Jókai Mór születésének 200. évfordulójára Budapesttől Balatonfüredig tervezik a már meghirdetett 2025-ös emlékév programjait. A sorból természetesen nem marad ki Komárom sem, hiszen a magyar romantika írófejedelme itt látta meg a napvilágot, itt cseperedett fel, itt írta meg első zsengéit, és ebbe a városba „szeretett” bele. Menthetetlenül. Írásaiban felbukkannak Komáromhoz kötődő emlékei. Legismertebb művének, Az aranyembernek főszereplőjét, Tímár Mihályt pedig az itt élő Domonkos János dúsgazdag gabonakereskedőről és táblabíróról mintázta meg. S ahogy a nagy mesemondó mindig is sajátjának érezte a várost, úgy a város is mindig „fiának” tartotta.

Ez a kötődés keltette fel Szabó Csekei Tímea, a Duna Menti Múzeum művészettörténészenek figyelmét. Kutatásai eredményét pedig az általa vezetett Jókai-sétákon diák- és felnőtt csoportokkal is szívesen osztja meg.

Jókai és a zsidók

Az elhivatott művészettörténész – aki idén márciusban a város kulturális és építészeti emlékeinek széleskörű megismertetéséért polgármesteri díjban részesült – nagy népszerűségnek örvendő közös sétái egyik kihagyhatatlan állomása a Király Püspök utca végén álló egykori neológ zsinagóga épülete és a Selye János Gimnáziummal szemben álló épület, amelyen márványtábla hirdeti, hogy egykoron ott állt városunk híres szülöttjének szülőháza.

„Az író személyiségfejlődésének megismerése szempontjából fontos beszélni Schnitzer Árminhoz fűződő jó barátságáról – fejti ki Szabó Csekei Tímea. – Jókai rendkívül félénk kisfiú volt, sok mindentől tartott. A zsidóktól is. Első drámájának témája és címe viszont már A zsidó fiú, amelyet egyébként 1843-ban egy irodalmi pályázatra írt. Később Én és a zsidók című írásában meséli el, miként vetkőzte le antiszemitizmusát.” A zsidó fiú ugyan díjazott nem lett, nyomtatásban sem jelent meg, mégis nagyot lendített Jókai karrierjén, ugyanis a szövegben szereplő Románcz című verset, feltüntetve, honnét származik – valószínűleg Petőfi közbenjárásának köszönhetően, aki akkoriban lett segédszerkesztő az újságnál –, leközölte a Pesti Divatlap.

A néma ház

Ásvai Jókay József ügyvéd táblabíró és felesége, nemespulai Pulay Mária Komáromba költözésük után az akkori Vármegye utcában bérelte ki a „néma házat”, amely egy mély telken, növények közt elrejtve, távol állt az utcától. Az épület az 1700-as években, amikor a kálvinista tanok követőit üldözték, az új hitvallás követőinek gyülekezőhelyéül szolgált. Ezek közt a hittel és reménnyel telt falak közt született meg a család ötödik gyermekeként (két bátyja még csecsemőként meghalt) Károly, és Eszter után a kis Móric. „Az édesapa nem sokkal később építkezésbe fogott. A telek, amelyen építkezni kezdtek a Nagymihály és Szombati (mai Határőr utca és a Jókai utca) sarkán állt. Egyes fennmaradt forrásokból arra lehet következtetni, hogy a ház egyik ablaka a Jókai utca felé nézett. A büszke édesapa az építkezés elején elvitte magával gyermekeit, így a kis Móric egy szimbolikus kalapácsütéssel részt vett az alapfalak lerakásánál. A házukkal szemben lévő telek korábban Domonkos János kertje volt, majd a 19. században itt épült fel a Törvényszéki Palota (Bíróság épülete)” – meséli Tímea.

„Milyen angyali élet volt annál a mi házunknál! Sohasem hallatszott ott egy haragos szó. Testvéreim szerették egymást, engemet még jobban” – emlékezett vissza már felnőttfejjel az író. Arról, hogy milyen körülmények közt semmisült meg házuk, egyelőre pontos adat nincs. Az azonban biztosan tudható, hogy a helyén lévő Határőr utca 1. számú bérházat az író unokahúga és férje, Ihász Lajos építtették. Ma ennek udvarán található a Jókai-család házának eredeti kapuja és fennmaradt oszlopai (ezek körül keringve-forogva memorizálta szép időben Jókai a leckéit, vagy ábrándozott első szerelméről, Asztalos Etelkáról). Homlokzatán pedig rossz állapotban ugyan, de ott díszeleg a Jókay és az Ihász család nemesi címere. Ezzel kapcsolatban Keszegh Béla, Komárom polgármestere megkeresésünkre elmondta, hogy az emlékévre a város a műemlékvédelmi hivatallal együttműködve szeretné a címereket felújíttatni. Amennyiben pedig sikerül pályázati forrásokból előteremteni a szükséges anyagi fedezetet, a többi Jókai emlékhelyet is szeretnék rendbe tetetni.

