Izsa/Szőny. Júliusban ismét felbolydult az élet az UNESCO kulturális világörökség listájára felvett, a Limes Romanus részét képező Leányvár körül. Két turnusban érkeztek a Nagyszombati Egyetem, a brünni Masaryk Egyetem, a prágai Károly Egyetem és a budapesti ELTE régészet szakos hallgatói, hogy a Visegrádi Alap, Izsa község és az Interreg támogatásának köszönhetően abszolválják kötelező szakmai gyakorlatukat.

Leányvár – római nevén Kelemantia – területe teljes egészében Izsa község kataszterében található. Domin István, Izsa polgármestere kifejtette, az ő szempontjukból is óriási jelentőséggel bír, hogy 2021-ben Kelemantia felkerült az UNESCO (az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) világörökségi listájára, hiszen ezáltal bekerült az ajánlott európai úticélok közé. Tény, hogy egyre többen érkeznek kizárólag emiatt, de a látogatók száma még messze nem meríti ki a benne rejlő potenciált.

Kutatókat és turistákat is várnak

„A turizmus fellendítése szempontjából lényeges, hogy az Eurovelo 6-os kerékpárúton könnyen megközelíthető. Ellenben autóval, pláne busszal már jóval körülményesebben. Hiányzik az az infrastruktúra, amely egy UNESCO-s műemlék esetében elvárható lenne. Az elmúlt időszakban két miniszter is tiszteletét tette Leányvár területén, s számos fejlesztésre vonatkozó ígéret hangzott el részükről. Ezekből mindeddig egy sem valósult meg. Egyedül a Nyitra Megyei Turisztikai Szövetség (Krajská organizácia cestovného ruchu – KOCR) tesz meg mindent népszerűsítéséért. Nem mindegy, hogy hányan látogatnak el hozzánk akár rekreációs, akár tudományos célból” – fogalmazott Izsa polgármestere.

„Leányvár nagy jelentőséggel bíró régészeti helyszín, amelyet a Duna túloldalán lévő Brigetióval valószínűleg híd kötötte össze. Ennek kapcsán a Nagyszombati Egyetemmel és a Nyitrai Régészeti Intézettel szoros együttműködést folytatunk. Kutatóik évek óta visszatérő vendégeink. Az Interreg pályázatokon keresztül elnyert támogatásokból az iparművészeti műhely épületében szállásoljuk el őket. Fontos a feltárások támogatása, hiszen egyre gazdagabb leletanyag kerül felszínre. Mindeddig Kelemantia területének egyharmadán folytak ásatások, ezért jelentős előrelépés, hogy idén új ásatási helyeket jelöltek ki. Szeretnénk, ha a jövőben is megvalósulna az egyre népszerűbb nyári régészeti tábor, s lehetőségeink szerint támogatjuk is” – szögezte le Domin István.

A régészet egy véget nem érő rejtvény

A környező országok jövendő archeológusai részére rendezett Régészeti Nyári Iskola vezetője idén is Miroslava Daňová, a Nagyszombati Egyetem Bölcsészettudományi Kara Klasszikus Régészeti Tanszékének docense volt. „Leányvár rendkívüli lehetőséget nyújt a diákoknak arra, hogy felfedezzék az ókori rómaiak kultúráját, örökségét, hiszen a Római Birodalom a világtörténelem egyik legjelentősebb impériuma volt. A meghódított területeken azonban csak úgy tudták stabilan megvetni a lábukat, s annak határait megvédeni, ha ezeken a területeken megerősítették katonai jelenlétüket. A katonai táborokkal tagolt, kiépített határvonal egyik végváraként hozták létre az izsai Kelemantiát is. A stratégiailag kiemelkedő helyen – hiszen itt szelte át a Dunát az Itáliából a Baltikumba vezető ún. Borostyán kereskedelmi út keleti ága, amelyen például a gabonát szállították – létrejött három hektárnyi területet elfoglaló tábor 2 méter széles és 4-5 méter magas falai közt laktanya, parancsnoki épület, istállók, fürdők, kemencék és konyha is megtalálható volt. Az itt szolgáló római katonák kereskedtek az ellenséggel. Tőlük szerezhették be mindazt, amire a hétköznapokban nekik és lovaiknak szükségük volt. A bor és az olívaolaj azonban a birodalom belső területeiről, hajóval érkezhetett. A borkészletek meglétét az itt talált szállítóamforák bizonyítják. – magyarázta Daňová. – A Római Birodalom meggyengülésének idején a tábort tűz pusztította el. Később a germánok foglalták el, majd miután ők elvonultak, a vár az enyészeté lett. Feltételezéseink szerint ez valamikor I. Valentinianus császár halála után, 375-ben történt.”

„A mai napig kérdés, hogy miután a germánok elfoglalták a tábort, milyen sors várt a római katonákra – vetette fel Miroslava Daňová. – Elmenekültek? Emelt fővel távoztak? Kivégezték őket? Miért nem találtunk római korból származó emberi maradványokat a tábor területén? Miként maradt meg a kezdeti időszakra datálható több tucat lábbeli? Olyan gyorsan kellett elmenekülniük, hogy nem volt idejük felvenni? Vagy már nem volt, aki felvegye ezeket? Annak ellenére, hogy az ember azt gondolhatja, hogy már mindent feltártak és megtaláltak, a régészet egy véget nem érő rejtvény. Megfejtésük a jövő generációjának kutatóira vár.”

