Milyen protokolláris hibákat követnek el leggyakrabban a politikusok, a rendezvényszervezők? Kinek a látogatása volt a leghorrorisztikusabb? Mi lehet az asztalon egy üzleti tárgyaláson? Mindezekről és sok egyéb érdekességről mesélt a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett Görög Ibolya protokollszakértő, író, egyetemi docens a Kikötő – Polgári szalon legutóbbi estjének vendégekét. Az est házigazdája Bödők Gergely történész volt.

A rendkívül jó hangulatú beszélgetés azzal a kérdéssel indult, hogy mennyire népszerű ez a szakma. „Protokollt sokan tanítanak, de protokollos már jóval kevesebb van. Egy volt kollégám meg is jegyezte, hogy bár mindketten ugyanazt csináljuk, mégsem vagyunk egyformák, mert ő tanít, én meg előadok, mint Blaha Lujza.” Majd elmesélte, hogy színésznő szeretett volna lenni, de anyukája eltántorította a pályától, mondván, ahhoz túl vastag a lába. Ennek ellenére úgy érzi, hogy éle-tében végül mégis minden összejött, hiszen mind minisztériumi alkalmazottként, mind a viselkedéskultúra „hirdetőjeként” bizony jól jött a színészi vénája.

Meg kellene húzni a határokat

Ez utóbbira pedig egyre nagyobb az igény, mert sokan érzik, hogy akár a napi kommunikáció során, akár adott helyzetekben nem tudnak megfelelően viselkedni. Régen ezt illemtanórákon oktatták. Könyvei hatására, illetve azokból azonban egyre több pedagógus próbálja csiszolgatni diákjai viselkedését. Sajnos, főleg a tömegközlekedésben, sokszor találkozik modortalan emberekkel, de az ilyen helyzeteket igyekszik mindig veleszületett humorának köszönhetően frappánsan kezelni. „Az a ma elfogadott trend, hogy a gyermekeket nem szabad fegyelmezni, hogy személyiségük kiteljesedjen, viszont dühít. Ezek a szerencsétlenek, ha majd egyszer kilépnek az életbe, nem fognak tudni belesimulni a társadalomba. Attól senkinek nem sérül meg az egyénisége, ha például megtanítják köszönni. Ma már a gyerekek az óvónőket tegezik. Igen, csak aztán amikor átmennek az iskolába, akkor néznek értetlenül, mert nem tudnak megfelelően kommunikálni. Ilyen szempontból a rendszerváltás óta sokat romlott a helyzet, már nem lehet fegyelmezni a gyerekeket, ami alatt nem verést értek, hanem a határok meghúzását.”

Mosollyal a kötözködők ellen

Görög Ibolya 1987-ben két diplomával és négy nyelvvizsgával, viszont protokolláris tapasztalat nélkül került a Miniszterelnöki Hivatal Protokollosztályára. Mivel két hónapon belül mindkét kollégája hosszabb időre kidőlt a csatasorból, be lett dobva a mélyvízbe. A szakmát, ami rendkívül kötött szabályokra épül, ugyan könyvekből meg lehet tanulni, de a gyakorlatban sokkal fontosabb, hogy valaki hideg fejjel tudja megoldani a legváratlanabb helyzeteket is. Ebből pedig volt bőven, hiszen pályája során hét miniszterelnök mellett dolgozott. „Amikor a vendég jött le a repülőgépről, nekem már eleve úgy kellett rámosolyognom, hogy attól jól érezze magát, mert akkor kevésbé volt kötözködő – osztotta meg a hallgatósággal. – Egyszer vártunk egy delegációt. A külföldi partnertől azt az információt kaptuk, hogy senkinek nincs különleges kívánsága, senki nem szorul különleges ellátásra. Erre jött le a gépről két bottal a delegációt vezető politikus. Megérkeztünk a Parlamentbe, és jobb ötlet híján megkérdeztem, nem szeretné-e megnézni az épületben lévő csodás liftet, amelyet kilencvennégy intarzia berakás díszít.” Találékonyságára 1998-ban volt a legnagyobb szüksége, miután Orbán Viktor lett a miniszterelnök, aki notórius későként általában fél órával később érkezett a megbeszélt találkozókra, s ez alatt neki kellett „szórakoztatni” a vendéget. Antall József, akivel annak idején végigjárta a Csallóközt, viszont maga volt az álom. Tetőtől talpig úriember volt, emelte ki a protokollszakértő.