Csodagyerek a református líceumban

„Nehéz összeállítani ezeket a sétákat, hiszen Komáromnak elképesztően gazdag kultúrtörténeti múltja van, ráadásul a történetek és a hozzájuk kötődő személyek sorsa egymásba fonódik. Ezért a Jókai-séták útvonala sem mindig ugyanaz. A Jókai-filagóriához például nem mindig jutunk el, de az író diákéveiről beszélve azért mindig megemlítem, hogy az Erzsébet szigeten lévő kertjükben járt Petőfi Sándor is, aki az egyik legjobb barátja volt” – mondja Tímea.

És hogy miként született ez a barátság? A kis Móric a református templommal szemben lévő kollégiumban tanult. Ezt a ma már Komáromi Református Egyházközség Hivatalaként működő épület falán díszes márványtábla hirdeti, amelyet az író 175. születésnapjára emeltetett a presbitérium.

Tanárai csodagyerekként tartották számon, mivel amilyen gyámoltalan, olyan okos, intelligens és tanulékony volt. Első tanítója a kollégiumban Székely Sándor volt – akinek névnapjára hét éves korában Jókai az első versét írta –, majd későbbi sógora, Váli Ferenc. A nagytudású pedagógus minden áldott nap már reggel ötkor fogadta tehetséges diákját, és külön is foglalkozott vele. Tőle tanult meg franciául, angolul és olaszul. Édesapjának ez azonban nem volt elég, egy évre elküldte a pozsonyi evangélikus líceumba is, hogy elsajátítsa a német nyelv alapjait is.

A legmeghatározóbb azonban az 1841/42-es tanév volt számára, amelyet a Pápai Református Kollégiumban töltött, ahol megismerkedett Petőfi Sándorral és Orlai Petrich Somával. Lánglelkű költőnk többször is meglátogatta Jókait szülővárosában. Ő volt az, aki rábeszélte, változtassa nevét Mórra, ahogy Tóth Lőrinc komáromi író szólította kezdeti megismerkedésüktől. Később a vezetéknevében lévő nemesi származására utaló „y” végződést is lecserélte, így lett a fiatal jogászból, majd íróból, aki hosszú élete során hetven millió karakternyi szöveget írt: Jókai Mór.

Jókai-pad a református templomban

„A református templomban többnyire Fabó Tibor Jászai Mari-díjas színművész vár minket, aki felolvassa Jókai Mór: A leghátulsó pad című visszaemlékezését, ami a Vasárnapi Újság 1900. december 30-i számában is megjelent – avat be a részletekbe a múzeum szakembere. – Ebben az író elmeséli, hogy midőn Ásvay Jókay József ügyvéd és felesége Pulay Mária letelepedett városunkban, mindjárt a legelső vasárnap elmentek a református templomba”.

„A főajtón, az utca felől járulva be, a nejét a női padsorok előtt elbocsátá, maga pedig helyet foglalt a presbiterek osztályában, a második pad második helyén. (Holtig az volt az ülőhelye.) Ott aztán csak az ájtatosságra volt gondja. Hanem a felesége nem kapott helyet a hölgyek padjain. A nádas födelű ház szülöttét lenézték. Azok ott az első padsorokban mind előkelő asszonyságok voltak: földes asszonyok, kontignációs háztulajdonosnők, hivatalnoknék, gazdag búzakereskedők, talpas kalmárok, aerariális liferánsok hitvestársai. Azok csak nem szoríthattak neki helyet – az idegennek!” Kénytelen volt a fal mellett állva végighallgatni az istentiszteletet. Ahogy visszaemlékezésében írja Jókai, miután hazafelé tartva édesapja, aki egyébként presbiter volt, megtudta, hogy megszégyenítették a feleségét, elment Búza Sándor asztalosmesterhez és csináltatott vele politúrozott tölgyfából egy díszes templomi padot, aminek zöld posztóval volt behúzva a támlája s arra a helyre állíttatta, ahonnan a felesége a legelső istentiszteletet állva hallgatta végig. Néhány év múlva ez a leghátsó pad lett a komáromi asszonyok legkedvesebb helye. Ma is ott van, s hirdeti Isten színe előtt, mindannyian egyformák vagyunk.

És ha már a református templomról beszélgetünk, Szabó Csekei Tímea megjegyzi, mindenképpen érdemes a templomkert hátsó részébe elsétálni, ugyanis ott látható az egykori katonakórház kapuja, (ma a Štefánik park van a helyén). A jeles történelmi emléket az épület 1954-es lebontása után Galambos László tiszteletes mentette meg a pusztulástól.