Azt a tízezer köbméternyi követ, amelyet a tábor építéséhez használtak fel, a helyiek nemes egyszerűséggel elhordták. A régészeti feltárásokat a 20. század elején kezdték meg. Az igazán nagy volumenű ásatások Ján Rajtár a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének tudományos munkatársa vezetésével 1978-ban kezdődtek. „Rengeteget tanulhatnak hallgatóink Ján Rajtártól. Az izsai katonai régészeti terület nagy előnye, hogy nem értékmentő feltárás folyik, hanem folyamatos ásatás, így jut idő arra, hogy a hallgatók alaposan belemerülhessenek a munkafolyamat egyes fázisaiba, hiszen a régészek munkájához a feltárás mellett, a felszínre került leletek lerajzolásától kezdve a pontos dokumentáción át sok minden egyéb is hozzátartozik.

„Idén az ideiglenes tábor északi részén lévő árkot ástuk ki, ami fontos lépés. Folyamatban van a fürdő feltárása is, ahol olyan rétegekhez jutunk el, amelyeket száz évvel ezelőtti elődünk, Tóth-Kurucz János sem ismert, és még senki sem tárt fel” – jelentette ki a docens asszony.

A Duna nem árulja el titkát

Miután Ján Rajtár a Duna-medréből felszínre került római kori kődarabok tanulmányozása során arra a feltételezésre jutott, hogy a folyó mélyén egy római kori hajókikötő, valamint híd maradványai lehetnek, Miroslava Daňová 2021-ben a Szlovák Tudományos Akadémia régészeti és hidrológiai intézetének szakembereivel közösen kezdte meg a folyó izsai szakaszán a Duna-medrének átkutatását. A szonár technika segítségével felszínre hozott leletek alapján valószínűsíthető, hogy Ján Rajtár hipotézise helytálló, de még további kutatások szükségesek a bizonyításához. „Minden és mindenki készen állt, a meder átkutatásához, hiába. Előbb a Duna magas vízállása tette lehetetlenné a merülést, később pedig a meder mélyén voltak rosszak a látási viszonyok, így a feltételezett római kori híd pillérjeinek maradványaiból nem tudtunk a kormeghatározáshoz mintát venni. Megfelelő időjárási körülmények esetén azonban ősszel ismét lemerülünk” – nyilatkozta Miroslava Daňová, aki ezzel együtt is sikeresnek tartja az idei nyári táborokat, ugyanis több jelentős leletre bukkantak, melyekről a későbbiekben számolnak be.

Brigetio összeköti a szakembereket

Tekintettel arra, hogy Kelemantia a Limes Romanum részeként, Marcus Aurelius (161-180) idején gyakorlatilag Brigetio előretolt helyőrségeként, azzal a céllal jött létre, hogy a markomann háborúk során a Római Birodalom határait védje a Barbarikumtól, a két település régészeti feltárása közben előkerült információk szervesen kötődnek egymáshoz. Ezért a két helyszínen a nyári szakmai gyakorlatok során tevékenykedő régészhallgatók megismerkednek egymás táboraival.

Számadó Emese régész-történész, a Komáromi Klapka György Múzeum igazgatónője elmondta, hogy a dél-komáromi múzeum szakemberei és az ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszéke együttműködésében zajló szőnyi ásatásokat 2016-tól Bartus Dávid, az egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja vezeti. A legiótáboron belüli, kb. 6000 négyzetméter alapterületű katonai fürdőkomplexum feltárása előzetes radaros vizsgálatok után 2021-ben vette kezdetét. Évente nagyjából 650 négyzetmétert, eddig összesen 2500 négyzetmétert ástak ki. „Az idei év legkiemelkedőbb eredménye, hogy sikerült rábukkannunk egy minden eddiginél jobb állapotban fennmaradt ún. praefurniumra, vagyis fa vagy faszén tüzelésű kazánházra, amellyel a fürdőkomplexum egy részének fűtését biztosították. Emellett több, téglával burkolt mészoltó medencét is találtunk, amelyek a fürdő első építési periódusához tartoznak. A felszínre került épített maradványok, főleg a padlófűtési rendszerek, amelyekkel a melegvizes fürdőhelyiségeket és a közösségi tereket fűtötték, rendkívül látványosak. Az évek során több részben hideg-, részben meleg vizes medencét sikerült feltárnunk. Ezeket azonban nem úgy kell elképzelnünk, mint a maiakat. A rómaiak ugyanis kisebb medencéket használtak. Belecsobbantak, ücsörögtek benne, s közben megbeszélték az élet nagy dolgait, átadták egymásnak a híreket, meg persze a helyi pletykákat. A katonák a napi tisztálkodás mellett kapcsolatépítésre is használták. Egyszerűen a közösségi élet színtere volt.”

A detektoros kutatásnak és a jó szemű egyetemistáknak köszönhetően idén is bővült a múzeum egyébként is gazdag érmegyűjteménye. Emellett egy különleges, kisméretű bronz szobortalapzat, valamint egy római kori katapult kőgolyó is előkerült a föld mélyéről. A régészek számára nagy jelentőséggel bírnak azok a tetőelemek is, amelyekben szignifikánsan ott van az építők bélyege.

Az idei feltárások eredményeit augusztus 14-én, az immár 23. alkalommal megtartott nyílt nap keretén belül prezentálták az érdeklődőknek. Azok pedig, akik erről lemaradtak, klimatizált körülmények közt nézhetik meg az 1992-től, többek közt Dél-Komárom önkormányzata támogatásával zajló ásatások „kincseit” a Brigetio Öröksége Látogatóközpontban.

JN.

Kapcsolódó cikkeink:
Élő múzeum, korszerű megoldások, kultúrközpont
Rosszul áll a régiós turizmus, fellendítenék
Gazdag leletanyagra bukkantak a régészek
Korabeli gályával érkeztek a rómaiak
Folytatódik a római kori hídpillérek feltárása