Kéznyújtás a királynőnek

Szóba került II. Erzsébet angol királynő (aki hosszú uralkodása alatt mindössze egyszer, 1993-ban járt Magyarországon) négynapos látogatása is, amit a külügyminisztérium protokollosztálya irányított, s „bakikról” híresült el. „Erzsébet királynő egyébként már hozzá volt szokva, hogy vele szemben valaki hibát követ el, és olyankor általában már a szeme sem rebbent. Akkor azonban, amikor az akkori házelnök, Szabad György kezet nyújtott neki, először hátralépett, majd elfogadta. A királynőt ugyanis nem szabad megérinteni.”

Leghorrorisztikusabbnak Michael Jackson parlamenti látogatását titulálta, amit egyrészt a sajtó hatalmas érdeklődése miatt nehéz volt megszervezni, másrészt a sztár magával hozott egy magyar származású törpenövésű színészt, s egyáltalán nem figyelt az Országháza bemutatására. Az ülésterembe érve az újságírók a székeken ugráltak, hogy minél jobb fotót készítsenek a világsztárról. Az énekes felment a pulpitusra, karjában a törpenövésű Mischuval, aki lekapta a kis piros kalapját és azt kiabálta a „magyar nép üdvözli Michael Jacksont! Éljen Michael Jackson!” Kifelé menet pedig megjegyezte, hogy szép épület, a legközelebbi háza majd ilyen lesz. A sztároknak, celebeknek nincs protokollszakértőjük. Kommunikációs szakértőjük viszont igen, ahogy ma már politikusainknak is.

Nemzeti jelképek, felcsúszó szoknyák

Bödők Gergely arról is faggatta vendégét, hogy öltözködési tanácsokat kértek-e tőle a miniszterelnökök. „Ritkán volt rá példa. II. Erzsébet látogatásakor akadt pár kérdés, például hogy bebújós lakkcipőt fel lehet-e venni? Nem. Csak fűzőset! És több feleség is eljött utánam, hogy mutassam meg, hogyan kell pukedlizni. Az öltözködéskultúrával azonban a miniszterelnöki hivatalban nem tudtam érdemben foglalkozni. Mégsem mondhattam, hogy miniszterelnök úr, hogy néz már ki?! Nekik ezt nem taníthattam. Pedig néha, amikor nézem a híradót, látom, sokakra ráférne. A hatalmi pozícióval az a baj, hogy ha az első három hónapban nem szokja meg valaki, hogy utánanézzen dolgoknak, akkor elhiszi, hogy úgy jó, ahogy ő csinálja. A közéletben, politikai életben mozgó hölgyek közül sokan például nem tudják, hogy kell ülni egy széken, vagy pláne egy fotelban, amiben, ha valaki keresztezi a lábát, bizony, akár combtőig is felcsúszhat a szoknyája. Mindig felkapom a fejem az ilyesmire. Ezt a szakmát nem lehet levetkőzni soha. Nagyon sokszor dühöngök. Pártállástól függetlenül. Az egyik gyakori protokolláris hiba, amikor a nemzeti színű szalagot lelógatják a földre. A nemzeti jelképek nem érhetnek le! Közben meg, amikor állnak ott szalagátvágásnál húszan, a szalag vége rendre leesik. Első dolog, hogy a szalag végéhez odaállítok két hosszú lábú szőkét, akik megtartják. Ilyeneken nagyon szoktam dühöngeni.” Elmondta, borzasztóan bántja az is, amikor a rengeteget utazó Szijjártó Péter külügyminiszter sportcipőben, farmernadrágban, pólóban, mobillal a kezében lép ki a repülőből azokon a helyeken, ahol a repülő technikai szünetre száll le. A fogadó országnak azonban ezt is jelenteni kell, és ha őt egy picike ország delegációja köszönti a reptéren, akkor neki már a protokollnak megfelelő ruházatban kellene leszállnia.

