Rendkívül tartalmas és őszinte beszélgetés kerekedett ki kollégánk, lapunk újságírója, Janković Nóra nemrégiben megjelent, Nappalok sötétsége című regényének komáromi bemutatóján.
Récsei Noémi televíziós műsorvezető kérdései nyomán a szerző betekintést engedett a könyv születésének folyamatába, hol szívszorító, hol vidám történeteket osztott meg a hallgatósággal saját életéből, gondolatvilágáról, amelyek visszaköszönnek a regény cselekményében, szereplőinek jellemében, fejlődésében is. A bemutató helyszíne az Egressy Bény Városi Művelődési Központ Kiss Péntek József Kamaraterme volt, nem véletlenül: a 2018-ban elhunyt ismert színházi szakember, tanár volt az, aki találkozásaik, jóízű beszélgetéseik során rendre biztatta őt a regényírásra. (Janković Nóra első regénye, Árnyékok illata címmel 2014-ben jelent meg, 2015-ben novelláskötete, 2021-ben komáromi neves személyiségekkel készült interjúkötete látott napvilágot.)
Ahogy a bemutató során elhangzott, a Nappalok sötétsége regény műfaját nehéz meghatározni, ám az író szerint talán nem is feltétlenül szükséges. Hiszen több műfaj keveredik benne. Részben szépirodalmi igénnyel megírt helytörténet – a cselekmény nagy része Komáromban és a közeli falvakban játszódik, a főszereplővel, a kamasz, majd színésznő Blankával együtt járhatjuk be a város ismert helyszíneit, a Selye János Gimnázium folyosóit, az erődrendszert, a víztorony környékét, a színházat, és a regényben megjelenő épületek, helyszínek történetéről is olvashatunk. Részben fejlődéstörténet, hiszen végigkövethetjük Blanka személyiségének alakulását, fejlődését, ahogyan fokozatosan ráébred, rossz irányból közelítette meg életét. És amint ezt tudatosítja, rögtön más perspektívák nyílnak meg előtte, és más irányt vesz élete is. De lehetne akár felvidéki, transzgenerációs traumákkal átszőtt családregénynek is nevezni, amelyben a történelem viharai – Trianon, kitelepítés, az 1965-ös nagy árvíz – okozta traumák mellett végighúzódik Blanka családjának sorsát meghatározó, pontosabban megpecsételő titok is.
Janković Nóra a műsorvezető kérdésére reagálva önmagát a leg-optimálisabb pesszimistaként jellemezte, aki rengeteget olvas – ennek példás bizonyítékai a regényben fellelhető, igényesen megválasztott irodalmi idézetek –, imád színházba járni – nem véletlen, hogy főhőse, Blanka színésznő –, munkamániás grafomán, akit már az alapiskolában Notesznak csúfoltak, mert mindent lejegyzetelt – még Vitray Tamás műkorcsolyaközvetítéseit is, és aki újságíróként már több mint 3000 cikket tudhat maga mögött. Ez az újságírói tapasztalat, rutin nagyban segítette őt a karakterek árnyalt ábrázolásában és a cselekményszövésben. Bátran felvállalta, hogy bizony önbizalomhiánnyal küzd, és ezt a tulajdonságát beleszőtte Blanka karakterébe is. Szereplői egyébként fiktív személyek, a cselekmény a szerző képzeletének szüleménye – kivéve a nagymamája által sokszor elmesélt történetet az 1965-ös árvízről és megmenekülésükről, amit egy az egyben beemelt a regényébe. És még valakit: kutyáját, Szitárt, aki a könyvben a Törpördög nevet kapta – és sok vidám perccel ajándékozza meg általa az olvasót.
Végezetül elárulta azt is, hogy olyan könyvet szeretett volna írni, amilyet ő maga is szeret, és szívesen olvas, azaz történetközpontú regényt. Egy kis titokkal megfűszerezve, amiről a végén lehullik a lepel.
És pontosan ilyen regény lett a Nappalok sötétsége…
(vkm)
Dejan Janković felvétele