdődött restaurálási és régészeti munkák eredményeit. A jelenlegi felújítás célja az eredeti román kori stílusjegyek feltárása, visszaállítása.

Az előzetes ismeretek alapján a rendkívül kis belső terű, méretei alapján inkább kápolnának mondható műemlék keletkezését a XIII. századra datálták. Miután azonban megkezdték a 20 évvel ezelőtt igencsak szakszerűtlenül elvégzett felújításkor felkerült vakolat, festékréteg eltávolítását a kőfalakról, majd azok átvizsgálását a legkorszerűbb szondatechnikával, a szakembereket egymás után érték a meglepetések. Kiderült ugyanis, hogy a templom korábban épült, mint ahogy a község kialakult – amiről 1260-ból maradt fenn az első írásos emlék.

Kivételes mesteri tudásról árulkodó falak

„A felfedett bizonyítékok alapján szinte biztosra vesszük, hogy a templomot a XII. században egy nagy műveltségű német származású személy építtethette, aki több mint valószínű, hogy az akkor uralkodó magyar király vazallusa volt. A vélhetőleg Esztergom környéki bányákból származó andezittufa kőfalak olyan kivételes mesteri tudásról árulkodnak, aminek a régióban akkoriban csak pár kőfaragó volt birtokában. Elképzelhető, hogy ezeket a tökéletesen megmunkált falakat akkor még nem vakolták be” – magyarázta a munkálatokat vezető Juraj Puškár restaurátor. A földbirtokosról, akinek egyelőre csupán gyanítják kilétét, a régi „kövek” elárulták azt is, hogy a miséken nem ült a faluközösség tagjai közé, hanem tőlük távolabb az empórán (galéria) foglalt helyet, amelynek töredékeit megtalálták.

A középkori templomot, melyben a szakemberek szerint nagy valószínűséggel eredetileg nem volt plafon, így optikailag jóval tágasabbnak tűnhetett, az idők során többször is átépítették. Ennek ellenére a déli oldalon fennmaradt egy román kori ablak. A legnagyobb meglepetés akkor érte a restaurátort, amikor rábukkantak a szentély falán található, agyaggal rosszul kijavított „törésre”, melynek vizsgálata arról vallott, hogy valamikor a 12. században egy nagy erejű földrengés rázta meg a térséget, erre vonatkozó írott adatot azonban egyelőre nem találtak. Az itt élőket a földrengés után nem sokkal még nagyobb csapás érte, az 1241-42-es tatárdúlás. A templom falain látható vöröses nyomok arról árulkodnak, hogy Batu kán seregei felgyújtották a szakrális épületet. A lakosok egy része vélhetően elmenekült, másokat lemészároltak, a falu évtizedekre elnéptelenedett. Az ismert mondás valóságalapja, miszerint a történelem ismétli önmagát, a községben akkor bizonyosodott be, amikor megjelentek a hódító török seregek.

Barokk stílusát az 1730-as években kapta

A templomot azonban, ahol a 17. században a kálvinista tanok követői tartottak istentiszteleteket, a patiak makacsul újra és újra felépítették vagy éppen javítgatták. Néha olcsó anyagokból, néha jobb minőségűekből. Az oltár a 16. században került a mai helyére, amikor a misék celebrálásának lefolyásában, a gyónás menetében nagy változások álltak be. Jelenlegi barokk stílusát, ahogy azt a felhasznált téglákból tudni lehet, az 1730-as években kapta. Az eredetileg kicsiny és szűk ablakokat ekkor szegmentumokkal egészítették ki és nagyobbították meg.

„A községben végzett korábbi régészeti ásatások során már több római kori leletre bukkantak a régészek, többek közt római kori gyalogtáborokra is – erről már Paterka Pál régész, a műemlékvédelmi hivatal metodikusa beszélt. – A templomot először 2019-ben geofizikai módszerekkel kezdtük átvizsgálni, az eljárássala földalatti szilárd részek is láthatóvá váltak. Ezeken a területeken idén februárban megkezdtük az ásatásokat. Április végéig négy kutatóárokban folytak párhuzamosan feltárások, melyek során az építészettörténeti részletek elemzésére fókuszáltunk.”

Római kori maradványok

Elsőként a karzat egyik nyolcszögletes alapú pillérlábazatának egyik darabját találták meg. Ezt követően egy nagyobb kőblokk bukkant elő, amiről az ásatást vezető Martin Kvietok régész már első ránézésre azt mondta, akár római kori is lehet. Idővel az épület déli bejáratánál további maradványokra bukkantak, melyeknek köszönhetően megállapították, hogy a szentély az Árpád korban magasabban volt, két lépcsőfok vezetett hozzá. A következő nem várt fordulat az volt, amikor a templom padlózata alatt és a külső falak körül temetkezési helyekre bukkantak. A sírok tájolása alapján a kutatók azt feltételezik, hogy míg a templomban lévő sírok a középkorra tehetők, addig a kinti „töredékes” sírok keletkezési ideje jóval későbbre, úgy a 17-18. századra datálhatók.

Miután a külső terepszint mélyítése után egy római reliefre bukkantak, a régészeti munkálatokhoz nyolc rómaikor-szakértő társult, köztük Ján Rajtár, aki a 70-es évektől vezeti az izsai Leányvár feltárásának munkálatait. A szakemberek rövid időn belül egy római kori erőd oromzatának hatalmas darabját, majd feltehetőleg egy Jupitert ábrázoló sztélét és további római kori maradványokat fedeztek fel.

A megtalált római kövek egy részének kiemeléséről a régészeknek egyelőre le kellett mondaniuk, ugyanis azok biztonságos kiemelése igencsak komoly anyagi ráfordítást igényelne.

Szlovákiában az egyetlen

Szlovákiában a pati templom az egyetlen, amelynek alapjaiban érintetlenül maradtak fenn a római kori maradványok. A pozsonyi műemlékvédelmi hivatal felvállalta a további ásatások finanszírozását, míg a kutatók a szakmai garanciát biztosítják. Paterka Pál köszönetet mondott a marcelházi íjász világbajnok Bogár Péternek, aki többször segített, hogy gyorsabban haladjanak a feltárással.

A művészettörténeti kutatások rácáfoltak a régészek korábbi feltételezéseire, a jelenlegi hipotézisek szerint a templom egy római vagy pogány kori szentély alapjaira is épülhetett. Az bizonyos, hogy római kori épület maradványai találhatók a Szent Vendel oltalmába ajánlott templom alatt. „Remélem, hogy kutatásaink során még sok érdekességre bukkanunk” – zárta szavait Paterka Pál.

A templom restaurálásának befejezése és megáldása az eredeti tervektől jóval későbbre, 2025 második felére várható.

JN.
(fotók: Orosz Örs, Delta)

Kapcsolódó cikkeink:
Látványos újdonságok Leányváron
Visszaállítanák a templom román kori részeit
Rosszul áll a régió turizmus, fellendítenék