A legszebb ajándék

A tematikus Jókai-sétán a résztvevők számos történetet, anekdotát megtudhatnak az íróról, hiszen a művészettörténész évek óta töretlen kedvvel kutat levéltárakban, régi sajtótermékekben és könyvekben. A korabeli lapokban olvasott arról, hogy miután 1881-ben Jókai Mórt Komárom díszpolgárává választották, de az író egészségi okokból nem tudott eljönni, hogy személyesen vegye át az elismerést, a város küldöttséget menesztett hozzá. A díszoklevél mellett egy fényképalbumot is vittek neki, amelyben a Jókaihoz kötődő épületek képeit és egykori iskolatársai, barátai portréit gyűjtötték össze. Utólag pedig eljuttattak hozzá egy tulipános ládát is, amelyhez az író egész hátralévő életében rendkívüli módon ragaszkodott. A komáromi asztalosok gyönyörűséges munkája ma az egykori svábhegyi kertben álló emlékház dísze, míg az album a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében található.

Ünnepség helyett gyász

„Következő évben, 1882 májusában izgatottan várták a városatyák, a lakosok Jókai Mór látogatását. Eltervezték, hogy virágokkal díszített hintó várja majd az újszőnyi állomáson, amelyet díszruhába öltözött szekeresgazdák kísérnek városunkba. Írták a beszédeket, tervezgették az ünnepségeket, az esti fáklyás díszfelvonulást. Másnap a megyeháza dísztermében lett volna ünnepi műsor, majd táncmulatság a dalárdakertben. De nemcsak a város, hanem a család is nagy szeretettel készülődött. Sütöttek-főztek. Egy óvatlan pillanatban azonban az író szeretett sógornője, Csontos Klára ruhája lángra kapott egy kipattanó szikrától. Pár nappal később sérüléseibe belehalt. Az ünnepségeket a család gyásza miatt a város lefújta.”

Nem minden szeretet elfogadó

Jókai Mór, aki egy megfontolt, rendkívül intelligens és visszafogott ember volt, ha nőkről volt szó, igazi romantikus hősként sutba vetett minden racionális észérvet, és csak a szívére hallgatott. Házassága Laborfalvy Rózával is elég nagy port kavart, hiszen az elismert színésznőnek nem igazán volt makulátlan híre. Még Petőfi Sándor is fontolóra vette, hogy megszakítja barátságát Jókaival, ha elveszi őt feleségül. Jókai viszont hajthatatlan volt. Házasságuk azonban kibírt minden áskálódást, ahogy az asszony zsarnoki természete és Jókai románcai sem tudták aláásni. Az asszony, aki ünnepelt színésznőként negyvenes éveiben hátat fordított karrierjének, hogy a balatonfüredi Jókai-villa asszonyaként a lehető legharmonikusabb alkotói légkört teremtse meg az írónak, 1886-ban bekövetkezett halála után mindenki biztos volt benne, hogy az írófejedelem özvegyként éli le hátralévő életét. Tévedtek. Az elképesztő munkabírásáról híres Jókai Mór 13 évig ugyan tényleg magányosan élt, ám akkor bekopogtatott ajtaján egy fiatal lány Nagy (Grósz) Bella azzal, hogy szeretné támogatását kérni színitanulmányaihoz. Jókait megérintette a kérés, és rabul ejtette a lány izzó tekintete. Miután 1899 szeptemberében feleségül vette a nála több mint ötven évvel fiatalabb Bellát, nemcsak a rokonság hördült fel, hanem az egész magyar társadalom. A nagy felháborodás szítója egyébként Laborfalvy Róza házasságon kívüli lányának gyermeke, Feszty Róza volt – akit sajátjukként neveltek, s Jókai a nevére is vett –, ugyanis így veszélybe került a remélt mesés öröksége. Az ellenük folytatott karaktergyilkosság azonban nem tudta beárnyékolni a nekik adatott öt évet.

Jövőre Jókai Mór, a nagy mesemondó bicentenáriumát ünnepli nemcsak szülővárosa, Komárom, de az egész magyarság. Regényei, írásai ugyan ma már kissé régimódinak tűnhetnek, de érdemes ráhangolódni stílusára, mert kevesen tudták úgy szőni a cselekmény szálait, és annyi érdekességet, információt elrejteni a sorok közt, mint ő. Komáromról is.

Janković Nóra

Komárom rejtett kincsei nyomában
Kultúrtörténeti séta a komáromi temetőkben
Pellengérrel és bitófával is „büszkélkedhetett” a régi Komárom
Amikor szovjetek éltek a várban