A rosszon gyorsan túl kell lépni

Negyed évszázada annak, hogy egy reggel azzal hívták fel, többet nem kell bemennie munkába – idézte fel Görög Ibolya váratlan elbocsájtását az est házigazdája. „Semmi rossz előérzetem nem volt, ezért ért váratlanul. Pénteken felhívtak, hétfőn bementem összepakolni, kedden már fejvadász cégekkel tárgyaltam. Ha valami rossz történik, abba nem szabad belefelejtkezni, hanem mindjárt keresni kell a kiutat és a lehetőségeket.” Utólag elmondható, hogy jót tett a pályájának ez a változás? – kérdezte Bödők Gergely, mire Görög Ibolya kedvesen nevetve azt válaszolta: „Nézzen rám: kivirultam. Ahhoz, hogy megszülessenek a könyveim, egy erős pofon kellett. Szerencsére mindig könnyen írtam, így amikor megkerestek az Atheneum kiadótól, azonnal igent mondtam. Amikor elkészült, és elhozta a motoros futár a tiszteletpéldányt, csak néztem, hogy rajta a nevem. Meg kellett szokni, de a mai napig dedikálások alkalmával vigyorog a lelkem. Aztán elkezdtek előadásokra hívni, amit nagyon szeretek. Szegeden hatszor tartottam ötszáz fős teremben előadást, de vannak cégek, ahová évente elhívnak.”

Magánéletével kapcsolatban elárulta, 1982-től boldogan egyedül él. Aktívan használja a Facebookot, mert a járvány alatt, amikor beszűkültek az emberi kapcsolatai, egy kellemes kis közösséget épített ki maga körül a közösségi portálon, akikkel rendszeresen megosztja olvasmányélményeit, gondolatait, ételreceptjeit. „Egy csomó embert ráztam fel depressziójából azzal, hogy az oldalamon beszélgettem velük. Sok időt töltök el azzal, hogy törődjek ezzel az internetes ’családdal’. A másik mániám pedig, hogy szinte azonnal válaszolok a bejövő levelekre. Néha egész délelőtt leveleket írok. Ezerfajta viselkedési, öltözködési kérdéssel keresnek meg. Ezt nagyon szeretem. Délutánig. Akkor már kezdek nyugdíjas lenni.” Pártok, vagy aktív politikusok részéről is érkeznek megkeresések? – érdeklődött a műsorvezető. „Nem. Ők már mindent tudnak – mosolygott Görög Ibolya. – Illetve, nemrég az egyik politikusnő felkért, hogy legyek a személyes tanácsadója, de nem vállaltam. Mégsem mondhattam volna meg neki, még négyszemközt sem, hogy felejtse el az egybeszabott ruhákat, mert ahhoz már túl kövér. Inkább nem.”

A tárgyalás során nincs evés

Szó esett arról is, hogy világunkat és életünket mennyire befolyásolja a technológia fejlődése: a mobiltelefonok, videóhívások, zoomos tárgyalások stb. „Minél többet használjuk, annál jobban eluralják életünket. Megesett, hogy a színházban előadás közben egy ’kultúrhölgy’ elővette a telefonját, hogy megnézze az üzeneteit. Sokan nem értik meg, hogy ezeket ki lehet és néha ki is kell kapcsolni. Ha valakivel beszélgetünk, akkor azzal tartanunk kell a szemkontaktust, és nem a mobilunk kijelzőjét lesnünk, mert ezzel azt üzenjük, te nem vagy fontos. Az emberi kapcsolatokat nem írhatja fölül.”

Görög Ibolya röviden kitért a tárgyalási kultúrára és arra a gyakori hibára, hogy frissítőket, pogácsákat tesznek az asztalokra. „Tárgyalásnál nem lehet semmi az asztalon. Akkor nincs evés. Tárgyalás van” – szögezte le. Majd kifejtette, hogy milyen nonverbális jelekből (orr megérintése, mocorgás a széken, torokköszörülés, szemkontaktus kerülése…) lehet rájönni arra, ha a másik nem mond igazat.

A rendkívül tartalmas beszélgetés során a jelenlévők rengeteg hasznos információval és sok érdekes történettel gazdagodhattak.

JN.