Egy perbetei történet a budapesti esküvőkiállításon

Egy perbetei pár regénybe illő szerelmi története és egy kézzel íródott vőfélykönyv is bekerült a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum 500 év esküvői hagyományát 50 menyasszony történetén keresztül bemutató, a Magyar menyasszony című ideiglenes kiállításának tárlatanyagába.

A felterjesztő Tóth Fanni Erzsébet, a Sigmund Freud Egyetem Pszichoterápiatudományok Karának dékánhelyettese volt, aki több mint egy évtizede indította útjára a közösségi hálón a Perbetei Életmesék oldalt. Ezzel arra szerette volna ösztönözni szülőfaluja lakosait, hogy gyűjtsék össze a családjukban élő idős emberek által elmesélt (oral history) történeteket. A kiállítás kurátorához, Simonovics Ildikóhoz eljuttatott tanulmányában három felvidékről deportált menyasszony, a perbetei Borvák Juliska és Kalocsai Erzsébet, valamint a nagyölvedi Csomor Gizella sorsát foglalta össze.

Mindhárom menyasszony történetében egyformán ott van a jogfosztott csehszlovákiai magyarság 1945–1949 között megélt tragédiája, amikor a Beneš-dekrétumok nyomán kollektív bűnösnek lettek nyilvánítva, s marhavagonokban hurcolták el őket a korábban legfőképpen németek által lakott cseh-és morva határvidékre. A kiállítás kurátorának választása végül Kalocsai Erzsébet és párja, Jóba Zoltán történetére esett. A fiatal párról egy esküvői fotó látható a kiállításon, a panel szövegéből pedig mindenki megtudhatja közös életük kezdetét, melyről lányuk, az Ógyallán élő Erzsébet számolt be a felterjesztőnek. Kalocsai Erzsébetet a szülei tizennégy éves korában, akkori szokás szerint, szolgálni küldték egy közeli település módos zsidó családjához. A szorgalmas, jó természetű lányt a család nagyon megszerette. Ha kellett, a gyerekekre vigyázott, ha meg úgy adódott, akkor a család fogadójában tette a dolgát. Itt ismerkedett meg Jóba Zoltánnal, akivel már gyerekként is felfigyeltek egymásra. A háború azonban közbeszólt. A zsidó család koncentrációs táborba került, Zoltán a harctérre, Erzsébet pedig a szüleihez haza, Perbetére. A fiatal lányt a háború nagyon megviselte, ugyanis a falunál napokig tartó álló front alakult ki. A szovjet katonák járták a házakat, fosztogattak, az útjukba kerülő fiatal lányokat pedig nem egyszer bántalmazták, megbecstelenítették. Hogy ezt elkerüljék, a család a januári hidegben, jobb híján, a disznóólban rejtette el őt. Még az arcát is bekormozták, hogy minél kevésbé legyen észrevehető. Mindeközben Zoltán hadifogolyként, egy távoli lágerben várta a szabadulást. Erzsébet családját 1947 első napjaiban a csehországi Bilinába deportálták, így amikor Zoltán hazatért a hadifogságból, nem találta őket otthon. Elhatározta, hogy bármi áron megkeresi szerelmét, akinek a képe a hadifogság hónapjaiban életben tartotta őt. Több mint ötszáz kilométert utazott vonaton, pedig magyarként neki nem lett volna szabad. Megérkezése után néhány nappal a rendszert kijátszva, egy magyar anyanyelvű lelkész, Tóth Károly vezette szertartáson vette feleségül kényszermunkára ítélt szerelmét. A fiatal pár az esküvő után nem sokkal hazajutott és a férj falujában telepedett le. Lányuk a mai napig őrzi édesapja és Tóth Károly levelezőlapjait, amelyeken egyeztették az esküvő időpontját.

A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán látható Tóth Fanni Erzsébet magángyűjteményének egyik darabja is, egy perbetei Vőfélykönyv, melyben Uzsák Elek 1928-ban összegyűjtötte az általa ismert lakodalmi verseket, rigmusokat. Bár őt magát a II. világháború után hivatalosan is eltűntnek nyilvánították, az otthon maradt Vőfélykönyve eljutott a deportáltakhoz, s ennek köszönhetően több fiatal pár lakodalmát tudták szebbé tenni, s tudták megidézni a szülőföld hangulatát.

A tárlatra közel három évig lehetett beküldeni a családi fotókat, tárgyakat. Mivel több ezer felajánlás érkezett, mindet nem tudták kiállítani, viszont létrehoztak egy teret, ahol az érdeklődők a technika vívmányainak köszönhetően rákereshetnek a településükről érkezett fotográfiákra. Ezeket egyébként a www.magyarmenyasszony.hu oldalon szintén megnézegethetjük.

A Magyar Nemzeti Múzeumban különlegesen gazdag, látványos divat- és művészettörténeti kiállításán Habsburg Mária (II. Lajos király hitvese) menyegzői ruhája mellett, amely Európa második legrégebben fennmaradt esküvői viselete, gyönyörűséges főúri, elegáns polgári, káprázatos népi menyasszonyi ruhák, a szocializmus korából megmaradt polgárpukkasztó ruhák láthatók, de több magyar művésznő, köztük Rúzsa Magdi lélegzetelállító Daalarna ruhája is megtekinthető, egészen augusztus 25-ig.

JN.

Top